home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Betartva a rendelkezéseket
Tóth Tibor
2020.05.18.
LXXV. évf. 20. szám
Betartva a rendelkezéseket

A március 15-én este bevezetett szükségállapot talán a nyugdíjasainkat tette leginkább próbára, hiszen ők április közepéig egyáltalán nem hagyhatták el otthonukat. A rendelkezés az 5000 főnél több lakosú településeken a 65, az 5000 főnél kisebb településeken pedig a 70 éven felülieket érintette. Szerda este a szerbiai parlament elfogadta a rendkívüli állapot megszüntetéséről szóló javaslatot, melynek értelmében a kijárási tilalom is megszűnt az országban.


Pecze József a tavalyi falunapkor kapott díszpolgári címmel

Kishegyesen a nyugdíjasok mintegy 70%-a április közepéig nem léphetett ki az utcára. Az idősek tudomásul vették az állam intézkedését, és fegyelmezetten viselkedve, türelmesen várták a rendkívüli állapot és a rájuk vonatkozó rendelkezések megszűntét. A legújabb információk szerint Kishegyes községben egyetlen fertőzöttet sem regisztráltak, ami a polgárok felelősségteljes viselkedéséről tanúskodik. A hetvenkettedik életévét augusztusban betöltő Pecze József számára sem volt könnyű a mögöttünk levő időszak.

— Szerencsések vagyunk, hogy a koronavírus most talált meg bennünket, és nem tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Igaz, hogy bezárva éreztem magam, de a világháló és az okostelefon segítségével az ismerősökkel meg a külföldön élő rokonokkal tartottam a kapcsolatot, így könnyebb volt elviselni az előállt helyzetet. Egy kissé idegesebb voltam a szokásosnál, de tudomásul vettem, hogy be kell tartani a kormány rendelkezéseit. Valamelyest kiszolgáltatottnak éreztem magam, mivel vásárolni sem léphettem ki az utcára, de szomszédjaim és a rokonaim segítettek, amit ezúton is köszönök nekik. Később, a hajnali nyugdíjas-bevásárlások alkalmával például több üveg vizet is vettem, így próbáltam figyelni arra, hogy a nehezebb árucikkeket ne másoknak kelljen cipelniük. A falu területén több önkéntes segített az időseken, ami nagyon humánus cselekedet volt, és minden elismerést megérdemel. Igyekeztem feltalálni magam, televíziót néztem, olvastam. Sokáig nem tudtam magam rávenni, hogy leemeljek egy-egy könyvet a polcról. Érdekes, hogy egyes köteteket újraolvasva most mintha teljesen mást találtam volna bennük, és egész más érzések kerítettek hatalmukba, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Gyakran kimentem az udvarba sétálni, és az utcára is kiléptem egy pillanatra, hiszen a postaládából minden reggel ki kellett vennem az újságokat. Az idősek rengeteg megpróbáltatáson estek át az elmúlt évtizedek alatt, így a legújabbal, a kijárási tilalommal is sikeresen megbirkóztunk — mondta, majd hozzátette, hogy nagyon várta már a rendelkezés feloldását.


Dudás Ida

Dudás Ida szerint is nehéz volt megszokni a kialakult helyzetet. Március 15-étől április 26-áig egyáltalán nem lépett ki az utcára, a bevásárlásban és a gyógyszerek beszerzésében a Caritas — melynek maga is tagja — és szomszédasszonya segítette. Szép, napos időben főleg az udvaron tevékenykedett, diót pucolt, a kertet rendezte, az időjárás hűvösebbre fordulásával pedig a házban keresztrejtvényt fejtett, sorozatot nézett, telefonon kártyázott, főzőcskézett, takarított, kézműveskedett. Ismerőseivel, barátnőivel a világhálón tartotta a kapcsolatot, minden reggel néhány szóval jeleztek egymásnak, hogy jól vannak, és a mai nap elé is bizakodva néznek.

— Hosszú idő után a múltkor léptem ki először az utcára. A rendelkezésekkel összhangban előbb fél órát, majd egy órát sétáltam a környező utcákban, és a temetőbe is eljutottam. Annyira jólesett kimozdulni itthonról, még a közérzetem is megváltozott. Ismerőseimben próbáltam tartani a lelket, viccelődtem velük, habár belülről én is éreztem, hogy nyugtalanít ez az állapot. Az utóbbi években mintha kiveszőben volna az egymás iránti szeretet, nem becsüljük egymást úgy, mint régebben. Mindenki rohan, még többet akarunk, nincs egymásra időnk. Remélem, ez a két hónap elég volt arra, hogy rájöjjünk, változtatnunk kell. Tartsunk jobban össze, tiszteljük és becsüljük egymást! Remélem, mihamarabb megnyílnak a határok, és az osztrákoknál dolgozó fiam haza tud jönni — mondta, majd hozzátette, alig várja, hogy újra elmehessen a nyugdíjasklubba társalogni, barátkozni.

Kormos Valéria a hatvanötödik életévét töltötte be, ennek ellenére ő is betartotta a szigorú kijárási tilalmat, habár a legszigorúbb rendelkezések rá még nem vonatkoztak. Férjével, aki az idén tölti be a hetvenedik életévét, egészségük megóvása érdekében mindvégig otthon tartózkodtak.


Kormos Valéria

— Az első koronavírusos betegről értesülve gyerekeink azt mondták, maradjunk itthon, ők kiszolgálnak bennünket, bevásárolnak számunkra. Nem unatkoztunk, a kertes házban mindig akad munka. Elég jól elviseltük a szabad mozgás korlátozását, de most már hiányzik a társaság, az emberek, a nyugdíjasotthon, ahova sportolni, kártyázni, kikapcsolódni jártam. Úgy hiszem, hogy a falvakban sokkal könnyebb betartani a tilalmat, mint a városokban, ahol az emberek egy része lakásban él. Férjemmel negyvenöt éve vagyunk házasok, együtt könnyebb volt elviselni ezt a helyzetet. A tilalom feloldása után is csak akkor hagyjuk el otthonunkat, ha nagyon muszáj, továbbra is vigyázunk magunkra és egymásra — mondta Valéria, és azt is hozzátette még, hogy naponta felírja a fertőzöttek és az elhunytak számát, így követve a járvány alakulását.

Zsolnai Mihály, a községi nyugdíjasszervezet elnöke rendkívül büszke a kishegyesi nyugdíjasokra. Mint mondja, dicséret illeti idősebb polgártársainkat, hiszen a boltokban, a postán, a péknél kesztyűben és maszkban várakozva betartották a 2 méteres távolságot, ahogy a kijárási tilalom rájuk vonatkozó részét is.

— Nyugdíjasaink nagyon türelmesek és fegyelmezettek. A rendkívüli állapot vége felé már lehetett hallani, hogy unalmas, és jó lenne már kimozdulni, de maradéktalanul betartottak minden rendelkezést. Csakis ilyen nyugdíjasokat kívánok mindenkinek — mondta Zsolnai, hozzátéve, hogy a legidősebbek Kishegyes Község Önkormányzatától és a Vöröskereszt kishegyesi községi szervezetétől is csomagot kaptak. Ezek tartalmával elégedettek voltak, az önkéntesek pedig mindazoknak bevásároltak, akik jelezték, hogy az előállt helyzet miatt segítségre van szükségük.

Mihály zavartalanul végezhette az elnöki teendőket, hiszen még nem töltötte be hetvenedik életévét, emellett a válságtörzzsel is rendszeresen tartotta a kapcsolatot.


Zsolnai Mihály

— Mihelyt a televízióból értesültem a rendkívüli állapot bevezetéséről, összecsomagoltunk, és bezártuk a nyugdíjasklubot. Tagjainkat megkértem, hogy mindenki maradjon otthon, bírjuk ki az előttünk álló időszakot. Megértésre találtam, senki sem méltatlankodott. Túléltük ezt a nehéz két hónapot, és már az újrakezdést tervezem. Megtesszük a szükséges óvintézkedéseket, a helyiségeket továbbra is fertőtlenítjük, a klubban működő kávézó pincérei és betérő nyugdíjasaink számára egyaránt kötelező a maszk és a kesztyű használata — mondta a községi elnök.

A rendkívüli állapot feloldása után nyugdíjasaink is szabadon mozoghatnak, de csak akkor mozduljanak ki otthonról, ha valóban halaszthatatlan dolguk akad!


Üres kishegyesi utca (Talpai Lóránt felvétele)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..