Barátaim, Magyarok!

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Barátaim, Magyarok!

Szalai Attila fotójaBill Kapitány, a magyar blueskirály, vagyis Deák Bill Gyula legutóbb a martonosi motorostalálkozón lépett vajdasági rajongói elé. A koncerten, amelyet majdnem megszakított a közelgő vihar, gyakran fordult a címben feltüntetett két szóval közönségéhez. Az énekes sok minden...

Szalai Attila fotója

Bill Kapitány, a magyar blueskirály, vagyis Deák Bill Gyula legutóbb a martonosi motorostalálkozón lépett vajdasági rajongói elé. A koncerten, amelyet majdnem megszakított a közelgő vihar, gyakran fordult a címben feltüntetett két szóval közönségéhez. Az énekes sok mindenre büszke, de elsősorban a 2009-ben kapott Fonogram Életmű-díjra, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjére, amit az idén vett át, és az unokájára, akit hivatalosan is Deák Bill Gyulának anyakönyveztek. (A nagypapának csak a művészneve a Bill.) Minderről szó esett beszélgetésünk során, amelyet azzal kezdtünk, hogy mi irányította a blueszene felé.
- A blues egy életérzés, egy életforma, amely magával ragad, és nem ereszt. Kőbányán kezdődött, hatan laktunk egy 5x5 méteres szobában, anyám, apám, a testvéreim és én. Lavórban mosdottunk, a WC kint volt a folyosó végén. Futballistának készültem, az egyik legtehetségesebb gyermek voltam, tízévesen csodagyerekként tartottak számon. Aztán elvesztettem a lábam, s akkor fordultam a zene felé. Az idő tájt érkezett meg a beatzene Magyarországra, és nagyon megfogott. Beatlest, Rolling Stonest hallgattam, elkezdtem énekelgetni. Azt mondták, egész jól ordibálgatok, vagyis kiváló hangom van.
" Igaz, hogy operaénekest akartak belőled faragni?
- Igaz, de nem hagytam magam, mert én nem operaénekesnek készültem. Nagyon szeretem például Pavarottit, a mai napig a példaképem, de én mást akartam... Máig Kőbányán élek, 2008-ban díszpolgárrá választottak. Ott mindenki ismer, szeretnek az emberek, nem akarok elköltözni. Továbbra is teszem a dolgomat, Koltay Gergővel az utóbbi tíz évben nagyon jó lemezeket készítettünk. A Hatvan csapás platinalemez lett, a Bill hatvan DVD és A király meséi arany, megjelent a 40 év blues DVD-n, az is nagyon jól fogy, tervezzük az új albumot. Én nem vagyok tagja egyetlen párnak sem, csak a bluespártnak. A dalaimban érzelmek vannak, nem politika. A zenét, az éneket és a hangot kell összegyúrni - ha mindhárom jó, akkor a végeredmény is élvezhető.
" Mit éreztél, mire gondoltál a Lovagkereszt átvételekor?
- Arra gondoltam, hogy csinálom ezt már negyven-negyvenöt éve, végre odafigyeltek a munkámra, megkaptam ezt az elismerést, ami nagy dolog Magyarországon. Én ezt magamtól értem el, hiszen nagyon lentről jöttem. Csórók voltak a szüleim, pedig a Deák dinasztiából származom. Szegények voltunk, de hála a Jóistennek, ,,kinőttem magam'', most én vagyok Magyarországon az egyik legnagyobb sztár és a legjobb bluesénekes, talán nemcsak a hazámban, hanem Európában is. Felléphettem Chuck Berryvel vagy John Mayallal, játszottam fesztiválokon az Extreme és Bryan Adams előtt is. Chuck Berry, amikor hallott, azt hitte, fekete ember énekel a színpadon, de felvilágosították, hogy egy magyar emberről van szó. Így lettem a legfeketébb hangú fehér énekes. Ez nagy dicséret volt, sokat lendített a pályámon. Chuckot nagyon szerettem, meg a régi nagyokat, akikre felnézhettem, például Jimi Hendrixet és Janis Joplint.
" Rockoperákban, több musicalben szerepeltél, filmet forgattál. Hogyan értékeled az ezekbe a műfajokba tett ''kirándulás”-aidat?
- Mindig kap az ember újabb lehetőséget, ami egyben kihívás is. Rengeteg rockoperában játszottam, ott volt a Jézus Krisztus szupersztár, az István, a király, az Atilla, Isten kardja, az Itt élned, halnod kell, a Zúgjatok, harangok, a János vitéz, a Kopaszkutya film. Jó dolog, hogy hívnak, megmérettetés is, de én nem színész vagyok, hanem bluesénekes. Igaz, nem vallottam szégyent. Most például van a Csillag születik című műsorban egy fiú, Juhász Marcell, aki engem nagyon szeret és tisztel, a karjára rá van tetoválva az arcom, a Rossz vér című dalomat énekelte. Volt kint nálam Kőbányán, az RTL Klub forgatott egy riportot rólunk.
" Ha már ezt említed, vannak-e olyan fiatalok Magyarországon, akik blueszenét játszanak?
- Igazság szerint vannak, de az én véleményem az, hogy ha mi elmegyünk, ha nem lesznek a nagy öregek, problémák adódnak. Nem nagyképűségből mondom, de nem látok közöttük nagy egyéniséget. Sokan csak a pénzért csinálják, pedig ez nem arról szól. Pontosabban nem csak arról kellene szólnia, mert a pénz szükséges rossz. Ezt szeretni, imádni kell, eltökéltnek, elszántnak lenni. Ha nem szívből jön, ha nem látják az emberek, hogy szívvel-lélekkel benne van a zenész, az énekes, akkor nem jó, nem az igazi.
" Melyik korszakodat tartod a legjobbnak, a legkiemelkedőbbnek?
- Volt a Hobo Blues Band, aztán az István a király, nagyon régóta van a Deák Bill Blues Band, a saját zenekarom... Nekem elég nagy szerencsém van, szeretnek az emberek, elhozzák a gyermekeiket, odajön hozzám a tizenéves, azt mondja, én vagyok a kedvence, nem az a sok csíra... Ez érték, szeretik a fiatalok is, akármennyire félrevezeti őket a tévé. Engem a zene és a családom sok mindenen átsegített, meg természetesen a közönség. Kiabálják, Bill, a király, tapsolnak, tombolnak, ez nagy érzés.
" Van-e valamilyen különleges terved?
- A tervemhez vagy vágyamhoz az unokámnak is hozzá kell járulnia, nélküle nem megy. Van ugyanis egy unokám, Deák Bill Gyula a neve, 15 éves, a Kőbánya SC-ben úszik, most magyar bajnok száz méter pillangón, ötven pillangón második, kétszáz gyorson harmadik. Szeretném, ha eljutna az olimpiára, talán már a következőre, és ott is jó eredményeket érne el!
A koncertturnét külön nem tervezem, hiszen mi állandóan úton vagyunk, májusban lesz tizenkét buli, júniusban eddig nyolc, júliusban ismét tizenkettő, augusztusban megyünk a családdal nyaralni, az egész család ott lesz, az unokám is.
" Az elmondottakból az derült ki számomra, hogy neked nagyon fontos a család.
- Igen, az első a család meg a zene, aztán a sport meg a Fradi.

Címkék: Barátaim, Magyarok!

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Barátaim, Magyarok!
Művelődési Körkép
  • RENCSÉNYI Elvira
  • 2012.07.04.
  • LXVII. évfolyam 27. szám
Barátaim, Magyarok!
Körkép
  • Körtesi Sándor Gábor, Marosvásárhely
  • 2012.01.04.
  • LXVII. évfolyam 1. szám
Facebook

Támogatóink