A törvénykönyv az élet és testi épség elleni bűntettek 113. pontjának első szakasza értelmében: aki kegyetlen alantas indítékkal mások életére tör, legalább tíz évet kaphat, de a bűncselekmény súlyosságától függően 30-tól 40 évig terjedő börtönbüntetésre is ítélhető.
A nem megengedett fegyvertartásról szóló törvény 348-as pontjának első szakasza értelmében: aki fegyverrel, lőszerrel kereskedik, vagy magánál tartja ezeket, 3 évig terjedő börtönbüntetésre ítélhető.
Induljunk ki a tényekből és idézzük fel a történteket. Magyarkanizsa központjában az iskolához és a katolikus templomhoz közel van egy szépen berendezett Bounty nevű kávézó. Főleg fiatalok szórakozóhelye. Egy évvel ezelőtt egy péntek estén is ide tértek be a törzsvendégeken kívül még néhányan -- talán kíváncsiságból vagy csak a változatosság kedvéért.
Hajnali négy óra körül egy szerb férfi kávét kért. Mivel a magyar felszolgáló lány gyér szerb szókincse nem volt elég ahhoz, hogy elmondja, miért nem adhat kévét -- a kávéfőző gép záróra miatt nem működik --, odament hát a kidobó fiú és ő segített. Nem az erejével, hanem szerb nyelvtudásával.
Már-már lenyugodni látszottak a kedélyek, amikor a férfi ismét követelőzni próbált. Sarnyai József feléje fordult, majd megkérdezte: ,,Szerinted mit kapnék én, ha Kosovóban magyarként így viselkednék?' Majd elcsattant egy pofon. Sarnyai adta. Kissé később még egy. A szerb fiatalember fölmérte az erőviszonyokat és távozása előtt csak ennyit mondott: ,,Ja sam Crnogorac.'
A tulajdonos megtörölve verejtékező homlokát felsóhajtott. Ez a nap is simán elmúlt. Még egy pohár sem tört el, pedig már a berendezést féltette. Öten maradtak a kávézóban. Megszámolták a bevételt, és hazaindultak. Elöl az egyik felszolgáló, de amikor meglátott egy ottfelejtett kabátot, visszalépett érte. Másikuk egy pénztárcát vélt felfedezni, ő is hátra lépett. Sarnyai maradt az ajtónál, ő nyitotta ki és indult volna, amikor eldördült az első lövés. A tulajdonos nem értette, kinek van kedve hajnalban petárdával játszadozni, de mire az esze felfogta, hogy ennél jóval veszélyesebb a helyzet, Sarnyai már a földön feküdt. A gyilkos látva, hogy áldozata még megmozdul és feléje fordul, a két mellkasi lövés után még három golyót a fejébe eresztett. A személyzet ekkor szembesült a tragédiával. Gyilkosság történt. Felismerték a korábbi éjszakai vendéget. Sikerült lefegyverezni, majd a mellékhelyiségbe bezárni. Ezután értesítették a rendőrséget.
Itt álljunk meg egy pillanatra. A gyilkos testvérének tanúvallomása szerint amikor neki hajnalban a taxis szólt, hogy mire készül a bátyja, ő felhívta a törökkanizsai rendőröket, hogy értesítse őket. Azok a magyarkanizsai rendőrséget figyelmeztették, hogy menjenek ki és ellenőrizzék a terepet. Az ügyeletes rendőr visszakérdezett: és mi lesz, ha minket lő le? Amikor a gyilkos fegyver a birtokukba került, csak utána vonultak ki nagy bátran helyszínelni.
Amíg a tulajdonos megnyugodni látszott, a sértett vendég akkor kezdett bosszút forralni. Taxist keresett, hazament Szerbkeresztúrra a pisztolyáért, ugyanazzal az autóval visszahozatta magát Magyarkanizsára, kiszállt a Beograd kocsma előtt, elsétált a korábbi szórakozóhelyre, és megvárta az első ajtónyitást, majd lőtt. Öt golyót eresztett áldozatába. Azon a reggelen azt mondta a jegyzőkönyvbe, hogy meg kellett ölnie Sarnyait, mert ha ő még egyszer felkel, akkor neki vége.
A rendőrök reggel öt körül megkezdték a helyszínelést. Sarnyai szüleit nyugodt álmukból az óra csörgése ébresztette fel. Megkávéztak, begyújtották az autójukat és fél hétkor piacra indultak. Szép idő mutatkozott, talán nem lesz hiába Topolyáig elmenni, bizakodtak.
Fiuk öt órától vérben feküdt házuktól egy kilométernyire. Senki sem értesítette őket. Jóval később, kilenc óra körül a piaci kavalkádban szólalt meg a maroktelefon. Egy ismerősük szólt: ,,Meghalt a fiatok.' A rendőrség azóta sem járt náluk.
A feleség hét hónapos terhesen egy hároméves kislány álmát vigyázva várta haza férjét. Két hónapra rá egészséges kislánynak adott életet. Neki nem adatott meg, hogy megismerje az édesapját. A hároméves kicsi választott magának egy csillagot, most esténként neki mond mesét, verset. Nagyon szoros kapcsolat volt az édesapa és kicsi leánya között. Szinte mindenhova magával vitte. Frizurát csinált neki, katicabogarat lakkozott pici körmeire, több száz fényképet készített róla. Mindebből majd halovány emlékfoszlányok maradnak nagy korára. A picurnak még ennyi sem.
A sajtó nagyon óvatosan nyúlt a témához. Magyarkanizsa polgármestere sietett kijelenteni, hogy nem etnikai alapon történt a gyilkosság -- maga az áldozat provokálta ki. Óva intett: nem kell belőle nagy ügyet csinálni. A dolog érdekessége, hogy a gyilkos védőügyvéde ezeket a nyilatkozatokat a szerb sajtóból idézve védőbeszédében felhasználta.
A család mély gyászát a polgármester nyilatkozatai még fájdalmasabbá tették. Csalódtak a rendőrségben is, a nyomozókban is.
Az elmúlt egy év könnyek között telt el. A bírósági tárgyalásokra ügyvéd nélkül jártak el. Néhány ismerős, rokon kísérte el őket csupán.
Az ügyésznővel, aki képviselte az ügyet, szinte semmilyen kapcsolatuk nem volt. Az egy év alatt alig váltottak néhány szót. Teljesen tanácstalanok voltak, de bíztak az igazságban.
Kedden délben az ítélet kihirdetése után már ezt is feladták. Az édesapa elkeseredésében ennyit mondott: ,,Csak azért adtak neki hat évet, mert magyart lőtt le.' ,,Nemojte tako' -- szólt rá a bíró. Ez volt a végszó. Csalódottan hazamentek.
A főügyésznek jogában áll 15 napon belül fellebbezni. Kíváncsian várjuk, hogy megteszi-e. A család semmiképp sem nyugszik bele a mostani ítéletbe. Várjuk a folytatást.