Mindegyik írás érdekes a maga nemében, de engedjék meg, hogy egyet mégis kiemeljek közülük, mely rögtön odavonzotta tekintetem, ahogy lapozgattam a folyóiratot. Ez a bizonyos értekezés, a „Pap, ördög, nép” – Egy zombori ördögűzés története és értelmezése Horvát Ákos tollából származik. Meghökkentő cím, elgondolkodtató tartalom. A szerző Rochus Szmendrovich ferences atya munkásságáról ír, aki látványos ördögűzéseiről vált híressé – vagy inkább hírhedtté. Az írás nemcsak az akkori Délvidék vallási világába enged betekintést, hanem az egyházi és a népi hitvilág területére is ráirányítja a figyelmet. Hol szabhatunk határt betegség és csoda, az egyház és a nép elvárásai között, milyen hatással volt az atya tevékenysége az egyházra és a polgárok gondolkodásmódjára? Bár kezdetben arra számítottam – ahogy nyilván önök is –, hogy részletes leírásokat találok a szertartások menetéről, végül is a történet társadalmi vonulatának elemzése sokkal jobbnak bizonyul.

Az említett szöveg mellett a 2025/2. lapszám többféle témában kínál választási lehetőséget az olvasók számára. Szternagy László a zombori református keresztény egyház történetét dolgozza fel. A helytörténeti kutatások sorát Miklenovics Tibor és Pekár Tibor folytatják a szabadkai iparosdalárda történetének harmadik részével, Szlávics Károly pedig a Cigány Báró nevű bor történetét mutatja be. A kulturális és társadalmi témák között Károly Adrienn A mozgófénykép és a szabadkai nézőközönség című írását találjuk, míg Szedlár Rudolf Mezei András I. világháborús, csantavéri őrmester hányatott sorsát mutatja be, Csantavértől egészen São Paulóig. Czékus Géza történelmi témájú munkája mellett Szőke Anna a vándorkereskedők Bácskában való letelepedését tárgyalja. A történeti és néprajzi érdeklődés Recskó Szabolcs tanulmányában is megjelenik, mely az óbecsei családnevek alakulását követi nyomon a XVIII. század ’50-es éveitől, míg Gergely József a felsőhegyi tűzoltózenekar kalandos történetei segítségével idézi meg a múltat. Kazi Zsolt sporttörténeti írása a délvidéki sváb labdarúgás világába nyújt betekintést, Mészáros Zoltán pedig a hadisírok emlékezete által közelít a történelemhez. A lapszámot Kajdocsi Lovász Gabriella zárja, aki Czékus Géza A szabadkai temetők fás szárú növényei című könyvét mutatja be részletesen.

A 2025/1. lapszám írásai is változatos tematikát ölelnek fel a helytörténeti kutatásoktól a társadalmi és kulturális kérdésekig. Horvát Ákos neve ismét felbukkan, aki ezúttal Vajdaság multietnikus kegyhelyeit vizsgálja, míg Szlávics Károly a csonoplyai zsidóság történetébe nyújt betekintést. Korhecz Papp Zsuzsanna és Merényi György közös tanulmányukban egy nyughatatlan alkotó, Kliegl József bácskai feltaláló, művész életét és munkásságát dolgozzák fel. Miklenovics Tibor és Pekár Tibor a szabadkai iparosdalárda történetét feldolgozó írásának második része is helyet kapott ebben a számban. A történeti érdeklődés Recskó Szabolcs két írásában is megjelenik: az egyikben Magyarkanizsa katonai parancsnokságának 1941-beli időszakát dolgozza fel, a másikban pedig péterrévei családnevek alakulását vizsgálja a XVIII. század ’70-es éveitől, az anyakönyvi források alapján. Molnár Tibor a zentai járási népbíróság irataiban fellelhető rezsimellenes megnyilvánulásokat elemzi, míg Pecze Rózsa három Gerenday-síremlék történetével járul hozzá a lap tartalmához.

A Bácsország további írásai között Gergely József a Tisza mente természeti értékeire, Kazi Zsolt a bácskai sportélet egy szeletére, Mészáros Zoltán pedig Csonoplya sorsának elemzésével a történelem sodrására irányítja figyelmünket.