A kofferünk tele van versekkel és dalokkal, a szombati koncertet „elviselhetetlenül” szerettük, a Bábel sorai hallatán szökni próbált a lélegzet, és senki nem volt egyedül, hiszen Bakos Árpád és zenekara, az Ethnokor, valamint a Népszínház, az Újvidéki Színház és a Kosztolányi Dezső Színház színészei szombaton telt ház előtt mutatták be a Pasztorál című lemezt, melyen Sziveri János verseinek megzenésített változatai szerepelnek, és nagy részük a Kosztolányi Dezső Színház Az ember komédiája című produkciójához készült.

A nézőket Táborosi Margaréta, az előadás rendezője köszöntötte. A koncert eleje és vége olyan volt, mint egy nagy sóhaj — ifj. Kucsera Géza zongorajátéka finoman, csendben vezette fel és zárta le a teljesen egybefüggő koncertet úgy, hogy senkinek ne fájjon, mégis mindenkinek sajogjon. Sziveri János versei éppoly játékosak, lázadóak, iróniával telítettek és egyszerűen összetettek, mint Bakos Árpád zenei világa. A koncertet, ahogyan az előadást is Sziveri János kedvenc dalának, a Zavaros a nyárád című népdalnak a feldolgozása nyitotta, ezt követte a többi dal, a Couleur lokálban, a Ráktánc, a Terpesz vagy a Bábel. Miroslav Jovančić, az ecset és a hegedű ördöge már-már transzban bűvölte Sziveri gondolatait. A népdal elemei az improvizatív dzsessz elemeivel keveredtek, káoszból rend, rendből káosz formálódott. Mindig csodáltam, hogyan lehet egy hangszerből olyan hangokat elővarázsolni, amelyektől az embernek valami belenyilall a szívébe. Most is több ilyen alkalom volt. A koncerten énekelt Kovács Nemes Andor, Pálfi Ervin, aki ezenkívül nagybőgőn és basszusgitáron is fokozta a hangulatot, Béres Márta, Crnkovity Gabriella, Mikes Imre Elek és Bakos Árpád. Sánta Zoltán dobolt, Zoran Dukić pedig gitáron működött közre. A könyv és a benne levő CD-melléklet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában jelent meg, irodalmi szerkesztője Ladányi István, zenei szerkesztője Bakos Árpád, az illusztrációt pedig Benes József grafikusnak köszönhetjük.