Másként alakult volna két család sorsa, ha 1944 novemberében nem végzik ki a férfi hozzátartozók nagy részét. A 102 ártatlanul elveszejtett bezdáni közül eddig az alábbiakban megemlített négy férfit rehabilitálták. Lelki megkönnyebbülés és erkölcsi jóvátétel az, amit Karlo de Negri ügyvéd segítségével Midlinszki (született Lovász) Mária, illetve családja a Lovász és a Midlinszki család részére elért.

Midlinszki (Lovász) Mária édesapját, Lovász Sándort, valamint férjének édesapját, Midlinszki Istvánt és István gyermekeit, Józsefet és Ferencet 1944. november 3-án a partizánok munkára szólították, ahonnan nem jöttek vissza. Az elhunytak könyvébe 1968-ban jegyezték be őket, míg az egyházi temetés 1945. március 28-án volt.

Hosszabb gondolkodás után Midlinszki Mária 2012-ben adta át kérelmét a Szabadkai Felsőbíróságon hozzátartozói rehabilitálására. Első fokon megszületett a döntés, a bíróság elfogadta az indítványt, majd kérte az illetékes állami szerveket, hogy küldjenek adatokat az említett személyekről, de ez nem történt meg. Midlinszki Mária ekkor Karlo De Negri ügyvédhez fordult, és személyesen, egyenként gyűjtötték be a szükséges adatokat.

Bizonyítékként felhasználták Siflis Zoltán dokumentumfilmjét (Temetetlen halottaink), számos könyvet és az egyházi halotti anyakönyvi kivonatokat, melyekben egyaránt az szerepel, hogy a halál időpontja 1944. november 3-a, 15 óra. A halál okát nem volt szabad feltüntetni, de egyértelmű, hogy lövés volt. A Szabadkai Felsőbíróság meghozta az ítéletet, de az ügyészség az államérdeket védve fellebbezett, így az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság másodfokon hirdette ki a jogerős döntést, mely megerősítette az előző határozatot. Ezzel elismerték, hogy ártatlanul, nemzeti alapon végezték ki az említett személyeket.

Hála Istennek, legalább nekik sikerült rehabilitálniuk a hozzátartozóikat, amivel példát szeretnének mutatni sok más embernek is.