Boldog ember a medvepásztor

Boldog ember a medvepásztor

A szentesi Szin János 1968-ban született proletárszülők gyermekeként. Tizennyolc éves korára belecsöppent a nyerőgép-üzemeltetők világába, így huszonéves korára jelentős vagyonra tett szert. Luxusautók, 350 négyzetméteres ház fedett uszodával, edzőteremmel, föld alatti lőtérrel. János mégis az erdőben találta meg az igazi boldogságot. Az új életéről beszélgettünk.

* Pazar életet élt, mi borította ezt fel?

— Nem panaszkodhattam, hiszen egy négytagú személyzet volt az alkalmazásomban, mely segített a kutyáim és a horgászat körüli munkákban, mivel a Holt-Tisza partján helyezkedett el a házam. Rengeteget utazhattam, vadászni jártam Afrikába, Kubába, Argentínába vagy ahova éppen kedvem volt. A 100 hektáros farmomon lovakat tartottam. Az első törés akkor következett be, amikor harmincnégy évesen agyalapimirigy-daganatot diagnosztizáltak nálam. Felhívtam egy orvos barátomat, hogy megtudjam, meddig élhetek ezzel a betegséggel. Ő összekötött egy ismerősével, aki erre specializálódott, de akármekkora vagyonom volt is, ki kellett várnom a soromat, az orvos ugyanis éppen Amerikában műtött. Ekkor egy kicsit átértékelődött bennem a pénz jelentősége, hiszen tudtam, hogy nem fogok holnapra meggyógyulni. Álltam az ablakban, és jó keresztény módjára imádkoztam az úrhoz, hogy tartson meg egészségben, nincs szükségem vagyonra, csak lássam felnőni a gyerekeimet. Az imáim meghallgattattak, sikeresen megműtöttek, és tizenhat éve gyógyultnak vagyok nyilvánítva. Ez a történet rádöbbentett az egészség fontosságára, és arra, hogy valójában kik a barátaim. Az egyértelmű, hogy a boldogsághoz szükség van pénzre, de az is biztos, hogy fontosabb dolgok is vannak. Miután felépültem, elfelejtettem hálát adni az úrnak, és hogy a pénz biztonsága csak egy hamis illúzió. Néhány év múlva az úr megkopogtatta a vállamat, és úgy döntött, hogy ha én csak egészséget kértem tőle, akkor megszabadít a vagyonomtól. Hozzám közel álló emberek által veszítettem el az egzisztenciális biztonságomat, de mivel nincs értelme gyűlölködni, én mindenkinek megbocsátottam. Ez volt a második törés az életemben. A megváltozott törvények miatt már nem tudtam ugyanazzal kibiztosítani magam, amivel korábban, és évekig kerestem a lehetőségeket, a boldogulást. A világhírű fotóst, Máté Bencét néhány évig ösztöndíjjal támogattam, és egy napon áthívott magához, hogy bemutasson Böjte Csabának. Előadták „aljas” tervüket, mely szerint egy medvelest alakítanának ki Székelyföldön, hiszen az jót tenne a barna medve megítélésének, és a gyermekotthonban levő gyerekeknek is jó minta lenne, hogy nem kell mindenáron külföldre menni, az itt levő kincsekkel kell foglalkozni. Másnap kellett kezdeni a munkát, melyet elvállaltam, így már három éve Romániában élek, és nagyon megszerettem ezt a vidéket.

* Milyen feladatai vannak egy medvepásztornak?

— Megfelelő helyeket kellett keresnem medvelesnek, megteremtettem az üzemeltetés feltételeit, megépítettük a végleges, fotózásra is alkalmas leseket, teszteltük, majd elkezdtük működtetni őket. Az elsőt Tusnádfürdőn építettük, de már az első évben kinőttük, hiszen csak 20 személyes volt. Ezután kiépítettünk egy 45 személyes lest, valamint találtam befektetőt, aki 50 százalékban tulajdonosa a vállalkozásnak, a másik két tulajdonos pedig Bence és én vagyunk. Az én alapfeladatom a medvelesek üzemeltetése mindenféle szempontból, gondolok itt például a marketingre, a medvék etetésére, a les rendben tartására és a vendégekkel való foglalkozásra. A medvepásztor elnevezést a tusnádfürdői polgármestertől kaptam, és nekem nagyon megtetszett ez az egyedülálló titulus. Amikor ideköltöztem, majdnem egy évig Csaba testvér gyermekotthonában laktam a gyerekekkel együtt, ez egy nagyon érdekes időszaka volt az életemnek. Miután a feleségem utánam jött a legkisebb gyerekünkkel, aki most nyolcéves, akkor nagyon elszomorította, hogy a nagy gazdagság után egy árvaházban kellett laknunk, de én láttam, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Azóta eltelt egy év, és most a Szent Anna-tó környékén, Románia egyik legjobb négycsillagos wellnesshotelében, a hegy tetején élünk a szolgálati lakásunkban. Nagyon érdekes, hogy gyermekkoromban Széchenyi Zsigmond útleírásait olvasgattam, és volt egy olyan vágyam, hogy egyszer majd vadőr leszek Székelyföldön. Ez, mondhatni, megvalósult, mivel csodálatos körülmények között élek. Ha kilépek az otthonomból, akkor rögtön a vadonban találom magam, az állatok között. Van, hogy arra ébredek, hogy az ablakomat megkopogtatja egy medve, elmondhatatlan érzés. Az is egy érdekesség, hogy amíg Magyarországon laktam, volt egy saját vadászterületem, sokat űztem ezt a sportot, itt azonban féltem kimenni az erdőbe, hiszen bizalmatlan voltam a medvékkel szemben. Miután azonban megtapasztaltam, hogy nem vérengző fenevadak, elmúlt a félelmem, és immár teljesen természetesen mozgok közöttük.


Máté Bence felvételei


* A helyhez szokott medvékről van szó, melyek visszatérő vendégek?

— Amikor a legelső lest építettük, rendszeresen megjelent két elárvult medvebocs, és egyre jobban odaszoktak. Annyira intelligens állatok, hogy rájöttek, ha én ott vagyok, akkor nem merészkednek oda a nagyobb medvék, így én lettem a „pótmama”, és mindig megvártam, hogy megegyék a számukra kikészített élelmet. Az egyiküket sajnos elütötte a vonat, én temettem el, a másik pedig úgy gondolta, hogy a barátom lesz. A minap éppen újra láttam, és furcsa volt, hogy megálltam az autóval, a medve pedig nem szaladt el tőle, hanem éppen ellenkezőleg, a járműhöz futott. A medve meg tudja szokni az ember közelségét.

* Mi az, amitől félnek a medvék?

— Amikor turisták érkeznek a lesbe, akkor mindig megkérjük őket, hogy kapcsolják ki a vakut a fényképezőgépen és a telefonon, hiszen egy villanás elég ahhoz, hogy az állatok elszaladjanak. Valójában mindentől félnek, amit nem tudnak beazonosítani. Fontos elmondani, hogy a medvetámadások nagy része provokáció következménye.


* Miből áll egy medveleső program?

— A medvelesek zárt épületek, melyeken detektívtükrök vannak, vagyis mi kilátunk, de az állatok nem vesznek észre bennünket. Az egyikben 20, a másikban pedig 45 személyt tudunk leültetni, és épül az emeletes rönkházból álló VIP-les is, mely valójában egy komplett ház, és a teraszát alakítottuk át medvelessé. Legfeljebb 8 fős csoportoknak adjuk ki ezt a lest, mely egyébként egy 400 hektáros farmon helyezkedik el, ahol sok dámszarvas él. A turistákat hagyományos parasztszekérrel visszük a helyszínre, amit nagyon élveznek. Az utolsó 300-400 métert gyalog tesszük meg, majd beülünk a lesbe, ahol két órán át mesélek nekik az állatokról, miközben úgy nézzük őket, mintha egy moziban ülnénk. Erre a tavasz a legjobb időszak.


A témáról a www.medveles.hu oldalon olvashatnak bővebben.

A medvelesre Szin Jánosnál lehet jelentkezni a következő telefonszámokon: HU: +36-30-967-8888, RO: +40-742-678-888, illetve a jani@medveles.hu e-mail-címen.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink