A múlt év végén adták asz arra érdemeseknek Nagybecskerek város díjait és elismeréseit - az utóbbiakat a fiatal tehetségeknek ítélik oda. A kitüntetettek között volt a muzslyai Draganov-Csordás Sztefánia, a nagybecskereki Gimnázium tanulója, egyébként a Proleter Úszóklub tagja, és szép eredményeket ért el az utóbbi években. A siker feltétele a sok-sok edzés - vallja. Ez a megállapítás volt a kiindulópontja beszélgetésünknek.
* Nem kimerítő ez a sok edzés? Vagy enélkül már nem is tudnád elképzelni a mindennapjaidat?
- Nekem ez valóban hozzátartozik a mindennapjaimhoz: reggel felkelek, elmegyek az edzésre (mely két órán át tart), onnan pedig az iskolába. Mondhatom, kezdetben fárasztó volt, de most már megszoktam.
* Összegeznéd a 2009. évet? Mert nyilván nem hiába terjesztettek fel az elismerésre.
- Az év nem indult éppenséggel valami jól, többet vártam tőle, de az a fontos, hogy nagyon jól fejeződött be. A Balkanijada verseny keretében két első díjat nyertem és egy harmadikat. Aztán a nemrég Mariborban megszervezett verseny, melyen a B-norma teljesítése volt a cél, szintén sikeresen ért véget számomra.
* Merre jártál mostanában?
- A múlt évben főleg Szerbiában voltak a versenyek, de jártunk Prágában, Mariborban és Isztambulban is. - Lényegében az egész Szerbiát körülutaztuk a 2009. évben.
* Mióta foglalkozol úszással, és ki az edződ?
- Dejan Pejinović az edzőm, és immár 11 éve úszom, vagyis éppen február 13-án volt tizenegy éve, hogy megismerkedtem ezzel a sporttal. Nagy örömömre szolgál, hogy már ennyi ideje kitartok mellette, és hogy szép sikereket érek el. Remélem, így is folytatom.
* Mi a titka a sikernek?
- A kitartás, az úszás szeretete - és a családom támogatása. Édesanyám mindig mellettem van, és édesapám is, bár ő nagyon sokat dolgozik, de szívvel-lélekkel azért támogat. A nagyszülők is támogatnak, edzésre, versenyekre is el szoktak kísérni.
* Mikor kezdted a sikert sikerre halmozni?
- Már az első versenyen is jól szerepeltem, és szerintem az edzők már akkor látták, hogy ''lesz belőlem valami”. Akkor a húgom is ott volt a versenyen, és ő is szép eredményt ért el. Én két második, Katarina, a húgom pedig két harmadik díjat nyert. Ez Kragujevacon történt. Úgy igazából ötödikes korom óta halmozom a sikereket, akkor vettem részt egy ifjúsági olimpián, és a hatodik lettem. Mindenki nagyon meg volt elégedve a teljesítményemmel.
* Van-e olyan érem, elismerés, amelyre nagyon büszke vagy?
- Most ez az isztambuli díj jelent nekem nagyon sokat. Ezenkívül azonban nagyon sok magyarországi díjra is büszke vagyok - ott egyébként mindig nagyon jól teljesítek.
* Jövőbeli terveid?
- Szeretném leúszni az A-normát, mely belépő lesz a 2010 júliusában megrendezendő szingapúri ifjúsági olimpiára. Ehhez februárban mérethetek meg Athénban. Ez a következő legfontosabb versenyem.
A másik fiatal tehetség Draganov-Csordás Katarina, Sztefánia húga, aki ugyanannyi ideje foglalkozik úszással, mint a nénje. A tavalyi évet összegezve elmondta, hogy számára jó volt, mert eljutott Finnországba. Igaz, nem ért el valami nagyon jó eredményt, de láthatta, hogyan versenyeznek a többiek. Sőt, mint mondja, ez arra is alkalom volt, hogy feltöltődjön, önbizalmat nyerjen, és még jobban megerősödjön benne az úszás melletti elkötelezettség. Sok körzeti versenyen is szerepelt, és onnan főként első díjjal tért haza.
* Melyek a legkedvesebb díjaid?
- 2008-ban voltunk Franciaországban, és ott négy érmet kaptam: egy első, két második és egy harmadik díjat. Mondhatom, ez nagyon jó érzéssel töltött el.
* Nyilvánvaló, hogy az úszás nagyon fontos neked, de bizonyára az is sokat számít, hogy általa világot is láthatsz.
- A szünidőről visszatérve az osztálytársaim lelkendezve számolnak be arról, hol és merre jártak szűkebb pátriájukban, az én élményeim hallatán pedig bizony ámuldoznak, hogy én mennyi országban megfordulhatok.
* Mikor vannak az edzéseid?
- Mindennap edzünk. Pontosabban naponta kétszer van edzésünk, tehát reggel és este, meg szombaton délelőtt, a vasárnap, az szünnap. A kedvenc versenyszámom a gyorsúszás. Néha kimerítőnek tűnik mindez, de amikor egy-egy nagyobb versenyre eljutok, akkor ott feltöltődöm, és megbizonyosodom róla, hogy megéri az erőfeszítést.
* Van-e eszményképed?
- Mondjuk az olaszországi Federica Pellegrini, aki 400 méter gyorson világbajnok, és világcsúcsot tart.
Beszélgetés során azt is megkérdezem mindkettőjüktől, hogy mivel szeretnének foglalkozni és hogyan képzelik el a jövőjüket. Sztefánia szerint a sportélet kiszámíthatatlan, egyszer nagyon jól megy az embernek, máskor pedig nem, éppen ezért a sikerei nem vonják el a figyelmét a tanulástól. Katarina is szorgalmasan tanul, már javában készül a felvételire, de a jövőjét mindenképpen a sportban látja. Elképzelhető, hogy tornatanár lesz belőle. A lányok mindenben segítenek egymásnak, ahol csak kell.
A Draganov-Csordás család nappalijának egyik falát érmek borítják, Katarina érdemei a fal felső, Sztefánia díjai pedig az alsó részén kaptak helyet.