A megállapítás azonban közhellyé degradálódik, ha a valódi eredményekkel kecsegtető stratégiai megoldásokat nem alkalmazzuk. A klímaváltozás nem ismer országhatárokat, a politikusok kijelentései sem hatnak rá úgy, mint a tőzsdei árfolyamokra. Ha az államilag összehangolt intézkedések elmaradnak, a folyamat vesztesi lehetünk. Az egyén is sokat tehet környezetünk megóvása érdekében, ez tagadhatatlan. Az individuális próbálkozások azonban egy magasabb szintű koordináció nélkül szélmalomharcnak minősíthetők. Lányi András magyar író és filozófus egy több mint tíz évvel ezelőtt kiadott könyvében a következőket írta: „Ha valaki szeméttel hordja tele a házát, feltüzeli a padlót és megmérgezi a gyermekeit, elmegyógyintézetbe zárják. Ha ugyanezt egy egész ország teszi, akkor áldozatokat hoz a jólét és a haladás érdekében.” A valóság sajnos sok esetben az írót igazolja.

A legtöbben a zöldgazdaság elterjedését tekintik az egyetlen lehetséges megoldásnak. Annak bevezetéséhez és működőképes megszervezéséhez azonban politikai tényezőkre, feltételekre és akaratra is szükség van. Amikor ugyanis a politikum a zöldszempontokat nem veszi figyelembe, vagy csak a frázisok szintjén foglalkozik velük, az egész kezdeményezés eleve sikertelenségre van ítélve. A zöldebb gazdaság megteremtése nagy áldozatokkal, ráfordításokkal jár. Mindenképp határozott állami szerepvállalás szükséges, de kisebb országok esetében csakis a régiós együttműködés hozhat eredményeket. Az intézményrendszer átalakítására is szükség lenne. Az a helyzet, hogy a meglévő közigazgatási rendszer nem segíti elő, bizonyos elemeiben talán még gátolja is a pozitív folyamatok elindítását, kibontakozását. Ha azt akarjuk, hogy vonzóvá váljon a zöldgazdaságba, a zöldmegoldásokba beruházni, olyan mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek olyan körülményeket hoznak létre, amelyek közepette a beruházások hosszú távon is nyereségesek lehetnek.

A zöldgazdaság megszervezését lehetőség szerint a hazai források felhasználásával kellene támogatni. Arra is ügyelni kell, hogy a projektumok szervesen illeszkedjenek a különféle hazai és régiós stratégiákban lefektetett elvekhez. Rövid távon talán kevésbé lehet nyereséges az ilyen gazdaság, viszont hosszú távon nagyon sok pozitív hatásra lehet számítani. Sok olyan előnye lehet, amely pénzben ki sem fejezhető. Az emberek egészséges környezetben élhetnek, ami felbecsülhetetlen. Az egyik hosszú távú gazdasági előnye lenne, hogy a zöldebb gazdaság fellendítésével csökkenteni lehetne az ország külföldről behozott energiahordozóktól való energiafüggőségét. Ezzel egyidejűleg a külkereskedelmi mérleg is javulna.

Látjuk, hogy a szaporodó ellenvélemények dacára, melyek szerint csak utópia az egész zöldítési elképzelés, a világ számos országa és az Európai Unió is gyors ütemben építi a zöldgazdaságot. Ha mi ebben jelentős mértékben lemaradunk, akkor a fosszilis eredetű — jórészt behozatali — energiahordozóktól való függőségünk is megmarad, ami újabb jelentős versenyhátrány, mely további gazdasági hanyatlással járhat. A környezetbarát technológiákat ki kell találni, illetve azokat, amelyek már ki vannak találva, és jól működnek valahol a világban, adaptálni kell a hazai körülményekhez. A hazai zöldgazdaság fejlesztésének egyik előfeltétele az oktatási és képzési rendszer kiépítése. Hazai szakemberek hiányában ugyanis a hazai vállalkozások sem tudnak majd labdába rúgni ezen a területen.

Nem mellékesen a zöldgazdaság bevezetésének vannak és lesznek is munkaerőpiaci hatásai, pozitívak és negatívak egyaránt. De mindezeken kívül még számos vetülete van a zöldítésnek, ezért a témával nem lenne szabad nem foglalkozni.