Az első Batyu tábort az óbecsei Batyu együttes tagjai szervezték 1994-ben a Tisza menti városban. Harminc évvel ezelőtt a tábor azzal a céllal jött létre, hogy a részt vevő gyerekekből néptánc- vagy énekcsoportot alakítsanak, zenei képzést indítsanak. Óbecse után négy évig Drea töltötte be a házigazda szerepét, 2000-től pedig a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ vette át a szervezést, és néhány éven át Pacséron rendezték meg a tábort, majd átkerült jelenlegi helyszínére, Zentagunarasra.

Az elmúlt hét közepén, szerdán látogattam el az Október 18. Általános Iskolába, melynek udvarában sátorerdő fogadott. Gyerekeket csak elvétve lehetett látni, hiszen 10 órakor már javában zajlottak a foglalkozások az iskola tornatermében, a helyi tűzoltóotthonban és a művelődési házban.

Kisimre Szerda Anna, a Kodály Zoltán MMK elnöke, a tábor fő szervezője, aki a Batyu együttes tagjaként már az első alkalom óta részt vesz a szervezésben, elmondta, hogy a tábort a kolozsvári Tokos és az óbecsei Fokos zenekar közös koncertjével nyitották meg, hétfőtől pedig megkezdődtek a napi hatórás (három-három óra délelőtt és délután) foglalkozások.

— A tábor célja a különféle táncanyagok közösségben való elsajátítása. A fiatalok ebben az öt napban egy-egy táncanyagot tanulnak meg, ami a művelődési egyesületeknek is segítségükre lehet, hiszen a gyerekek nagyon jó alapot kapnak egy-egy néptáncanyagból, és erre tovább lehet építeni. A tánctechnikai tudás fejlesztése mellett a tábornak a közösségépítés szempontjából is óriási a szerepe, hiszen itt nagyon gyorsan és könnyen összebarátkoznak a gyerekek. A magyar néptánc páros tánc, tehát össze kell kapaszkodni, akár egy idegennel is. Az évek alatt barátságok és szerelmek is kialakultak a táborban. Mindig azt szoktam mondani, a néptáncos sehol sem marad egyedül, mert bárhova utazik, biztosan talál valakit, akit felhívhat, akit meglátogathat, akitől szükség esetén segítséget kérhet — mondta Kisimre Szerda Anna, majd elindultunk, és megnéztük a foglalkozásokat.

Az iskola tornatermében Kovács Hanna és Szakács Tamás somogyi táncokat tanított 43 alsós gyermeknek.

— A somogyi ugrósra helyeztük a hangsúlyt Berzence és Vízvár táncaiból építkezve, illetve friss csárdással is ismerkedtünk, bár utóbbi technikailag egy kicsit nehezebb, és ebből kevesebbet használunk a gálaműsorban. A délelőtti foglalkozások hatékonyabbak, akkor még frissebbek a gyerekek, ebéd után fáradékonyabbak, de azért jól haladunk, és amit elterveztünk, azt meg is valósítjuk. A fiatalok között kimagasló tánctudásúak is vannak, amit igyekszünk megvillantani a koreográfián belül — mondták.

A tízéves, topolyai Rakovszki Dávid először vesz részt a táborban.

— Nagyon jó itt, mert sokat táncolunk és barátkozunk egymással. A somogyi tánc egy kicsit nehéz, mivel előzetes néptánctudás nélkül érkeztem a táborba. Az itt megtanultakat a későbbiekben szeretném alkalmazni, és az is elképzelhető, hogy valamely egyesületben táncolok tovább — mondta Dávid.

A tornateremből kilépve fülbemászó tamburaszóra lettük figyelmesek. A fák hűvősében kialakított nyári terasz alatt Csonka Balázs vezetésével tizenöt tamburás pengette a húrokat.

— A munka három csoportban folyik: a legkisebbek gyerekdalokat tanulnak, a kicsit idősebbek Tisza menti ugrósokat, csárdásokat sajátítanak el, a haladókkal pedig Zenta környéki dalokat gyakorlunk, melyeket 1961-ben Király Ernő gyűjtött. Naponta hat órát zenélünk, ami bizony megviseli ujjainkat. Évről évre szinte ugyanaz a csapat jár vissza, melyre lehet építeni, és így én is tudok tervezni, hogy milyen anyagot hozzak. Annak is örülök, hogy minden évben új arcokat is látok, akik általában a következő alkalommal is részt vesznek a táborban — mondta Csonka Balázs.

A helybeli Zabos Aurél a Gracza János Színjátszó és Irodalmi Egyesület Tácsi tamburazenekarának oszlopos tagja.

— Haladó tamburás vagyok. Mondhatnám, hogy tíz éve játszom a hangszeren, ez azonban nem teljesen így van, mivel többször is elkezdtem, majd abbahagytam, de több éve már folyamatosan csinálom. Gyerekként és később két évet néptáncosként vettem részt a tábor munkájában, tamburásként harmadszor vagyok itt. A Batyu táborban kiválóan lehet szórakozni, kikapcsolódni, sok barátra szert tenni, ez a nyaram fénypontja. Tegnapig egész jól ment a munka, ma már egy kicsit nehezebb, hiszen fáradunk, és egyre több dalt kell fejben tartani. Ennek ellenére nagyon jó itt, mert mindig van, aki kisegíti a másikat — mesélte Aurél.

E két helyszín után autóba ültünk, és először a tűzoltóotthonba látogattunk el, ahol a Komlóról érkezett Kirch Zoltán és Podpácz Beáta a több mint 60 hetedik és nyolcadik osztályos fiatalnak bonchidai táncokat oktatott.

— Gyönyörű érzéssel tölt el, hogy a fiatalok tudják, ők magyarok. Attól, hogy egy kisebbségi közösséget alkotnak, sokkal inkább ápolják hagyományaikat, sokkal magyarabb a szívük, ami példaértékű. Bonchidán magyarok, románok és romák élnek, és nagyon szépen elkülönül mindhárom nemzetiség tánca. A bonchidai nagyon elegáns, magyar lelkületű tánc. A gyerekek már a tegnapi táncházban élvezni tudták, saját maguk felálltak az élő zenére, és maguk alkották a táncokat, tehát rögtönöztek a tanult motívumokból. Legalább négy éneket már harsogva énekeltek a tábor területén, úgyhogy már csak a csujogatásokat kell zenére raknunk, és megalkothatjuk a koreográfiát. Még sosem tudtunk ilyen gyorsan haladni ennek a táncnak az oktatásával, úgyhogy kalapot emelünk a gyerekek előtt — mondták az oktatók, akik harmadik alkalommal dolgoznak a zentagunarasi táborban.

A topolyai Péity Dominik 2019 után újra ellátogatott a Batyu táborba. Kiemelte, nehéz a munka, nem egyszerű a bonchidai tánc elsajátítása, de ha odafigyelünk, akkor nagyon könnyen megtanulható. Dominik folytatná a néptáncot, hiszen édesanyja és édesapja is ezzel foglalkozik.

A Komlóról érkezett Mizák Szabó Máté korábban még sosem járt a Batyu táborban. Elmondta, hogy a tánc elég nehéz, mivel először vesz részt néptánctáborban, de ennek ellenére nagyon jól érzi magát, és a lépéseket is már egész jól elsajátította.

A Csömörről érkezett Csaba Gergely harmadszor vett részt a tábor munkájában.

— Már kezdem megszokni a légkört, a tanárokkal is egyre jobb kapcsolatot ápolok, és a próbák is egyre tűrhetőbbek. A néptáncot addig szeretném folytatni, amíg a lábam bírja. Számomra a néptánc különleges érzést ad, felszabadít, és nagyon jó olyan dolgokat kipróbálni az életben, amelyekről úgy hiszed, sosem próbálod ki. Én már csináltam ilyet, és nagyon sokszor jól sült el — mondta Gergely.

A csoportkép elkészítése után a művelődési házba folytattuk utunkat, ahol a budapesti Fitos Társulat táncosai (Németh Eszter, Molnár Bálint, Hanekám Luca és Gellén Péter) gyimesi táncokat oktattak a több mint 100, kezdő és haladó csoportban tanuló fiatalnak és felnőttnek.

Gellén Péter szerint a táncosok kiválóak, kívánni sem lehetne jobbat, ha pedig egyszer álma valóra válik, és saját táncegyüttese lesz, akkor ilyen fiatalokkal szeretne együtt dolgozni.

— Gyimesi csángó táncokat tanulnak. Egy hegyekben élő, állattartó népről beszélünk, az emberek egész nap kaszálnak, és másszák a hegyeket. Emiatt speciális mozgás és testtartás alakul ki náluk, mely a sík talajon sem változik, mert ott is úgy mozognak, mintha hegyet másznának. Nem úgy forognak, mint mi az Alföldön, ők térdhajlítással, nagyon erős izomtónussal teszik ezt. Mozgásukat a medve cammogásához tudnám leginkább hasonlítani. Képzeljünk el egy nagy csatahajót, mely lassan mozog ugyan, de semmi sem állíthatja meg. Ehhez hasonlítható ennek a táncnak a képe — mondta Gellén Péter, aki Békésről érkezett a táborba.

A győri származású, de Budapesten tanuló és dolgozó Hanekám Lucát elbűvölte a fiatalok hozzáállása és lelkesedése.

— Kedvencem, amikor a hosszú próbák után az összes tanítványom az esti buliban egész hajnalig táncol, majd reggel töretlen lelkesedéssel folytatják a munkát. A próbák változatosak, mindennap valamilyen újdonságot csempészünk a foglalkozásokba, így sikerül fenntartanunk a munkakedvet — mondta Luca.

A táborba visszaérve a fiatalok lassan befejezték a munkát, és egy kis pihenő után már gyülekeztek a kézműves-foglalkozásnak helyet adó asztalok mellett, ahol Kardos Éva Judittól a gyöngyfűzést, Lukács Fodor Valériától a nemezelést, Rind Melittától pedig a bútorfestést sajátíthatták el.

A tábor alatt a Fokos és a Csalóka zenekar tagjai szolgáltatták a talpalávalót a táncoktatáson és a táncházakban, egy-egy estén a Zagyva Banda és a Batyu együttes tartott koncertet, a tábor pedig gálaműsorral ért véget.

A XXX. Batyu tábort a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, Topolya Község Önkormányzata, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság, a Magyar Művészeti Akadémia és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.