A szegedi Móra Ferenc Múzeum a Tisza-part és a Belvárosi híd találkozásánál fekszik, patinás épülete nemcsak a városkép meghatározó része, hanem a régió kiemelkedő kulturális központja is. Az intézmény húsz hónapos zárva tartás után, augusztus közepétől ismét fogadja a látogatókat.
A Városi Múzeumot és Könyvtárat 1883-ban alapították Somogyi Károly esztergomi kanonok Szegednek adományozott könyvtárából. A ma is használatban levő, neoklasszicista stílusú épület 1896-ban készült el. A Közművelődési Palotának nevezett objektum a millenniumi építkezési láz legimpozánsabb szegedi alkotása. A könyvtár és a múzeum 1950-ben vált ketté, az utóbbi ekkor vette fel egykori igazgatójának, Móra Ferencnek a nevét.
Az 1,5 milliárd forintba kerülő felújítási munkálatok után a 124 éves épület homlokzata, rajta a mindenki által jól ismert A közművelődésnek felirattal, ma is pontosan olyan, mint egykor, de a modernizálásnak köszönhetően a kiállításai minden tekintetben eleget tesznek a mai kor igényeinek és a fiatal, számítógépen felnőtt generációk elvárásainak is.
A szerző felvételei
A díszteremben továbbra is Munkácsy Mihály Honfoglalás című képe látható, most azonban nemcsak a múzeum tulajdonában levő színvázlat tekinthető meg, hanem a Parlamentben található monumentális alkotás eredeti méretű másolata, illetve annak tervezetei, vázlatai is.
Jelentős időszaki kiállításnak számít a Székely Nemzeti Múzeum 1848-at bemutató tárlata, mely Sepsiszentgyörgyről érkezett Szegedre. Az összeállításban Gábor Áron egyetlen megmaradt ágyúja mellett — összesen hetven ágyút készítettek és szereltek fel Kézdivásárhelyen az erdélyi honvédsereg számára a forradalom és szabadságharc idején — a többi közt helyet kapott Bem József sétapálcája és Kossuth Lajos szivarszipkája is. Mindezt számítógépes animáció egészíti ki, a teremben felcsendül a Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva kezdetű népdal, és ha túlságosan átadjuk magunkat a szemlélődésnek, időnként ágyúdörgésre rezzenünk össze.
A természettudományos tárlat a tiszai ártér élővilágát mutatja be, a tetszetősen berendezett térben a preparált állatok mellett több mint száz Máté Bence-fotót is közszemlére tettek. A legkisebbek játékos foglalkozásokon ismerhetik meg a madarak fészkelőhelyét és életmódját.
A legkülönlegesebb és leglátványosabb állandó kiállítás a Móra-tárlat lett, melynek kurátora a szegedi író dédunokája, Vészits Andrea volt.
A zöld Móra című program a természethez való meghitt viszonya által mutatja be a földrajz-természetrajz szakon végzett író életútját és gazdag, szerteágazó munkásságát. A Móra-rengeteg nevű varázslatos erdőben találkozhatunk családtagjaival, szerelmeivel, élete meghatározó szereplőivel. A fatörzsekbe rejtett idézetek, tárgyak, képek, levelek, filmrészletek, interaktív játékok segítségével ismerhetjük meg gondolatait, költészetét, humorát, valamint „régészkedhetünk” is — a kisfilm egy stilizált koponya érintésével indul —, és megtudhatjuk, milyen növény vagy állat szeretett volna lenni, ha nem embernek születik. A kiállítótérben a digitális világ ugyanúgy jelen van, mint a régi korok egyszerű játékai.
Újdonságnak számít, hogy a tetőn két kilátót alakítottak ki, ahova az egykori padlásról juthatunk fel egy viszonylag meredek lépcsőn. A fentről elénk táruló, csodálatos panorámát némileg zavarják az alant folyó munkálatok, de a Tisza látványa mindent feledtet velünk. Ha belenézünk az itt elhelyezett kronoszkópba, akkor azzal szembesülünk, hogyan festett a város az 1870-es években.
A felsoroltak mellett bővült a Kőtár területe, a vár új állandó tárlata viszont Szeged múltjának ikonikus eseményeit mutatja be interaktív módon. Bárki kipróbálhatja, hogy a felállított installáció boszorkánynak nyilvánítja-e, vagy sem, emellett a betyárság világa, Rózsa Sándor legendája, valamint a nagy szegedi árvíz és az egykori vár története köszön ránk a téglafalak között.
Habár a múzeum bejáratát továbbra is egy munkaterületen áthaladva lehet megközelíteni, a tervezett látogatást emiatt nem szükséges elhalasztani, hiszen a benti élményt ez nem tompítja. Legfeljebb majd eljövünk még egyszer, amikor már az épület előtti teret is teljes pompájában megcsodálhatjuk.