Mint mondja, minden helyezésnek nagyon örült, de a felkészülést élvezte a leginkább, mert életre szóló barátságok szövődnek egy-egy felkészítő tábor során. Nemrég hazaköltözött, digitálistartalom-gyártóként tevékenykedik. Divatcikkeket és szépségápolási termékeket forgalmazó cégekkel működik együtt, de fontosnak tartja, hogy komoly témákat is boncolgasson videóiban. Ilyen például a mentális egészség is, mellyel kapcsolatban hasznos tanácsokat, tapasztalatokat oszt meg. Vegyes korosztály követi: a húszas éveikben járók, de a harmincasok, negyvenesek is szívesen megnézik a videóit.

Az önazonosság trendi

A Hét Nap Plusz podcast adásában Noémi arról is mesélt, ügyel arra, hogy fenntartható ruhatárat alakítson ki magának. Ma már nem vásárol felesleges holmikat, ha valamire szüksége van, akkor az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő turikban néz szét.

— A szépségversenyek és a modellkedés világa nagyon elhatárolódik, a modellszakmában testalkatban és testtartásban is más kritériumok vannak. A szépségversenyeken előnyös lehet a széles csípő, a nőiesebb idomok, a modellkedésben viszont ez hátránynak számíthat. A versenyeken a szép, szimmetrikus arc számít, a modellkedésben viszont a karakteresség. Ma már a modellszakma és a szépségversenyek világa is inkluzívabb lett, de még mindig nem annyira, mint én szeretném. Sok magazinba azért tesznek be bizonyos testalkatokat, hogy body positivity üzenetet közvetítve megmutassák, milyen inkluzívak, de a valóság még mindig nem ez. Egy dolog, amit mutat a szakma, és más a színfalak mögötti valóság. Még mindig nagyon szigorúan nézik a centiket a többség esetében.

* Néhány éve hazaköltöztél Szabadkára. Miért döntöttél úgy, hogy itthon szeretnéd folytatni a munkád, a cégekkel, márkákkal való együttműködést és a tartalomgyártást?

— Én a húszas éveimben végigfutkároztam a környéket. Éltem Magyarországon, Törökországban, Koszovóban, úgy voltam vele, ideje egy kicsit hazatérni, nem gondoltam, hogy itt is fogok maradni. Azt gondoltam, egy kicsit hazajövök, megpihenek egy évig maximum, de most már két éve vagyunk itthon. Nem is szeretnénk továbbmenni, mert nagyon jól érezzük magunkat Szabadkán. Nincs bennünk semmilyen késztetés, hogy Budapestre költözzünk, vagy máshova. A munkám home office, bárhol lehetnék a világon, de most jó itthon.

* Tartalomgyártásba kezdtél. Hogyan indultál el ezen az úton? Milyen jellegű videókat készítesz?

— Széles a skála, a történet viszont ott kezdődött, hogy Koszovóban komoly, nem igazán kreatív hivatali munkahelyem volt. Hiányzott a kreativitás. Elindult a TikTok, ami egy lehetőség volt számomra. Abban az időben az Instagramon nagyon esztétikus, szép dolgokat lehetett látni, mindenki csak a beállított világot mutatta. Nem igazán tudtam vele azonosulni. Akkoriban kevés volt a magyar tartalomgyártó. Eleinte mentális egészség témában kezdtem videókat készíteni, de a mélyebb témák mellett a felszínesebbeket is érintettem. Ilyen a divat, a szépségápolás stb. Ezek nagyon szépen megférnek egymás mellett. A márkák pedig eldöntik, hogy mivel tudnak leginkább azonosulni, és azzal közelítenek meg. A mentális egészség és az azzal való foglalkozás, önmagunk megismerése számomra nagyon fontos téma, az életem szerves része. Mély érzésű, tudatos, empatikus embernek tartom magam. Szeretek az összefüggésekről, az emberi kapcsolatokról, a személyiségekről, a kötődési mintákról gondolkodni. A pszichológiába is belemártottam magam, life coach képzést is elvégeztem. Mivel ezek nekem is segítettek, miért rejteném el? Szerettem mindig is gondolatébresztőket megosztani, úgy beszélni az emberekhez, hogy tanácsot adok, amit el tudnak rakni. Ez megfogta az embereket, ennek nagyon örülök.

* Hogyan telik egy átlagos napod? Hogyan dolgozik, alkot a digitálistartalom-gyártó?

— Ez a magányos farkasok útja. Önmagam főnöke vagyok, és mindent én osztok be reggeltől estig. Munkavállalóként azt szoktam meg, hogy az ember reggel bemegy a munkahelyére, a felettesétől megkapja a feladatokat, azokat el kell végezni, ez stresszel is jár. Most ez megszűnt, erre viszont át kell állni, meg kell szokni, hogy nincs főnök — de ha nem csinálom, nem lesz tartalom, ha nem lesz tartalom, nem lesz reakció. Minden az egyén felelőssége. A felvételeket én készítem, én vágom a videóimat, ez one man show.

* Mit mutatsz meg magadból a videókban? Kijelölted a határokat?

— Mindenképpen, ki is kell. Elég privát embernek tartom magam. A családi életemet vagy a párkapcsolatomat nagyon ritkán mutatom meg, abból is csak bizonyos aspektusokat. A személyes életem háttérbe szorítom, szerencsére van más, amit meg tudok mutatni a videókban. Ha végigmegyek egy nehezebb időszakon, arról senki sem tud, mert nem osztom meg a folyamat során az érzéseim, amikor az lezáródik, akkor arról készítek videót. Ha valaki ilyen szituációban van, akkor tudja, hogy nincs egyedül.

* A visszajelzések többsége pozitív, de néha előfordulnak negatívabb hozzászólások. Ezeket hogyan kezeled?

— Olyan stabil személyiséget alakítottam ki, hogy nem nagyon tudnak megbántani. Inkább az tud kicsit megbillenteni, amikor azt érzem, hogy valaki gonoszságból nagyon célzott, nagyon specifikus negatív dolgot ír, amivel meg akar bántani. Nem az van bennem, hogy amit írt, az milyen rosszulesik, hanem az illető miért olyan, amilyen, hogy gonoszságot akar megírni egy idegennek. Mi vezette oda? Egészséges lelkiállapotú embernek nem jutna eszébe ilyen rosszindulat. Ott van valami, ami miatt sajnálom, hogy ezzel él együtt.

* Beszéljünk egy kicsit a divatról, a trendekről is. Ha kimegyünk az utcára, mindenféle stílussal találkozunk az öltözködés, a hajviselet vagy a színek terén. Mintha nem lehetne meghatározni, mi az aktuális trend 2025-ben.

— Ez abszolút így van, és ennek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, az önazonosság a divat. Ez az öltözködésben is megjelenik. A divat nagyon egészséges és nagyon kreatív eszköze lehet önmagunk kifejezésének. Már nem vagyunk lekorlátozva, meg az embereket nem is érdekli, hogy mások mit fognak szólni. Ha valaki rózsaszín hajjal tetszik magának, akkor ahhoz alakítja ki a saját stílusát. Az önazonosságot választjuk, nem mások véleményének a börtönében élünk. Ha valaki konzervatív szeretne lenni, a mai világban is megteheti, akkor is, ha mások prűdnek gondolják. Fordítva is lehet, hogy valaki többet megmutat magából, akkor is, ha másoknak nem tetszik. Mindenki meg tudja találni a számára divatos, önazonos külsőt, és ez el van fogadva. Szeretjük, jogosan szeretjük szidni az internetet, mert megvannak az árnyoldalai, viszont az tény, hogy kinyíltak a virtuális kapuk, látunk mindent és mindenkit, hogyan élnek máshol a világban. Lehet, hogy egy olyan személyhez hasonló a külsőm, a stílusom, aki tőlem 3000 kilométerre lakik, és ha látom, hogy ő meg meri tenni, be meri vállalni, az rám is hat.