A Keresztény Értelmiségi Kör, valamint a zentai Thurzó Lajos Művelődési és Oktatási Központ szervezésében Bánszki Tibor üzemmérnök és fotós Bánáti katolikus templomok című könyvét mutatták be a Zentai Alkotóházban.
Bánszki Tibor Homokréven (Mokrin) született 1939-ben. Nagykikindán fejezte be az általános iskolát, majd Nagybecskereken a gépészeti középiskolát. Üzemmérnöki diplomát a gépészeti karon szerzett. Életútját a fotózás és a mérnöki precizitás kísérte. Barangolásai során a templomokat fotózta, akkor talán még nem is sejtve, hogy egy napon könyvből néznek majd közkincsként vissza. A szöveg a magyar mellett német nyelven is olvasható István Márta újságíró és fordító jóvoltából.
Horváth Zsolt felvételei
A kötetben szó esik a templomok és a kolostorok sokszor szomorú sorsáról. A fotók figyelemfelkeltőek, az objektumok áldatlan helyzetéről tanúskodnak. A szerző szerint nemzeti, nyelvi és vallási különbözőségünk nem lehet az oka a közös kulturális örökségeink elhanyagolásának.
Bánszki Tibor könyvét dr. Orcsik Károly adorjáni plébános, egyháztörténész mutatta be a jelenlévőknek. Az atya kiemelte, a könyv különlegessége mindenképp az, hogy számos olyan épületet is bemutat — például az egykori német települések templomait —, amely már nincs meg. Bánszki Tibor ily módon értékes dokumentációt hagyott hátra az utókornak.
Előadásában Orcsik atya felvázolta, hogyan alakult a trianoni békeszerződés után a Bánság sorsa. A két világháború között kiemelt volt az önszerveződés, melyre a kényszer vitte a bánsági katolikusokat.
Számos bánáti templom kegyurai elvesztették a birtokaikat, nem tudták támogatni a templomok fenntartását, szavatolni az egyházi alkalmazottak javadalmát. Az önszervezés előmozdítói Rodić püspök mellett Brenner Frigyes nagykikindai plébános, valamint Kovács István prépost és általános helynök voltak.
A II. világháború vége, a németek lágerekbe kényszerítése, nagy érvágás volt a Nagybecskereki Egyházmegye számára, hiszen a plébániái hívek nélkül maradtak. 1945-től kezdve legalább 24 templomot bontatott le az állam. Az egyházi elöljáróknak megoldást kellett találniuk a templom nélkül maradt közösségek számára. Amikor az ember nem teherként vagy Isten csapásaként tekint ezekre a dolgokra, akkor az Úr lehetővé teszi, hogy az áldásával újat tud indítani egy-egy egyházközösség. A templomot az teszi élővé, aki látogatja.
A könyvben láthatjuk az élő templomokat, fíliákat, misézőhelyeket, a magyar, cseh, bolgár vagy horvát közösségeket és azokat a német templomokat, amelyek vegyes lakosságú falvakban voltak, ahol még igyekeznek megmenteni őket. Emellett itt vannak a passzív plébániák is (még állnak, de hívek nélkül maradtak), és olvashatunk arról a 24 templomról is, amelyet leromboltak a II. világháborút követő években.
A könyvbemutató a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány támogatásával jött létre. A megjelenteket Borbély Béla, a Keresztény Értelmiségi Kör irodavezetője köszöntötte.