Már a kora délelőtti órákban csattogtak az ollók a húsz birkanyíró keze alatt, akik közül tizennyolcan kézi, ketten pedig gépi birkanyírásban mérték össze ügyességüket. A hetvenhét éves, völgyparti származású, jelenleg Bogarason élő Tóth László már gyermekkorában megismerkedett a birkanyírás fortélyaival, az eseményen kezdettől fogva részt vesz.

— Már dédapám is juhász volt, így én ebbe születtem bele. A birkát a hátsó lábánál kell megfogni, és úgy kihozni a karámból. Ágyékát megfogva fektetjük le, és úgy kell nyírni. Közben vigyázni kell, nehogy az ollóval megvágjuk a bőrét. Egy kis karcolás még nem árt, és az nem is fáj a jószágnak, viszont ha véletlenül megszúrjuk az ollóval a nyakát vagy a hasát, akkor könnyebben vérmérgezést kaphat az állat. A birkanyírás nem nehéz szakma, nekem azonban, a nyolcvanadik felé közeledve nem könnyű, mivel egy kicsit rezeg a kezem — mondta Laci bácsi.

Húszan nyírták a birkát a vásártéren

A kiállított juhfajtákat Vartus Szabolccsal, a juhkiállítás szervezőjével és főbírájával sétáltuk körbe, elsőként a württembergi merinót csodáltuk meg.

— Az itt látható birkák egyforma nagyságúak, ami fontos a nyírás szempontjából, hiszen nem mindegy, hogy kis vagy nagy termetű jószágot nyír az ember. Szépek és tiszták a gyapjak, nincsenek összeragadva, könnyű velük bánni. Megtalálható a kiállításon a racka sárga változata, ahogy a német húsmerinó is. Az utóbbi kiváló húsformákkal bíró fajta, felénk kevésbé elterjedt. A francia húsmerinó, az Ille de France is jelen van a kiállításon. Szemmel látható a különbség az istállóban tartott juhok és a legelőre kijáró jószágok között. A francia húsmerinók igencsak elterjedtek, több tenyésztő is ezt a fajtát hozta ki a kiállításra. Sárgafejű berkét is láthatunk, mely a környéken egyetlen tenyésztőnél található meg. Magyarországon csak a Kiskunságban tenyésztik, és Erdélyben vannak elszórtan tenyészetek. A zombori cigolyák sötét színben, feketén és hamvas szürke változatban születnek, majd az idők folyamán a gyapjuk kivilágosodik, viszont a lábaik vége és a fejük fekete marad.

A látványos felvonulás

Az adai származású, de harmincöt éve Hódegyházán élő Bajusz Nándor nagyszülei és szülei is birkákkal foglalkoztak, így természetesen ő is folytatta elődjei munkáját.

— Francia húsmerinót tenyésztünk, ami a bánáti legelőkre a legmegfelelőbb fajta. Főleg nagy húshozama miatt tartjuk. Törzskönyvezettek a juhaim, így minden egyed után 7000 dináros támogatásban részesülök. Ennyit kaptunk tíz éve is, és most is. A vágóhídra átadott és a külföldre szállított bárányokért egyedenként 2000 dinárt fizetnek. A környéken jó legelők találhatóak, de a számuk fogy, mivel gyakran feltárcsázzák a takarmányban gazdag területeket. Az állományt nem növelem, inkább csökkenteni szándékozom — mondta Bajusz.

A nyírás során a zsűri azt figyeli, hogy a versenyzők mekkora tallóra vágják és hogyan szedik össze a gyapjút, hogyan bánnak a jószággal, hiszen nem szabad megvágniuk a birkát, de a nyíróhely tisztaságát is osztályozzák.

A jószágok Szent György-napi első kihajtásához számos hiedelem fűződik vidékünkön, melyek az állatok egészségével, szaporaságával, tejhozamával kapcsolatosak. A gazda egyik fő támasza évszázadok óta a hit volt, ezért ezen a napon a gabona megszentelésével fohászkodtak a jó termésért.

— Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány Szent György napjától számítja, a gazda ekkor kezd hozzá a télen megálmodott tervek végrehajtásához, megújult erővel és az elmúlt év tapasztalataival felvértezve. A birkanyírás hagyományának felelevenítése volt a Gazdakör célja akkor is, amikor 2012-ben először megszervezte a fesztivált. A rendezvény az évek során dinamikusan fejlődött, és a birkanyírás mellett helyet kapott a juhfajta-bemutató és a gasztronómiai rész, azaz a főzőverseny is. A juhászok dolga régen sem volt könnyű, hiszen egy nyíró naponta mintegy száz birkát is megnyírt. Manapság a juhászok dolga még nehezebb, még több kihívással kell megküzdeniük, hiszen nemcsak juhászként, hanem állatorvosként, közgazdászként és informatikusként is helyt kell állniuk. A rendezvénnyel közelebb szeretnénk hozni a fiatalokhoz a néphagyományokat, meg akarjuk mutatni nekik, mi jellemezte a gazdák életét az elmúlt évszázadban, hogyan dolgoztak és fejlődtek ezen a vidéken — emelte ki köszöntőjében Kobrehel Ervin, a Zentai Gazdakör elnöke.

Több juhfajtát állítottak ki a rendezvényen

Az eseményt Ótott Róbert tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes nyitotta meg.

— Titkárságunk évről évre igyekszik támogatni a hagyományos eseményeket, mert nagy jelentőséggel bírnak kis közösségünk számára. Továbbra is a gazdák szolgálatában állunk. Az idén több mint 10 milliárd dináros költségvetéssel járulunk hozzá a gazdaságok fejlesztési elképzeléseihez, legyen az öntözésfejlesztés, gyümölcs- vagy zöldségtermesztés, fóliasátras termelés, állattenyésztés, de megemlíthetem a fiatal gazdák és a kapcsolható eszközök fejlesztését is — emelte ki Ótott, majd megnyitotta a fesztivált.

A nyitóbeszéd elhangzása után Nagy József zentai katolikus plébános búzaszentelő ünnepséget mutatott be, majd a színpadon művelődési műsor kezdődött, mely egészen a díjátadó ünnepségig tartott. A fesztivált mezőgép-kiállítás és kirakodóvásár is gazdagította.

További fotók Facebook- és weboldalunkon tekinthetőek meg.