A Játszva Istenhez nevű keresztény tábort immár negyedik alkalommal szervezik meg Csantavéren, 150 általános iskolásnak nyújtva felhőtlen napokat. Az ötlet természetesen Puby atya, azaz Utasi Róbert plébános fejéből pattant ki öt évvel ezelőtt, és talált is társakat maga mellé, akikkel valóra válthatta az elképzelést, hogy a helyi és a környékbeli vagy akár a távolabbról érkező gyermekeket vendégül lássák, miközben ellátásukról a helyiek gondoskodnak adományaikkal, a programok szervezését pedig fiatalokra bízta.

A csantavéri Páduai Szent Antal-templom plébániája ad otthont a Játékkal Istenhez tábornak

A tábor Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én nyitotta meg kapuit, előtte önkéntesek rakták össze az óriási sátrakat, melyek felajánlásból érkeztek, s a 150 gyermek alvóhelyéül szolgálnak. A szervezők a nulladik napon szentségimádással kezdtek, amely a lelki feltöltődésről és egymásra hangolódásról szólt, hogy az előttünk álló héten a legtöbbet tudjuk nyújtani Gyerekeiteknek.  Egy szentségimádással teljesen átszellemültünk, és kértük a Jóistent, hogy a legnagyobb szeretetet tudjuk átadni, hiszen a legfontosabb Nekünk az elkövetkező egy hétben, hogy MINDEN GYEREK BOLDOG LEGYEN! — olvasható a Csantavéri Tábor — Játszva Istenhez Facebook-csoport bejegyzésében.

Csapatjátékok minden négyzetméteren

Látogatásom idején, a tábor másnapján, kora délelőtt már javában folytak a kézműves-foglalkozások, a gyerekek a többi közt mézeskalácsot díszíthettek vagy papírhalakat készítettek és zsinegeltek fel, régi, remek szabadtéri mozgásos játékokban vidulhattak, miközben a szervezők már a délutáni vizes akadálypálya élményeinek is örültek titokban. Már az első nap megalakultak a csapatok, megismerkedtek egymással a jelenlevők, közösen részt vettek a tábornyitó szentmisén — mondta beszélgetőpartnerem, Pásztor Tibor, az egyik fő szervező.

— Ahogyan a tábor neve is mondja, a fő célunk az, hogy játszva közelebb kerüljünk Istenhez mindannyian: mi, szervezők és a gyerekek, akik közben rengeteg élményt kapnak. Az, hogy a dolgokat miként közvetítjük feléjük, vagyis hogyan beszélünk, viselkedünk egymással, szintén ezt a célt szolgálja, és éppen a lényegre mutat rá. Emellett napi szinten miséken veszünk részt, szentségimádásokat tartunk. A jelen lévő gyerekek vallásos háttere fontos, katolikus egyházmegyékből érkeznek mindannyian, papok, hitoktatók dolgoznak együtt, hogy ez a tábor évről évre létrejöjjön. A szervezőcsapatot és a foglalkozásvezetők csoportját is fiatal, hívő emberek alkotják, vannak köztünk középiskolás diákok, egyetemisták és olyanok is, akik már dolgoznak, például én is. Javarészt csantavériek vagyunk, ám csatlakoztak hozzánk Szabadkáról, Oromhegyesről is. A gyerekek többsége is idevalósi, bár vidékről is többen érkeztek, a környékbeli településekről, községekből.

Alkotni jó!

Tibor a kezdetek óta részt vesz a tábor előkészítésében, szervezésében, vezetésében — kialakult már egy „kemény mag”, amely mindig itt van.

— Amikor Utasi Róbert plébános tizenöt éve idekerült Csantavérre, akkor én még kis ministráns voltam. Éveken keresztül dolgoztunk együtt a szentmiséken, temetéseken, tehát az egyház berkein belül, utána pedig elkezdtük szervezni a különféle aktivitásokat, programokat, lelki napokat tartottunk, élményprogramokat vittünk a Lurkóházakba, stb. — mindig ott voltam a csapat részeként, érdekes volt, szerettem csinálni. Ezekből a tevékenységekből nőtte ki magát a tábor, és nagyon hálásak lehetünk, hogy ez így működik, és ilyen sok ember támogat bennünket. Én így tudom végezni a szolgálatot, segíteni az ügyet. Bennem soha nem merült fel, hogy más utat keressek, válasszak, az általános iskola után sem távolodtam el az egyháztól, a templomtól, ami a családi hátteremnek, anyukám mély vallásosságának is köszönhető.

Az első este tornyosi asszonyok lepték meg a táborlakókat rengeteg friss fánkkal, az első közös ebéden pedig egy jó szándékú falubelinek köszönhetően mindenkinek jutott csirkecomb. A tábor többi napját is az önzetlen segítség és adományozás jellemezte.

Vojnić Bojana Szabadkáról érkezett önkéntesként, csapatvezetőként és csapatépítőként, a fiatal lány harmadik alkalommal erősíti a csapatot.

* Mi az, ami téged visszahív ebbe a táborba?

— A gyerekek meg az ő szeretetük, melyet egész héten tőlük kapunk. Több foglalkozást is elvállaltam, például a tehetségkutatóban műsorvezető leszek, most éppen a mézeskalácsos foglalkozáson fordítóként működöm közre.

* Milyen programok állnak hozzád közel?

— A csoportfoglalkozások, amikor egy kicsit közelebbről is megismerhetjük a gyerekeket, a helyzetüket, a családjaikat meg az ő kis történeteiket, melyeket mindig nagyon szívesen mesélnek nekünk, illetve a közös játékok. A gyerekek nagyon elevenek, de szerintem mindig is ilyenek voltak. Szeleburdik, szaladgálnának, tele vannak energiával, nehéz őket lenyugtatni, de nagyon aranyosak.

Pásztor Tibor, a tábor egyik fő szervezője

* A hit és a Jóisten mit ad a te életedbe?

— A megnyugvást. Valamibe kapaszkodhatok.

Elbeszélgettem néhány nagylánnyal is — a hetedikbe induló becsei Kamaszi Andreával és a bezdáni Cirkl Csengével, valamint a nyolcadik osztályba készülő szenttamási Süge Zsófiával. A lányok itt ismerkedtek meg egymással, máris összebarátkoztak, és mindhárman a huszonöt tagú Kék Csapatban kaptak helyet. Itt mindenki ugyanúgy hívő, és ez jó érzés — értettek egyet. 

— Én tavaly is voltam már, és gondoltam, hogy az idén is jelentkezek, mert nekem nagyon jó volt itt — mondta Zsófi.

— Én először vagyok, de már élvezem, hogy milyen sok barátom van, és itt mindenki mindenkit szeret — fogalmazott Csenge.

— Másodszor vagyok ebben a táborban, és nagyon szeretek itt lenni, mert játszhatok, barátokat szerezhetek — emelte ki Andrea.

A táborban nincs részvételi díj, főleg szegény sorsú gyermekeket fogadnak, szervezéséhez pályázati forrásokat sem használnak fel, a csantavéri és a környékbeli jó szándékú emberek segítségére, adományaira épül, akik minden évben örömmel támogatják az ügyet.