Olvasom a Szentírásban: ,,Nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenítését várjátok.” (1 Kor. 1, 7) És ez jut eszembe a szajáni hittanosaimmal mind hosszabb időt eltöltve. Hetek óta készülünk a karácsonyra. Rajzolunk, verset tanulunk, imádkozunk, és nagyon sokat beszélgetünk az ünnepek ünnepéről. Figyelem őket. Nemcsak izgalommal várják, hanem komolyan készülődnek. Van, aki a saját mesevilágában angyalokkal és csilingelő fényes hópelyhekkel, mások pedig Isten felé fordulva, áldást kérve életükre, családjukra, iskolájukra. De mindannyian Jézus születését a betlehemi jászol melegével raktározzák el magukban. Azt mondták: igazán boldog csak karácsonykor lehet az ember.
Kéri Nikoletta ötödik osztályos, és a szivárvány szerelmese. A következőképpen mesél:
- Én karácsonykor a falut meglepném szivárvánnyal, amely több napon át fénylene az égen éjjel és napon át. Hány szegény idős néni és bácsi él, akik nagyon magányosak. Ha karácsonyra lehullana a hó, és mindenfelé csillogó fehérség lenne, az is szép volna! De ha a hóról visszatükröződne a szivárvány, akkor a piros szín táncot járna a sárgával, a kék meg a lilával. És az emberek, akik fázósan néznek ki az ablakon, egyszerre megéreznék a kis Jézus iránti szeretetet. De a szivárvány melegítené is őket.
Én meg azt mondom Nikolettának: megálmodunk majd egy nagy szivárványt, amelyben a Mennyország angyalai siklanának be közénk. És a sok angyalszárny dallamos suhogásából, mézédes illatából, szegfűszeges ízéből a szentestén vinnénk a magányos lelkeknek.
Törköly Krisztián és Zombori Szilveszter a 6. osztályból Karácsonyi könyörgés címmel verset írt a hittanterem táblájára. Onnan másoltam át, mert ez volt a karácsonyi ajándékuk számomra: ,,Istenem, hozz nekünk békességet, / a szívünkbe meleg reménységet! / Szent Fiad puha jászlát érzem, / a betlehemi csillag ragyogását nézem. / Karácsonykor mindig legyen megnyugvás, / családunkban pedig szent áldás.”
A két legényke csak mosolygott, amikor megköszöntem a verset. Ez már csak természetes, mondták, karácsonykor mindig legyen szeretet az emberekben, mert mit érne az emberi élet megértés, béke és szeretet nélkül.
Juhász Katinka még rajzolja a képzeletvilágban megalkotott virágokat, amelyek egyedül az ő Kossuth Lajos utcai házának a kertjében nyílnak:
- Annyi gyerek szeretne ajándékot kapni karácsonyra. Én is elfogadnék egy internet-kapcsolatot, mert ez már régi vágyam. De mégsem ez a legfontosabb. Lelkünkben érezzük át a karácsonyt! Amikor majd a családban szentestén a karácsonyfa köré állunk, akkor szorosan fogjuk meg egymás kezét. Érezzük, szeressük egymást! Mi egymásnak vagyunk a legdrágább és legszebb ajándékai.
Én meg hatványozottan érzem, hogy valójában nincs hiányom kegyelmi ajándékban. Jézus érkezését várva szebbé, melengetőbbé tették napjaimat a hittanosaim a 4., az 5. és a 6. osztályból. Áldott gyermekek, és boldog vagyok, hogy együtt fohászkodhatok velük a Kisded jászlánál a szajáni Szent Király-templomban.