Heti Interjúnk
Borban az igazság?
2004.09.22.
LIX. évf. 38. szám
A jó bor talán a legközkedveltebb ital a világon. Nem hiába jelenik meg mind a vallásban, mind az irodalomban, a gasztronómia pedig szigorú szabályokkal határozza meg, mely ételekhez milyen fajtát fogyasszunk e nemes nedűből. Sokan vallják, hogy az igazi ínyenc tudja, mi a különbség a jó és a kevésb...
A jó bor talán a legközkedveltebb ital a világon. Nem hiába jelenik meg mind a vallásban, mind az irodalomban, a gasztronómia pedig szigorú szabályokkal határozza meg, mely ételekhez milyen fajtát fogyasszunk e nemes nedűből. Sokan vallják, hogy az igazi ínyenc tudja, mi a különbség a jó és a kevésbé jó bor között. A kifinomult ízlésűek körében csakis nemes borok kerülhetnek az asztalra. A vendéglátóipar kínálata maradéktalanul tartalmazza egy-egy meghatározott területre jellemző, honos borfajtákat, de ugyanígy a híres világfajtákat is.
Borban az igazság? -- kérdeztük olvasóinktól.
HUPPERT László fitopatológus, bortermelő és borlovag, a hajdújárási Borkastély tulajdonosa:
-- Azt mondják, hogy az ittas ember őszinte. Ha ebből a szemszögből közelítjük meg a kérdést, akkor bizony borban az igazság. De ha a szőlőtermelő és borkészítő szemével igyekszem megvilágítani ezt a témát, már egészen másképp gondolom. Területeinken számos szőlőtermelő gazdálkodik, akik mint portékát, eladják a szőlőt. Ezzel szemben az igazi borászok maguk termesztik meg a különböző szőlőfajtákat, és maguk készítik el a boraikat is. Ez egy olyan termelési folyamat, amit végig kell csinálni, mert csak így lehetünk biztosak abban, hogy a boraink minőségiek, és kielégítik a vásárlók, illetve a vendégek igényeit. A borkészítés nagyon nehéz feladat, sok időt, energiát és még több szakértelmet kíván. Ezt a tudást azonban nem lehet rövid idő alatt elsajátítani, hanem generációról generációra, apáról fiúra száll. Emellett természetesen elő kell teremteni hozzá a szükséges anyagiakat is. Jómagam az egyetem mezőgazdasági karán diplomáztam, így van némi alapismeretem a szőlőfajtákról. Ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy a borászat tudományát elsajátítsam. Jelenleg 10 holdon 11 fajta szőlőt termesztek. Ezek közül 5 őshonost és 6 világfajtát. A vállalkozásomat is igyekszem folyamatosan fejleszteni. A közelmúltban vásároltam 5000 literes erjesztő tartályokat, s ezek segítségével olyan technológiai folyamat válik lehetővé, amely csúcsminőségű bort eredményez. Ez a technológia nálunk még nem igazán ismert, nagyon kevesen alkalmazzák. Emellett ún. borturizmussal is foglalkozom, ami annyit jelent, hogy borkóstolással egybekötött vendéglátást és elszállásolást is végzek, ami már önmagában is egy turisztikai csemege. Tapasztalataim szerint az emberek ízlése -- már ami a borokat illeti -- az utóbbi időben inkább az édes borok felé tolódott el. Ezt fájlalom egy kicsit, hiszen minőségi édes bor kevés van, nekünk pedig kifejezetten az a célunk, hogy a nemes borokkal ismertessük meg vendégeinket. Hiszen nekünk, borlovagoknak edukációs hivatásunk is van, mégpedig az, hogy megszerettessük az emberekkel a bort, azoknak is a legnemesebbjeit.
BACSKULIN István horgosi borászmérnök, tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes:
-- Több ezer évvel ezelőtt, valahol Kis-Ázsiában egy császár bezáratta a rabszolgáit a pincébe. A rabszolgák étlen-szomjan mit tehettek egyebet, mint hogy megitták a császár leszüretelt szőlőjének a nedűjét. Ettől jókedvre derültek, a császár pedig el sem tudta képzelni, mi e határtalan jókedv oka. Így fedezték fel a bort, legalábbis az írásos emlékek szerint. Évszázadok folyamán a jó borokat kedvelők lassan rájöttek, hogyan és miként kell szőlőből olyan mustot, majd bort készíteni, amelyeket lakomák alkalmával fogyasztottak nagy-nagy előszeretettel. Ez a nedű lassan elengedhetetlen tárgya lett a napokig, sőt hetekig tartó dínomdánomoknak. Az az ember, aki jól akarja érezni magát, csakis jó bort iszik, mert a valódi, minőségi borban valahol mindig ott rejlik az igazság. Ahhoz, hogy a borban meglássuk az igazságot elegendő, ha egy kicsit is értünk a borgasztronómiához. A ,,Borban az igazság nem azt jelenti számomra, hogy valaki leissza magát a sárga földig, és másnap, zúgó fejjel azt sem tudja, mi történt vele előző nap. A különböző rendezvények, lakodalmak, születés- és névnapok elengedhetetlen jókedv-megteremtője a jó bor. Az igazsághoz hozzátartozik még, hogy a szőlőművelés munkást igényel, nem gazdát. Ez a gyümölcsészetnek talán a legnehezebb és legtöbb munkát, figyelmet és szakértelmet kívánó ága. A szabadkai--horgosi homokvidéken valamikor 16 ezer hektáron termesztettek vegyes művelésű szőlőt. Ez azt jelenti, hogy gyümölcsösökben köztes művelésként telepítették a szőlőtőkéket. Ez az adat még 1956-ból való, és sajnos ma már mindössze 1-2 ezer hektárnyi területre tehető a szőlőtermesztés. Területünkön a legelterjedtebb az olasz és a rajnai rizling, a kövidinka, a saszla és az ezerjó, az új, honosodó fajták közül pedig a savignon, a chardone, a merlot és a cabernet. Ezek mind borszőlők, amelyek mellett természetesen asztali szőlőket is termesztenek. Ilyen a csabagyöngye, a Pannónia kincse, az otonel muskotály, a zalagyöngye és a cardinal.
HORTHY Vilmos bácsgyulafalvi építész:
-- Számomra a bor nem csupán az igazságot, de a vigaszt is jelenti. Természetesen akkor, amikor sikerül egy kissé többet meginnom belőle. Nagyon szeretem a jó borokat, és ha alkalmam nyílik rá -- lakodalom vagy bál alkalmával -- bizony, meg is kóstolom. Nem értek a borokhoz, csak azt tudom, melyik ízletes számomra. Az is nagyon fontos, hogy ne legyen másnapos tőle az ember, hiszen a minőségi, jó boroktól nincs fejfájás és émelygés. Ezt már megtanultam, ezért pontosan tudom, mikor milyen fajta bort szabad inni. Amikor az ember kapatos, esetleg ittas egy kicsit, bizony őszintébb és szókimondóbb, mint egyébként. Ezért tartom a Bordal idézetét helyénvalónak csakúgy, mint a folytatást is: ,,...borban a vigasz'. Hiszen sokan vannak a borivók -- és egyáltalán az alkoholfogyasztók -- között olyanok, akik búfelejtésre fogyasztják az italt. Mert ittasan a gond, a bánat is enyhébbnek tűnik, de a kijózanodás mégis rádöbbent a valóságra. Ezért érzem úgy, hogy az ember jókedvében igyon, azért, hogy szórakozzon és vidámsága átragadjon másokra is, ne pedig azért, hogy borba fojtsa a bánatát.
HORVÁTH Ilona kelebiai nyugdíjas:
-- A kérdésről, jobban mondva az idézetről egy mondás jut az eszembe a vízről, a borról és a prédikálásról. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint a legtöbbünk: mindenki csak ígérget, de az életminőségünk javításáért már szinte semmit nem tesznek. Ez különösen most, a választások előtt igen aktuális. Hallgatva a polgármesterjelöltek ígéreteit, buzdító szavait, néha úgy érzem, hogy mi, polgárok csak arra vagyunk jók, hogy ezeket az embereket hozzásegítsük a polgármesteri székhez, s ezáltal még nagyobb esélyt adjunk nekik arra, hogy kizsákmányoljanak bennünket. Kimondhatatlanul örülök annak, hogy vége a kampánynak, és kiderülhet végre, ki az, aki egyet mond és mást cselekszik. Hogy borban-e az igazság? Amennyiben azt vesszük alapul, hogy a részeg ember általában igazat beszél, akkor igen. Egyébként szerintem a bornak nem sok köze van az igazsághoz. Az inkább az ember lelkében keresendő. (re)
Borban az igazság? -- kérdeztük olvasóinktól.
HUPPERT László fitopatológus, bortermelő és borlovag, a hajdújárási Borkastély tulajdonosa:
-- Azt mondják, hogy az ittas ember őszinte. Ha ebből a szemszögből közelítjük meg a kérdést, akkor bizony borban az igazság. De ha a szőlőtermelő és borkészítő szemével igyekszem megvilágítani ezt a témát, már egészen másképp gondolom. Területeinken számos szőlőtermelő gazdálkodik, akik mint portékát, eladják a szőlőt. Ezzel szemben az igazi borászok maguk termesztik meg a különböző szőlőfajtákat, és maguk készítik el a boraikat is. Ez egy olyan termelési folyamat, amit végig kell csinálni, mert csak így lehetünk biztosak abban, hogy a boraink minőségiek, és kielégítik a vásárlók, illetve a vendégek igényeit. A borkészítés nagyon nehéz feladat, sok időt, energiát és még több szakértelmet kíván. Ezt a tudást azonban nem lehet rövid idő alatt elsajátítani, hanem generációról generációra, apáról fiúra száll. Emellett természetesen elő kell teremteni hozzá a szükséges anyagiakat is. Jómagam az egyetem mezőgazdasági karán diplomáztam, így van némi alapismeretem a szőlőfajtákról. Ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy a borászat tudományát elsajátítsam. Jelenleg 10 holdon 11 fajta szőlőt termesztek. Ezek közül 5 őshonost és 6 világfajtát. A vállalkozásomat is igyekszem folyamatosan fejleszteni. A közelmúltban vásároltam 5000 literes erjesztő tartályokat, s ezek segítségével olyan technológiai folyamat válik lehetővé, amely csúcsminőségű bort eredményez. Ez a technológia nálunk még nem igazán ismert, nagyon kevesen alkalmazzák. Emellett ún. borturizmussal is foglalkozom, ami annyit jelent, hogy borkóstolással egybekötött vendéglátást és elszállásolást is végzek, ami már önmagában is egy turisztikai csemege. Tapasztalataim szerint az emberek ízlése -- már ami a borokat illeti -- az utóbbi időben inkább az édes borok felé tolódott el. Ezt fájlalom egy kicsit, hiszen minőségi édes bor kevés van, nekünk pedig kifejezetten az a célunk, hogy a nemes borokkal ismertessük meg vendégeinket. Hiszen nekünk, borlovagoknak edukációs hivatásunk is van, mégpedig az, hogy megszerettessük az emberekkel a bort, azoknak is a legnemesebbjeit.
BACSKULIN István horgosi borászmérnök, tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes:
-- Több ezer évvel ezelőtt, valahol Kis-Ázsiában egy császár bezáratta a rabszolgáit a pincébe. A rabszolgák étlen-szomjan mit tehettek egyebet, mint hogy megitták a császár leszüretelt szőlőjének a nedűjét. Ettől jókedvre derültek, a császár pedig el sem tudta képzelni, mi e határtalan jókedv oka. Így fedezték fel a bort, legalábbis az írásos emlékek szerint. Évszázadok folyamán a jó borokat kedvelők lassan rájöttek, hogyan és miként kell szőlőből olyan mustot, majd bort készíteni, amelyeket lakomák alkalmával fogyasztottak nagy-nagy előszeretettel. Ez a nedű lassan elengedhetetlen tárgya lett a napokig, sőt hetekig tartó dínomdánomoknak. Az az ember, aki jól akarja érezni magát, csakis jó bort iszik, mert a valódi, minőségi borban valahol mindig ott rejlik az igazság. Ahhoz, hogy a borban meglássuk az igazságot elegendő, ha egy kicsit is értünk a borgasztronómiához. A ,,Borban az igazság nem azt jelenti számomra, hogy valaki leissza magát a sárga földig, és másnap, zúgó fejjel azt sem tudja, mi történt vele előző nap. A különböző rendezvények, lakodalmak, születés- és névnapok elengedhetetlen jókedv-megteremtője a jó bor. Az igazsághoz hozzátartozik még, hogy a szőlőművelés munkást igényel, nem gazdát. Ez a gyümölcsészetnek talán a legnehezebb és legtöbb munkát, figyelmet és szakértelmet kívánó ága. A szabadkai--horgosi homokvidéken valamikor 16 ezer hektáron termesztettek vegyes művelésű szőlőt. Ez azt jelenti, hogy gyümölcsösökben köztes művelésként telepítették a szőlőtőkéket. Ez az adat még 1956-ból való, és sajnos ma már mindössze 1-2 ezer hektárnyi területre tehető a szőlőtermesztés. Területünkön a legelterjedtebb az olasz és a rajnai rizling, a kövidinka, a saszla és az ezerjó, az új, honosodó fajták közül pedig a savignon, a chardone, a merlot és a cabernet. Ezek mind borszőlők, amelyek mellett természetesen asztali szőlőket is termesztenek. Ilyen a csabagyöngye, a Pannónia kincse, az otonel muskotály, a zalagyöngye és a cardinal.
HORTHY Vilmos bácsgyulafalvi építész:
-- Számomra a bor nem csupán az igazságot, de a vigaszt is jelenti. Természetesen akkor, amikor sikerül egy kissé többet meginnom belőle. Nagyon szeretem a jó borokat, és ha alkalmam nyílik rá -- lakodalom vagy bál alkalmával -- bizony, meg is kóstolom. Nem értek a borokhoz, csak azt tudom, melyik ízletes számomra. Az is nagyon fontos, hogy ne legyen másnapos tőle az ember, hiszen a minőségi, jó boroktól nincs fejfájás és émelygés. Ezt már megtanultam, ezért pontosan tudom, mikor milyen fajta bort szabad inni. Amikor az ember kapatos, esetleg ittas egy kicsit, bizony őszintébb és szókimondóbb, mint egyébként. Ezért tartom a Bordal idézetét helyénvalónak csakúgy, mint a folytatást is: ,,...borban a vigasz'. Hiszen sokan vannak a borivók -- és egyáltalán az alkoholfogyasztók -- között olyanok, akik búfelejtésre fogyasztják az italt. Mert ittasan a gond, a bánat is enyhébbnek tűnik, de a kijózanodás mégis rádöbbent a valóságra. Ezért érzem úgy, hogy az ember jókedvében igyon, azért, hogy szórakozzon és vidámsága átragadjon másokra is, ne pedig azért, hogy borba fojtsa a bánatát.
HORVÁTH Ilona kelebiai nyugdíjas:
-- A kérdésről, jobban mondva az idézetről egy mondás jut az eszembe a vízről, a borról és a prédikálásról. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint a legtöbbünk: mindenki csak ígérget, de az életminőségünk javításáért már szinte semmit nem tesznek. Ez különösen most, a választások előtt igen aktuális. Hallgatva a polgármesterjelöltek ígéreteit, buzdító szavait, néha úgy érzem, hogy mi, polgárok csak arra vagyunk jók, hogy ezeket az embereket hozzásegítsük a polgármesteri székhez, s ezáltal még nagyobb esélyt adjunk nekik arra, hogy kizsákmányoljanak bennünket. Kimondhatatlanul örülök annak, hogy vége a kampánynak, és kiderülhet végre, ki az, aki egyet mond és mást cselekszik. Hogy borban-e az igazság? Amennyiben azt vesszük alapul, hogy a részeg ember általában igazat beszél, akkor igen. Egyébként szerintem a bornak nem sok köze van az igazsághoz. Az inkább az ember lelkében keresendő. (re)
 |
Kép: Szalai Attila illusztrációja
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
