* Miért volt szükség az MM-platform létrehozására?

— Ezt elsősorban a tanácstagoktól kell megkérdezni. De a legutóbbi vkt-ülésen olyan helyzet állt elő, amellyel a tanácstagok nagy része nem volt megelégedve. A nevükben egy olyan anyag került a képviselő-testület elé, amelyről nem tudtak. Később kiderült, hogy a dokumentum szakmai szempontból is hagyott kívánnivalót maga után. A tanácsnokok azt szeretnék, ha minden anyagot egyeztetnének velük, mielőtt a vkt vagy a nyilvánosság elé kerülnének. A platform egyfajta biztosíték lesz majd arra, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő. A beadvány a Petőfi utcai bontásokra vonatkozott. Erről 2000-ben, 2002-ben és 2005-ben is születtek határozatok. Az első olyan rendezési terv, amely a két épület bontását előirányozta, még 2000-ben készült el. Akkor még sem én, sem sokan mások közülünk nem voltunk tagjai a városi képviselő-testületnek. A 2005. évi részletes szabályozási tervben megerősítették a korábbi döntést. Ez a két épület tehát már tizenöt éve bontásra van ítélve. Egyébként a Műemlékvédelmi Intézetnek van kizárólagos hatásköre abban a kérdésben, hogy mely épületek kerülnek védelem alá, illetve melyeket szabad lebontani.

* A hivatalos kommunikáció szerint a bontásra titokban került sor, és ezért a polgármester a felelős. Holott a terv 2005. évi elfogadásakor Bunford Tivadar is a városi képviselő-testület tagja volt.

— Sajnálom ezt az egész helyzetet. Nem így kellett volna kezelni az ügyet. Nem kellett volna a frakció és a polgármester tudta nélkül a képviselő-testület elé kerülnie egy olyan anyagnak, amely szakmailag sem volt megfelelő. Azt gondolom, jelentős politikai indíték volt a háttérben a városi szervezet részéről. Ezt nem tartom jónak. Itt a szakma szabályai alapján kell eljárni. A városnak még sokáig nem lesz pénze, hogy a régi, romos épületeket felvásárolja, majd visszaállítsa őket eredeti állapotukba. És nem is hiszem, hogy ilyen irányba kell lépéseket tenni. Másrészt pedig hat hónapon belül meglátjuk, hogy a beruházó úgy állítja-e vissza az épület homlokzatát, ahogyan azt a műemlékvédők előírták. Egyébként meg sem kapta volna az építési engedélyt. Lehet arról vitázni, hogy hány lakás lesz majd az objektumban, de azt gondolom, nem lehet megállítani a beruházásokat és a város fejlődését. Az a lényeg, hogy az új épületek illeszkedjenek be a városképbe, és ne csúfítsuk el a központot. Nagyon fontos, hogy a valóban védett épületeket ne lehessen lebontani. Ismét felülvizsgáljuk majd a terveket, de azt gondolom, nem kerül majd sor jelentősebb változásokra. Az elmúlt időszakban voltak próbálkozások problémás objektumok felépítésére, például a Gombkötő utcában is. De itt a befektetők nem kapták meg a Műemlékvédelmi Intézet jóváhagyását. A beruházásokat nem lehet megállítani a városközpontban, de teljesen másképpen kell őket megvalósítani, mint az előző időszakban. Korábban nagyon sokszor az építőipari maffia diktálta a feltételeket. Emiatt azok a hivatalok, amelyeknek meg kellett volna védeniük a városközpontot, gyakran nem voltak a helyzet magaslatán.

Az elmúlt két évben, amióta polgármester vagyok, nem épült egy olyan épület sem, amely ne illene bele a városképbe.

Azokat, amelyek nem illenek bele, még az előző időszakban húzták fel, illetve most is épül olyan, amelyre korábban adtak engedélyt. De a mostanában felújított épületek tökéletesen beleillenek a városképbe. Például a Radić fivérek utcában lebontott épület homlokzatát az eredeti állapotába állították vissza. Úgy, ahogyan azt a műemlékvédők előírták. A Zöldkereszt homlokzata is eredeti formájában pompázik. A Dimitrije Tucović utca sarkán, a zsinagóga mellett most újítják fel a valamikori bank épületét, az is az eredeti állapotába fog majd kerülni. Tehát minden olyan épületet, amelyhez az utóbbi időben hozzányúltunk, és amely nem bontásra volt ítélve, az eredeti állapotát figyelembe véve újítottuk fel. A lebontottak helyére pedig olyanok kerültek, amelyek homlokzata azonos az eredetiével.

* A hadseregotthont a ’80-as években építették újjá. A közelmúltban visszakerült a város tulajdonába. Mire használják majd?

— Visszaszereztünk a városnak egy olyan történelmi épületet, amely alaposan bevésődött az emberek emlékezetébe. Ez volt a város első nagy szállodája, az Aranybárány Szálló. A városnak gondoskodnia kell az épületről, hogy ne menjen tönkre. Egyébként egy jó állapotú, masszív objektumról beszélünk. Miután átvesszük az ingatlant, azonnal megindítjuk az eljárást, hogy a Népszínház ide tudjon költözni. Itt az intézmény munkatársai sokkal jobb feltételek között tudnak majd dolgozni. Emellett az ifjúsági irodát is ide szeretnénk költöztetni. Aztán meglátjuk, mire tudjuk még hasznosítani. Vannak olyan közvállalatok, amelyek helyiséggondokkal küzdenek, illetve olyan intézmények is, amelyek bérleti díjat fizetnek. Például a Népszínház által használt, a Mladost csipkegyárban lévő helyiségekért az önkormányzat évi 50 000 euró bérleti díjat fizet.

* A Népszínház felújításának folytatásáról a közelmúltban írt alá szerződést Ivan Tasovac művelődési miniszterrel. Mekkora összegről van szó, és mi épül majd belőle?

— Fontos kiemelni, hogy áttörést értünk el a közbeszerzési eljárás lefolytatásában is. 225 millió dinár értékű szerződést kötöttünk, ebből 55 milliót fedez a köztársaság, 145 milliót a tartomány, 25-öt pedig az önkormányzat. Az új épületrész, mely most egy betonkolosszus, tető alá fog kerülni, és el fog készülni a korzó, illetve a zöld szökőkút felőli homlokzat. Hamarosan kiderül, milyen munkálatok várhatóak a hatodik szakaszban, így ismét tárgyalóasztalhoz ülök Tasovac miniszter úrral, hogy átadjam neki a 2016-ra vonatkozó igényeket. Az lenne ugyanis az elfogadható, ha az ötödik szakasz befejezése után azonnal következne a hatodik is. Akkor elkezdhetnénk a belső tér kiépítését, előbb a régi részben, utána az újban is.

* A Magyar Mozgalom platformjának megalakítása és az emiatt beharangozott fegyelmi eljárás megingatta-e az önkormányzatot, mennyire stabil a polgármesteri kabinet?

— Azt gondolom, hogy stabil. Egyelőre nincs olyan kezdeményezés, amely a képviselő-testületi többség, a városi tanács vagy a polgármesteri pozíció megbuktatására irányulna. Szerintem a hatalmi többségnek minden reális esélye megvan rá, hogy a következő választásokig irányítsa az önkormányzatot. Ellenkező hatást idézne elő, ha valaki most a megbuktatással próbálkozna. Ezzel ugyanis legalább hat hónapra leállítaná a várost, mely a választások után még fél évig nem működne. Tehát egyéves szünet következne be Szabadka normális működésében. Ha valaki ilyen politikai lépésre szánná el magát, akkor az nagy felelőtlenség lenne.