A bor lényege az ember, aki termeszti a szőlőt, félti, gondozza, mint gyermekét, majd elérkezvén a várva várt pillanathoz, kellő tisztelettel kóstolja az új termést. Az esemény Facebook-oldalán olvasott, Komáromy János borász-orvostól származó idézet szellemében látogatóként sem rontottam ajtóstul a házba. A rendezvény második napján naplementében érkeztem, és Kanizsa bájos utcáin sétálva már messziről hallottam a lágyan zsibogó beszélgetésfoszlányokat, az önfeledt gyermekkacajokat, a borospoharak koccintásának csilingelését és Nikola Inić Inke lúdbőröztető, hangszerkavalkádos zenélését. Odaérve sem csalódtam, Magyarkanizsa hozta a rá oly jellemző, egyedien varázslatos hangulatot, lépten-nyomon kedves ismerősökkel találkoztam, és mivel a csönd városához cseppet sem illő a rohanás, így ráérősen beszélgethettünk. Aranyos Ágoston Klára Flóra unokájával érkezett, s a kis barátnővel, Szofival, akik szívet melengetően belecsicseregtek társalgásunkba.

— Nagyon jól érezzük magunkat, úgy gondoltuk, későn sötétedik, így belekóstolunk ebbe a szép kis rendezvénybe. Minden évben kijövünk, amióta van, és természetesen bort is kóstolunk. Ezúttal a Bálint Pincészet nagyon finom Jegesmacijára, málna ízesítésű kövidinkafröccsére esett a választásunk. Nagyon finom! Minden évben mást kóstolunk, tavaly a topolyai Brindza Borászat finom, különleges borai kerültek sorra. Borfogyasztók vagyunk, alkalmanként, családi eseményeken nyitunk borosüveget, szeretjük a jó, minőségi, aromás borokat, igyekszünk az itthoni kínálatból asztalra tenni, ám a magyarországi borvidékek finom italait is kedveljük.

Hogy fogy a sör a bornapokon? — kérdeztem a házi kézművessörök mesterét, Kis Tibort.

— Nagyon! Kedvelik az emberek, évek óta jövünk erre a rendezvényre. Hoztunk német komlóval főzött világos sört, csapolunk amerikai komlóval főzöttet, és ír jellegű, Guinness-variáció barna is kapható. A legtöbben a világos sört szeretik, talán azért, mert nálunk ez a megszokott, ám a karamellás-kávés-pörkölt jellegű barnát is megkóstolják kíváncsiságból. Nagyon kis mennyiségben készítjük, csak erre az alkalomra. Ez egy hobbi számomra. S bár nem vagyok borfogyasztó, hiszen a sör az én italom, született kanizsaiként ki nem hagynám a bornapokat, jól érzem magam, az emberek nagy részét ismerem, ha a fiatalokat még nem is, de szüleiket igen, és máris van miről beszélgetni mindenkivel. Kicsi, de nagyon hangulatos rendezvény, nekem ez a legszimpatikusabb Kanizsán.

Még néhány találkozás, ölelő üdvözlés ismerősökkel, belemerülés a zenébe, s érzem, ráhangolódtam egy pohár finom borra. A horgosi Bálint Pincészetet választom, és Bálint Ákos tulajdonos — aki családi vállalkozásában 2000-ben ültette el az első szőlőtőkét, visszahozva Horgosra a kövidinka, e lágy, könnyű, igazi társasági bor elfeledett hagyományát, a szőlőtermesztést pedig bakhátasból magasművelésbe — szívesen beszélget velem, mielőtt finom nedűt tölt a poharamba.

— Vannak, akik tudják, mit szeretnének inni, s vannak, akiknek segítünk, mert bár van egy elképzelésük, ám a kínálatban nem mozognak otthonosan. Nyolcféle borral jöttünk erre a fesztiválra, a fehérek közül hoztunk kövidinkát, chardonnay-t, cserszegi fűszerest és a Homoki Hajnal nevezetű cuvée-t, mely három szőlő, három bor házasításából készült: chardonnay, rajnai rizling és cserszegi fűszeres, s a kissé félszáraz, félédes kategóriába tartozik. Van egy nagyon finom rozé borunk, mely cabernet sauvignon és cabernet franc házasításából született. Tavaly készítettünk először e két szőlő borából rozét, s azzal büszkélkedhetek, hogy már nyert versenyen aranyérmet. A vörösborokból egy cabernet sauvignont, egy cabernet franc-t és egy házasítást hoztunk, melyet az előbb említett kettőből és a merlot-ból alkottunk meg, ez is egy félszáraz kategória. Az igazi borivók a száraz borokat keresik, azok viszont, akik szeretik a bort, de nem szenvedélyük, az édeskés borok mellett döntenek.

Beszélgetőtársam elmondja, a borkultúrát Sarnyai Csabával, a Tisza Tangó hajóskapitányával is közösen népszerűsítik, borkóstolóval összekötött tiszai hajóutakkal. A következő ilyen esemény, Tiszavirágos borkóstoló címmel, június 9-én és 23-án lesz. Mielőtt az ital a poharamba kerül, arról beszélgetünk, mennyire fontos a megfelelő pohár kiválasztása, külön pohár jár a fehérnek, s külön a vörösnek, alakja válogatja, mindig az a fontos, hogy kissé összeszűkülő legyen a fölseje, hogy bezárja az illatokat, aromákat, és annak helyes tartása, nem szabad a kelyhet megfogni, csak a szárát, a talpát, koccintáskor így van csengése a két pohárnak, s így a bort sem melegítjük fel, s azt is megtudom, hogy egy borásznak csak addig illik töltenie, amíg szélesedik a pohár, tehát nem tele, nem félig, sem picit, hanem amint elérte a legszélesebb pontját, meg kell állni, függetlenül attól, hogy mekkora pohárról van szó.

Bevallom, tájékozottabb és egy picit talán tudatosabb borfogyasztóként hagytam el a Bálint Pincészet standját, örülve annak, hogy a házigazda elmondása szerint a fiatalok körében egyre jobban elterjed a bor és a borkultúra szeretete — s azon is elgondolkodtam, hogy egy 10-es skálán én elérném-e a vendéglátóm által a magyarkanizsaiak 7-esre értékelt, és évről évre a bornapoknak köszönhetően növekvő borkedvelő és -fogyasztó kultúráját. Ám nem sokáig morfondíroztam ezen, hiszen magával ragadott a MoonLighting trió koncertje.

Kanyó Tímea/A Helló Kanizsa felvételei