home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Banyatank
Orosz Ibolya
2013.09.04.
LXVIII. évf. 36. szám
Banyatank

Ha kimegyek a piacra, mindig ugyanaz a nóta vége: cipekszem, akár a málhás szamár. A két bevásárlószatyor a nagy tehertől a földig ér. Tízméterenként le kell tennem őket, mert nem bírom tovább, majd beleszakadok. Mire a házunk kapujáig érek, már a sírás határán vagyok, úgy esek be az ajtón.

Ilyenkor mindig megfogadom: ilyet soha, de soha többé nem csinálok. Egy csirke, egy kis túró, tojás, némi zöldségféle és gyümölcs — semmi több. Aztán a következő alkalommal megint ugyanebbe a hibába esek. Mert az egyik hentesnél — nem akarok hinni a szememnek — marhafarok van a hűtőpultban. Ilyen ínyencséget pedig soha nem talál az ember, amikor kellene. Le kell hát csapni rá, ezt nem lehet kihagyni, egye fene, hogy a súlya minimum két kiló lesz. Máskor a friss sertésbordától csábulok el, s tekintettel arra, hogy a csontokon nem sok hús van, abból se vesz az ember lánya fél kilót. Szóval: mindig van valami, ami miatt köddé válik a fogadalmam, és a piaci bevásárlásnak cipekedés, szenvedés a vége. A levegő után kapkodás, a sírhatnék.

Nos, egy ilyen ,,senki se szóljon hozzám, csak érjek már haza!’’ pillanatomban futottam össze az egyik kolléganőmmel. (Futottam?! — ő menyecskésen kapkodta a lábát, én meg vonszoltam magam.) Nevetve jött felém, és azt mondja: ,,Ejha, de fölpakoltál! Miért nem veszel magadnak egy kerekes bevásárlótáskát?!’’ Kínomban, mérgemben csípőből tüzeltem, ahogy a vadnyugati filmekben szokás: ,,Nem vagyok én még olyan öreg!’’ ,,Jól van, no. Csak azért mondom, mert nekem már évek óta van...’’ — hebegte békülékenyen.

Elszégyelltem magam. A gorombaságom miatt. És dühös voltam magamra, amiért beleestem abba a hibába, hogy az előítélet szólt belőlem. Az előítélet, amit annyira nem szeretek az emberekben. A praktikus, kerekekre szerelt szatyor neve ugyanis banyatank. A banyatank pedig csakis az öreg nénikéknek való — akiktől nem lehet haladni a piacon, s ezzel a maguk mögött húzott találmánnyal csak akadályozzák, bosszantják a többieket. S ha gúnynévnek nem volna elég a banyatank, van egy másik is: deszantszatyor. Mindkettő ugyanarra az előítéletes közvélekedésre utal, hogy guruló bevásárlótáskával járni kizárólag a véneknek való, és nagyon ciki. Eszembe jutott egy budapesti jegyzet, melynek a szerzője odáig ment, hogy azt írta, a banyatankkal közlekedő öregeket nem kellene fölengedi a trolikra, villamosokra és buszokra abban az időpontban, amikor ,,a rendes népek’’ éppen a munkába vagy iskolába igyekeznek! Fölháborítónak tartottam a hozzáállást, az ötletet. Ez is bevillant, amikor belepirultam abba, hogy úgy ledorongoltam a kolléganőmet.

Később Pesten azt láttam, hogy a fiamék is ezzel a gurulóssal járnak a Lehel piacra — kicsi gyerekkel másként nem is lehetne. Hiába tartja úgy a netes Népszótár, hogy a banyatank ,,a mammer haladását segítő eszköz, gurulós bevásárlókocsi’’. Azt tapasztaltam, hogy bizony nemcsak az idősek húzzák maguk után, hanem a fiatalok is, szinte mindenki. Ha azt vesszük, hogy manapság már a modern hátizsákokon és a klasszikus (márkás) koffereken is van kerék — hogy egyszer-kétszer egy évben nyaralásra menet ne kelljen cipekedni —, akkor a hétköznapokban miért ne élnénk ezzel a segítséggel? Amikor a piacról és a boltból jövet több kiló krumplit, káposztát, tejet, ásványvizes palackokat akarunk hazavinni? Kiváltképp, hogy az emberek többsége nemhogy lélegezni nem tud szabályosan (meg kezet és fogat mosni...), de emelni se.

Sajnos magam is a többséghez tartozom. Én, aki gondolkodás nélkül csípőből tudok tüzelni (verbálisan), a minap úgy emeltem meg egy húsz liter vízzel teli vödröt, hogy becsípődött a derekam. A kínzó, szűnni nem akaró fájdalom okán most már nemcsak előítéletes botlásom miatt pironkodom, hanem az együttérzés is felerősödött bennem. Együttérzés azokkal, akik nem pusztán azért használják a banyatankot, mert nagyon praktikus. Azokkal is együtt érzek, akik rászorulnak: a betegségük vagy a koruk miatt nem tudnak cipekedni.

Ennek a nem minden tanulság nélküli történetnek, sejthetik, az lesz a vége, hogy deszantszatyrot veszek.

Egy fiatal nő a neten azt írta, lehet, hogy kicsit ciki, de vásárolt magának egy gurulósat. Melynek carrito de compra a hivatalos neve, ezért úgy könyvelte el: ,,spanyolosodom’’!

Nekem is el kell könyvelnem, ha tetszik, ha nem: ,,öregszem’’!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..