Ott él és dolgozik, illetve tervezi mesterfokon is folytatni szakmai továbbképzését, nyelvi és énekhangi kompetenciájának pallérozását. A leányzó év(tized)eken át üde színfoltja volt a verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület drámai szakcsoportjának. Énekelt és néptáncolt, többedmagával igyekezvén szebbé és élvezhetőbbé varázsolni ezt a cudar világot. Legutóbb pedig, amikor személyesen is láthattam/hallhattam, az azóta tragikusan elhunyt Szekeres Zoltán barátommal énekelték közösen a Dél-bánáti Szemle zárószámát. 2022 decemberében.

S bár régóta ismerősök vagyunk, élőben sohasem volt alkalmunk beszélgetni egymással. A fordulópontot egy 2022. november 25-ei, verseci fényképkiállítás hozta el. Ekkor volt — dátumra pontosan — Andrija Ratković verseci amatőr fotós és tanár kollégám, egyébként közös ismerősünk, debütáló tárlata az Érsomlyói-hegy tövében fekvő város kultúrközpontjának egyik, jobb időket is megélt képtárában. A bemutatkozás egyik fénybe írt alanya pedig éppenséggel Brigitta vala. S hogy mi ebben a különös? Nos, csupán annyi, hogy a kolléga a portréival szenvedélyesen hozta felszínre az általa tervezett spontaneitással megszólított hús-vér szereplőinek többé-kevésbé „rejtőzködő”, a sorsszerű „kibontakoztatásban” viszont annál inkább reménykedő vizuális énjét. Játszadozott az adott pillanatok által felkínált fénypalettán lévő színekkel, a hangulatot és a gondolatot egyaránt aktív cselekvésre késztető tónusokkal. Ezáltal egy olyan miliőt teremtve, amelyben — noha külsőleg személyesen ő maga a kezdeményező — valójában mindig a témák szól(al)nak elsőként. Vagy ha mégsem tennék meg, némi kurázsilöketet mindenképp adnak a szemlélőnek.

Mészáros Brigitta — Versec, 2019. március 16.

A felelet jelen esztendő áldás havának második vasárnapján érkezett az Ibériai-félszigetről. Pontban július 14-én, mely naphoz az erdélyi református falinaptár az alábbi igeszakaszt rendelé: „Zörgessetek, és megnyittatik nektek!” (Mt 7,7).

A megkapott levél minden egyes sora őszinte vallomás volt. Gyermeki ragaszkodással jelölve meg benne sok-sok otthoni emléket. Azokban családját, barátait és ismerőseit főszereplővé téve, akiknek mindenkori kiapadhatatlan és önzetlen segítsége, lelkes bátorítása nélkül aligha jutott volna el idáig. Terveit illetőleg Brigitta bátran néz szembe a jövőbe vezető útszakaszokon felbukkan(hat)ó kihívásokkal, de a hazahúzó szálakkal sincs hadilábon. Odahaza, bár ezek az alkalmak egyre gyérülnek, változatlanul jelen van/tervez jelen lenni magyar közösségének életében, életjeladásában.

Még jóformán hároméves sem volt, amikor tagja lett a verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesületnek. A fentebb már említett szakköri aktivitásai mellett a városban magánszorgalomból latin-amerikai táncokat is tanult, a zenei vizekben otthonosan mozgó nagynénje és nagybátyja biztatásának engedve pedig a helyi zeneiskolába is beiratkozott. Brigitta elsőre ugyan a zongorát választotta, de az idő múlásával mind inkább a szólóének felé gravitált. Ebbéli személyes elhatározását (magyarán: énekhangi továbbképzését) Krizbai Hajnalka tanítónő is felkarolta, s nem múlt el sok idő: a tehetséges leányka csengő énekhangja is bekerült a verseci magyar ház művelődési vérkeringésébe. „Ekkor jöttem rá, az éneklés maga a leendő hivatásom!” — hangsúlyozta az ifjú hölgy.

Az általános énekiskola elvégzése után (Nenad Savić professzor úr osztályából kikerülve) a szabadkai zenei középiskolába iratkozott szólóének szakra. Ott Tamara Marković professzor asszony növendéke lett. A gimnáziumi évek után Belgrádba került, Ljubica Živković professzor asszony osztályába. 2022 júniusában diplomázott.

Motívumok a verseci tárlatról — 2022. november 25.

Mint mondja, a név szerint is említett tanárai — szakmai és magánemberi mivoltukban egyaránt — hiteles és követendő példaképei voltak és maradtak. Szakmai korrepetálásukkal felvértezve különféle versenyeken járt, több várost és országot meglátogatott. A művészeti szárnyalásba, kibontakozásba sajnos Brigitta esetében is jócskán „belerondított” a legutóbbi világjárvány s annak minden őrülete! Végül aztán mégiscsak sikerült neki is felépülnie, majd újabb, az eddiginél még szilárdabb alapokra helyeznie a korábban megkezdett, de kényszerpályára terelt dolgait. A mindennapjait is ideértve, melyeket — az élő és életképes szövetekhez hasonlatosan — sűrűn, pontosabban egyre sűrűbben és lüktetőbben átszőtt az ének(lés) éltető hajszálérrendszere. Mindeközben (el)készült néhány ún. portfóliós fotó is róla, mármint Brigittáról, ami lényegében e jegyzethez is megadta az apropót.