Az emlékmű mindmáig hirdeti a hősök áldozatkészségét.

A magyar himnusszal kezdődő ünnepségen a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület, a helyi Rákóczi Ifjúsági Szervezet, a Magyar Nemzeti Tanács,  a Vajdasági Magyar Szövetség , a Magyar Egység Párt, a Polgárok Csoportjának tagjai, valamint  a helyiek közösen tisztelegtek a forradalom áldozatainak emléke előtt.  A Nemzeti dal elhangzását követően a jelenlévőket Ilia László, a VMSZ törökbecsei községi szervezetének elnöke köszöntötte, aki elmondta, három évtizede minden évben a Hungária szobornál megemlékeznek a márciusi ifjakra, a honvédekre, a honvédtábornokokra és a szabadságharc résztvevőire. 

– Igen, nekünk tenni kell és nem kétségbeesni. Nem a hatalom fogja az emberhez méltó életet megoldani, hanem nekünk, saját magunk kell cselekednünk és tennünk a jövőnkért. A mi feladatunk az, hogy szót értsünk egymással, mert olyan összefogásra van szükség, mint 170 évvel ezelőtt, amikor tudták, hogy mit akarnak tenni. Mi ugyanúgy tudjuk, mit akarunk tenni, mi jó a mi részünkre.

A nemzeti öntudat létezése nagyon fontos számunkra — emelte ki ünnepi beszédében Dobai János, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja.  

— Az identitásunk megőrzése, az az itt létünknek és a megmaradásunknak is a záloga. Ha ez megvan, és ebben jelen pillanatban Magyarország, a magyar kormány támogat bennünket, erősít abban, hogy a szülőföldünkön maradjunk meg magyarnak. Bízom benne, hogy az elkövetkező négy évben, tehát április 8-a után is megmarad, hogy a magyar nemzet egységeként éljük meg az ittlétünket a szülőföldünkön. Ezért nagyon fontos a magyar márciusi ifjaknak az üzenete, hogy elsősorban a szabadságot, a testvériséget teremtsük meg itt a Kárpát-medencében.

A katonaénekekkel aláfestett koszorúzást követően Farkas Trisztán középiskolás Vörösmarty Szózatát mondta el.

A törökbecsei megemlékezés március 17-én folytatódott a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület székházában. Az Esik eső karikára című alkalmi műsorban felléptek a Teleház szavalói, a Csalogató néptáncegyüttes és a Fokos zenekar.

— Azért maradtunk meg, mert mindig következetesek voltunk, s meg tudtuk őrizni érdekérvényesítő képességünket — mondta köszöntőjében Báló Tibor, Törökbecse önkormányzatának oktatással megbízott tanácstagja, és hozzátette, a közös megemlékezés nagyon fontos az itt lévő és a szülőfalujuktól távol élő magyaroknak egyaránt.

Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke szintén az összetartozás jelentőségét és a remény megőrzését emelte ki. Hangsúlyozta azt is, hogy az ünnepből erőt meríthetünk a hétköznapok nehézségeinek a leküzdéséhez. 

Az alkalmi műsort megtisztelte jelenlétével Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke is.

A program Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című megzenésített versével zárult, mellyel a fiatalok azt üzenték, a magyarság legnagyobb ünnepének emléke örökké élni fog.  

„Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázslatos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval, és az udvariassal: tehát az ünneppel.” (Márai Sándor)

Báló József felvételei