Bakos Árpád

Sajátos érzelemvilágunknak számos kifejezésmódja van. Egyik közülük az az egyetemes ,,nyelv, amelyet a világ bármely szegletében élő embertársaink is megértenek: a zene. Színes dallamvilágával, az egy-egy nép, nemzet hagyományaira épülő hangszereléssel megszólaltatott muzsika az emberi lelket érinti meg. Bakos Árpád énekes-zenész életének meghatározója is a muzsika, a dallam, a ritmus. Általa válik teljessé, és olyan sajátos módon, mély átéléssel adja át ezt a fennkölt érzést a közönségnek, amelyre csak ő képes.
Szabadka Község Közművelődési Közössége a 2005. évben Bakos Árpádnak ítélnek oda a Bodrogvári Ferenc-különdíjat.
* Tudjuk Önről, hogy kiváló zeneművész és zeneszerző. Bár összefonódik a kettő, valamelyik bizonyára mégis egy kicsit közelebb áll az Ön személyiségéhez. Melyik?
- Én elsősorban énekes vagyok. Talán az énekes-zenész meghatározás volna a legpontosabb. A mögöttem álló jó pár év és a feladatok, amelyekkel találkoztam, hozták magukkal az igényt, hogy zenét is írjak. Az első ilyen jellegű próbálkozásom még az Újvidéki Rádióban volt. Aztán a Tanyaszínház jött, utána pedig egy sor színházi és más jellegű felkérés is következett. Mindkét dolog közel áll hozzám, az egyik kiegészíti a másikat. De talán az élő zene, az együttmuzsikálás, a pillanat megismételhetetlen varázsa az, amit igazán szeretek.
* A díjat a Gyermekszínházban bemutatott A szegény csizmadia és a Szélkirály, valamint a szabadkai Népszínház magyar társulata által színre vitt Szulamit című darab zenéjének megírásáért érdemelte ki. Miben különbözik a gyermekek, illetve a felnőttek számára komponált zenemű? Milyen érzelemvilágot tükröznek, és mennyire állnak közel az Ön sajátos érzelemvilágához?
- Szerintem semmiben. Mindkettő lehet jó is meg rossz is. Egyvalami azonban mind a két esetben meghatározó: őszintének kell maradni. Nem lehet hazudni. Az első hamis pillanat, és máris oda az egész. Számomra létezik egyfajta ráérzés, amikor kézhez kapok egy szövegkönyvet. Nem tudok erre jobb kifejezést. A lényege, hogy ez nyitja meg a kapukat, amelyeken áthaladva eljutok egy lehetséges célig. Mert persze a megszülető zene csak egyike azoknak a lehetséges zenéknek, amelyek rám találnak.
* Mit jelent Önnek ez a különdíj, illetve mely elismerésekkel méltatták eddig a munkásságát?
- A legnagyobb díj számomra egy koncert utáni mosoly vagy könnyes szem. Eddig leginkább színházi fesztiválokon sikerült kiérdemelnem néhány díjat. Ez a mostani kicsit meglepően ért, de nagyon örülök neki. Sajnos, személyesen nem tudom átvenni, mert Balaton-felvidéki turnén leszek a Csík zenekarral és az ajkai Apte táncegylettel.
* Melyiket tartja ezek közül az elismerések közül a legkedvesebbnek?
- Nekem minden elismerés kedves. Nem tudok különbséget tenni köztük, és szerintem nincs is rá szükség.
* Gyakran hallhatunk az Ön előadásában népzenét. Ez a műfaj jellemzi valójában az Ön munkásságát?
- Népzenével kezdtem, és úgy látszik, most már végig is kíséri a pályámat. Nagyon sokat köszönhetek neki. Megtaláltam benne mindazt, amire zenészként és emberként is egyaránt építhetek. Ha jobban belegondolok, általa tanultam meg a legtöbbet a szakmáról, hogy ezzel a csúnya szóval éljek. Ilyen például a dallamok vezetése vagy a ritmusok változása.
* Számos alkalommal lépett közönség elé jótékonysági rendezvényeken. Milyen szerephez jut az Ön életében a jótékonykodás, a másokon való segítés szándéka?
- Erről egy macedón dal mesél a maga tiszta egyszerűségével: mindig az segít és tesz meg a legtöbbet másokért, akinek a legkevesebb adatott meg. Ez manapság is így van. De minden segítség, még a legkisebb is jól jön ott, ahol hiány van. Én is, mint ahogy sok más ,,ismeretlen és csendes” társam, a magam módján próbálom kivenni a részem ebből.
* Együttese Bakos Árpád és barátai néven lép közönség elé. Kik ezek a barátok, és mióta zenélnek együtt?
- Az évek hozták ezt így. Nagyon szeretek új barátokkal, zenészekkel játszani. Mondhatnám azt is: zenészbarátokkal. Éppen ezért sokszor, sokfelé, sokféle társakkal hozott össze az élet, a zene. Így a legegyszerűbb megoldás az volt, ha a nevem mellé mindig odakerül: ...és barátai. Úgy néz ki, hogy a legrégibb ilyen barát most Pálfi Ervin. A legújabb pedig mindjárt egy zenekar, a szabadkai Iskon együttes. Velük készítem el tavaszra új lemezemet.
* Mit nyújt Önnek valójában a zene, és milyen mértékben meghatározója az életének?
- Belőle indulok ki, és hozzá térek vissza. Nehéz erről úgy beszélni, hogy az ne váljék közhelyessé.
* Számíthatunk-e újabb kompozícióra, önálló koncertre vagy egyéb fellépésre a közeljövőben?
- Ha lenne felkérés, ha lennének fesztiválok... Már régóta foglalkoztat ez a dolog, ez a kérdés. A választ sajnos én sem tudom. Nemcsak az anyagiakról van itt szó. Manapság nincs olyan személy, aki felvállalná ezt, vagy olyan valaki, aki a népzenei képzést intézményesítené. Felnőnek korosztályok úgy, hogy még csak nem is hallottak élőben népzenét. Ugyanez érvényes, sajnos, a komolyzenére is. Válaszolva a kérdésre: egy csomó itthoni és határon túli fellépés vár rám a nyár folyamán.