Az interneten a routerek közötti kommunikáció, a sejten belül a molekulák közötti bonyolult kölcsönhatások, a társadalomban pedig az egyének egymás közötti kapcsolatai hasonló elveken alapulnak. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ezeknek az egymástól igen eltérőnek látszó rendszereknek semmi közük egymáshoz. Amikor azonban a hálózatelmélet szerint vizsgálódunk, számos hasonlóságot fedezhetünk fel. Mindez egészen új megvilágításba helyezheti az olyan tudományos kérdéseket, mint az evolúció, az élet kialakulása, civilizációk felemelkedése és bukása stb.

A természetes és a mesterségesen megalkotott rendszerek vagy hálózatok meglepő hasonlóságának egyik kulcsa a növekedés. Az ilyen hálózatok úgy bővülnek, hogy újabb elemek, csoportok adódnak hozzá. Az új felfedezés viszont azt mutatja, hogy minden rendszer működése elsősorban a mögötte feszülő hálótól függ. Az ilyen háló meghatározó szereppel bír, az egyes komponensek viselkedése pedig csak látszólag véletlenszerű.

A hálózatok elemei valójában egy szigorú rend szerint kommunikálnak egymással. Az elemek korántsem egyenrangúak: egy-egy komponens sokszor a rendszernek csak egy vagy csupán néhány elemével van kapcsolatban. Ezek a kapcsolatok pedig nem véletlenszerűek. Szigorú szabályok szerint épülnek fel, a szerkezetük meghatározza a rendszer viselkedését. 

Hálózatkutatók egy csoportja azt vizsgálta, mekkora valószínűséggel lehet megjósolni egy-egy személy tartózkodási helyét egy véletlenszerűen kiválasztott pillanatban. Ennek a bűnüldözéstől kezdve a hatékony munkaszervezésig hatalmas jelentősége van. A kísérlet során arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy átlagosan 93 százalékos pontossággal előre lehet jelezni az emberek jövőbeli tartózkodási helyét. A viselkedési formák ugyanis jórészt ismétlődnek. Az emberek elmennek dolgozni, hazamennek, éjjel lefekszenek, és ez nagy valószínűséggel mindennap megismétlődik.

Még meglepőbb, hogy egy kísérlet szerint az egész hatalmasnak hitt világgazdaság is egy „kis” hálózat csupán. A zürichi székhelyű Swiss Federal Institute of Technology kutatói 43 000 multinacionális vállalat kapcsolatait vizsgálva megállapították, hogy egy viszonylag kevés cégből álló csoport ellenőrzi a világgazdaság hatalmas részét. Több tanulmány kimutatta már, hogy a multinacionális vállalatok a világ gazdaságának hatalmas szeleteit birtokolják. A zürichi kutatók egy 37 millió céget és befektetőt tartalmazó adatbázis alapján dolgoztak. A hálózatelemzés módszere segítségével az üzleti és a részvényesi kapcsolatokat is feltérképezték. Meglepő módon egy olyan hálózati rendszert fedeztek fel, amelynek középpontjában ezernél alig több, egymással szorosan kapcsolódó cég van. A leszűkített hálózati rendszert tovább elemezve jutottak el egy mintegy 150 cégből álló, szorosan összefonódó szupermaghoz.

Sok minden eszünkbe juthat erről, akár a számos összeesküvés-elmélet magyarázata vagy beigazolódása is, de akár az is, hogy egy ilyen szoros összefonódás nagy veszélyeket rejt magában. A csomópont meghibásodása esetén ugyanis az egész hálózat összeomolhat. 2008-ban, amikor a Lehman Brothers csődje a világ egész pénzügyi rendszerét megingatta, nyilván valami hasonló történhetett.

A kiegyenlítetlen kapcsolateloszlású hálózatok a természet- és társadalomtudományok különféle területein is megfigyelhetőek. Régebben a hálózatelmélet abból indult ki, hogy a hálózatok, azon belül a kapcsolatok csupán véletlenszerűen jönnek létre. A kísérletek szerint ez nem igaz. Ahogyan a társadalmi hálózatok, úgy az élő anyag biokémiai rendszere sem véletlenszerű. A sejtekben lejátszódó biokémiai folyamatok, a szociális háló, az emberek szexuális kapcsolatainak hálózata és a számítógép-hálózatok meglepő hasonlóságot mutatnak. Ma már nem vitatható, hogy a hálózati jelenségek a gazdasági életben döntő következményekkel járnak. A gazdasági hálózatok megértése forradalmasíthatja a jövőben a vállalatvezetést, sőt a mindenkori kormányok gazdaságpolitikai eszköztárát is gazdagíthatja. Jelenünk már visszafordíthatatlanul a hálózati gazdaság korszaka, mely legalább annyira különbözik a klasszikus gazdaságtól, mint az élő anyag az élettelentől.