
Portrénk ezúttal is egy verseci származású, fiatal hölgyet szándékozik bemutatni. Név szerint Mészáros Brigittát (1997), aki megkeresésem idején Katalónia fővárosából, Barcelonából adott életjelet magáról.

Ott él és dolgozik, illetve tervezi mesterfokon is folytatni szakmai továbbképzését, nyelvi és énekhangi kompetenciájának pallérozását. A leányzó év(tized)eken át üde színfoltja volt a verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület drámai szakcsoportjának. Énekelt és néptáncolt, többedmagával igyekezvén szebbé és élvezhetőbbé varázsolni ezt a cudar világot. Legutóbb pedig, amikor személyesen is láthattam/hallhattam, az azóta tragikusan elhunyt Szekeres Zoltán barátommal énekelték közösen a Dél-bánáti Szemle zárószámát. 2022 decemberében.
S bár régóta ismerősök vagyunk, élőben sohasem volt alkalmunk beszélgetni egymással. A fordulópontot egy 2022. november 25-ei, verseci fényképkiállítás hozta el. Ekkor volt — dátumra pontosan — Andrija Ratković verseci amatőr fotós és tanár kollégám, egyébként közös ismerősünk, debütáló tárlata az Érsomlyói-hegy tövében fekvő város kultúrközpontjának egyik, jobb időket is megélt képtárában. A bemutatkozás egyik fénybe írt alanya pedig éppenséggel Brigitta vala. S hogy mi ebben a különös? Nos, csupán annyi, hogy a kolléga a portréival szenvedélyesen hozta felszínre az általa tervezett spontaneitással megszólított hús-vér szereplőinek többé-kevésbé „rejtőzködő”, a sorsszerű „kibontakoztatásban” viszont annál inkább reménykedő vizuális énjét. Játszadozott az adott pillanatok által felkínált fénypalettán lévő színekkel, a hangulatot és a gondolatot egyaránt aktív cselekvésre késztető tónusokkal. Ezáltal egy olyan miliőt teremtve, amelyben — noha külsőleg személyesen ő maga a kezdeményező — valójában mindig a témák szól(al)nak elsőként. Vagy ha mégsem tennék meg, némi kurázsilöketet mindenképp adnak a szemlélőnek.
Mészáros Brigitta — Versec, 2019. március 16.
A felelet jelen esztendő áldás havának második vasárnapján érkezett az Ibériai-félszigetről. Pontban július 14-én, mely naphoz az erdélyi református falinaptár az alábbi igeszakaszt rendelé: „Zörgessetek, és megnyittatik nektek!” (Mt 7,7).
A megkapott levél minden egyes sora őszinte vallomás volt. Gyermeki ragaszkodással jelölve meg benne sok-sok otthoni emléket. Azokban családját, barátait és ismerőseit főszereplővé téve, akiknek mindenkori kiapadhatatlan és önzetlen segítsége, lelkes bátorítása nélkül aligha jutott volna el idáig. Terveit illetőleg Brigitta bátran néz szembe a jövőbe vezető útszakaszokon felbukkan(hat)ó kihívásokkal, de a hazahúzó szálakkal sincs hadilábon. Odahaza, bár ezek az alkalmak egyre gyérülnek, változatlanul jelen van/tervez jelen lenni magyar közösségének életében, életjeladásában.
Még jóformán hároméves sem volt, amikor tagja lett a verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesületnek. A fentebb már említett szakköri aktivitásai mellett a városban magánszorgalomból latin-amerikai táncokat is tanult, a zenei vizekben otthonosan mozgó nagynénje és nagybátyja biztatásának engedve pedig a helyi zeneiskolába is beiratkozott. Brigitta elsőre ugyan a zongorát választotta, de az idő múlásával mind inkább a szólóének felé gravitált. Ebbéli személyes elhatározását (magyarán: énekhangi továbbképzését) Krizbai Hajnalka tanítónő is felkarolta, s nem múlt el sok idő: a tehetséges leányka csengő énekhangja is bekerült a verseci magyar ház művelődési vérkeringésébe. „Ekkor jöttem rá, az éneklés maga a leendő hivatásom!” — hangsúlyozta az ifjú hölgy.
Az általános énekiskola elvégzése után (Nenad Savić professzor úr osztályából kikerülve) a szabadkai zenei középiskolába iratkozott szólóének szakra. Ott Tamara Marković professzor asszony növendéke lett. A gimnáziumi évek után Belgrádba került, Ljubica Živković professzor asszony osztályába. 2022 júniusában diplomázott.
Motívumok a verseci tárlatról — 2022. november 25.
Mint mondja, a név szerint is említett tanárai — szakmai és magánemberi mivoltukban egyaránt — hiteles és követendő példaképei voltak és maradtak. Szakmai korrepetálásukkal felvértezve különféle versenyeken járt, több várost és országot meglátogatott. A művészeti szárnyalásba, kibontakozásba sajnos Brigitta esetében is jócskán „belerondított” a legutóbbi világjárvány s annak minden őrülete! Végül aztán mégiscsak sikerült neki is felépülnie, majd újabb, az eddiginél még szilárdabb alapokra helyeznie a korábban megkezdett, de kényszerpályára terelt dolgait. A mindennapjait is ideértve, melyeket — az élő és életképes szövetekhez hasonlatosan — sűrűn, pontosabban egyre sűrűbben és lüktetőbben átszőtt az ének(lés) éltető hajszálérrendszere. Mindeközben (el)készült néhány ún. portfóliós fotó is róla, mármint Brigittáról, ami lényegében e jegyzethez is megadta az apropót.
Fényképezte: Martinek Imre