home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Bánát bűvöletében
Mihók Anikó
2012.10.31.
LXVII. évf. 44. szám
Bánát bűvöletében

Beszélgetés a Szenteleky-díjas Szabó József helytörténésszel

Szabó József törökkanizsai helytörténészt nemrég Szenteleky-díjjal tüntették ki Szivácon. Mint mondta, a kitüntetés a mintegy három évtizedes kutatómunkájának a váratlan elismerése. Ez a megtiszteltetés újabb kihívásokra sarkallja az egyébként is fáradhatatlan írót.


— Mi, vidéki, a központoktól távol élő megszállott kutatók sokszor lemaradunk a nagy eseményekről, éppen ezért örülök annak, hogy illetékes helyen felfigyeltek munkásságomra és kitüntettek ezzel a rangos díjjal, noha nem vagyok diplomás történész. A munkahelyi kötelezettségeim mellett sikerült az évtizedek során időt szakítani a múltfeltáró kutatásokra, és azok eredményeit papírra vetni. Törökkanizsa, a szeretett szülővárosom az omladozó kastélyaival különös inspirációt áraszt, ebből tudok erőt meríteni az újabbnál újabb témákhoz. Itt alkotott és írt valamikor Gergely Boriska, Szenteleky kortársa, a vajdasági irodalom kiemelkedő alakja, aki a két világháború között 1937-ben a saját költségén kétnapos irodalmi találkozót rendezett Törökkanizsán. Hadd emelem ki a sorból Bogdán József pap költő barátomat is, akinek munkássága a tízéves törökkanizsai szolgálat alatt volt talán a legtermékenyebb. Őt is a Tisza, a kastélyok, a park különösen inspirálta. Ő is Szenteleky-díjat kapott, éppen akkor, amikor Törökkanizsára helyezték át.
* Hogyan érintette, hogy önt is díjra érdemesítette a bizottság?
— Nem is álmodtam egy ilyen díjról, és nagyon nagyra becsülöm, hiszen rengeteg olyan író van a Vajdaságban, aki megérdemelné. Ez az elismerés engem kötelez. S látom, hogy az igyekezetem nem hiábavaló. Eddig 70 munkámat publikáltam, és lám, felfigyeltek rá. Mindig arra törekedtem, hogy olyasmikről írjak, olyan témákat dolgozzak fel, amelyekkel a történelemtudomány még nem foglalkozott. Másrészt az ösztönzött a munka során, hogy a helybéliek informálódhassanak a régmúlt időkről, és tudatosuljon bennük: igenis nagy múltunk van ezen a vidéken, történelmi gyökereink vannak. Ezt nem szabad elfelejteni, múltbéli értékeinket meg kell valahogy menteni. Engem mindig ez vezérelt. Ami még nagyon fontos: születésem óta Törökkanizsa kétnyelvű közösségében élek, és mindig mindkét nép történelmének kutatása vezérelt, hogy az érdekes történelmi pillanatokat feldolgozzam, és mindkét nyelven publikáljam. Ennek is vannak buktatói. Sokszor megesik, hogy ha szerb nyelven írok, akkor annak a munkának a magyar nyelvre való átültetését is kérik, illetve fordítva. A húsz év alatt sokszor értek emiatt támadások, de én ezt megpróbáltam elhárítani, és mindig a történelem szabályai szerint írni, hiteles adatok alapján. Sosem alapoztam a szájhagyományra, hanem hiteles levéltári adatokra, és a már megírt anyagokat használtam fel kutatásaimhoz. Így ki tudtam védeni a támadásokat, hiszen mindig lábjegyzetekkel dolgozom. Mint mondtam: nem vagyok hivatásos történész, de az évtizedek során rengeteg olvasással, kutató- és ellenőrzőmunkával elsajátítottam a szakma ismereteit.
* Mely témák foglalkoztatják a legjobban?
— A törökkanizsai nemesség témáját egyszer már tanulmányban feldolgoztam, és mivel szerb nyelven jelent meg, most magyar változatát is szeretném elkészíteni. Nagyon érdekes ugyanis ez a tárgykör, és még senki sem foglalkozott vele. Rengeteg anyagom van hozzá. Sok kutató panaszkodik, hogy nincs megfelelő témája, nem tud olyanra rábukkanni, amely érdeklődésre tartana számot — én nem tartozom közéjük. Nekem rengeteg, akár két életre való témám is lenne, ezért nem hiszem, hogy sikerülni fog mindegyiket feldolgoznom. Immár ott tartok, hogy szelektálnom kell a felgyülemlett anyagot. Nagyon büszke vagyok a bánáti vonatkozású munkáimra. Sokan nem tudják, hogy azok a tanulmányok olyan nagy terjedelműek, hogy szinte könyv formájában is meg lehetne őket jelentetni. A legutóbbi dolgozatom, melyet a bánáti szőlészetről írtam, 100 oldalnyi. Amikor Bánátról írok, akkor a történelmi Bánátot is felölelem, vagyis Torontál és Temes vármegyét is belefoglalom az elemzésbe. Bánát régen nagyon nagy terület volt, három vármegyéből állt, ezért egy-egy vele kapcsolatos tanulmányomba mind a három vármegyét megpróbálom belefoglalni.
Remélem, hogy az év végéig még lesz meglepetésben részem. Még az idén vagy a jövő év elején szeretnék egy könyvet megjelentetni. Bízom benne, hogy a Szenteleky-díj elnyerése után jobban felfigyelnek a munkásságomra, és gyorsabban találok majd kiadót is. Elmondanám még, hogy olyan írásom nincs, amely ne jelent volna meg valamilyen szaklapban, hetilapban, napilapban vagy tudományos kiadványban. Úgy érzem, hogy a jövőben még többet kell írnom. Pedig időszűkében vagyok, hiszen a munkahelyemen is meg odahaza is helyt kell állnom. Szerencsére a munkámat nagyban megkönnyíti az internet — azelőtt állandóan utaznom kellett Szegedre, Pestre vagy Újvidékre, amíg össze nem gyűjtöttem a saját könyvtáramat. A levéltárakba, múzeumokba most már itthonról is be tudok jutni, nem kell utazgatnom, és ez nagy segítség a számomra.
* Vannak-e példaképei?
— Két példaképem is van. Az egyik Szentkláray Jenő, a 19. században élő, törökecsei születésű pap, aki rengeteget publikált Bánátról. A másik Kalapis Zoltán újságíró. Nagyon szerettem a Vajdasággal és a Bánsággal foglalkozó köteteit. Sokszor használom mindkettőjük műveit, és idézek is sokat belőlük. Felnézek rájuk. Nagyon érdekes, hogy egy alkalommal Kalapis Zoltánnal együtt kaptunk kitüntetést. Őt Vajdaság Hagyományőrzője Díjjal, engem pedig az Arany Lúdtoll Díjjal jutalmaztak. Akkor volt alkalmam személyesen is megismerni őt.
* Gondolkodott-e rajta, hogy az összes művét egy kötetbe foglalja?
— Igen, gondolkodom rajta. Már összeszámoltam: csak a Bánátról szóló írásaimból lehetne három kötet. Mivel nagy képeslapgyűjtő vagyok, képekkel is szeretném színesíteni az írásokat. Ez az egyik nagy álmom. A másik pedig az, hogy két nyelven jelenjenek meg a kötetek, melyek lapjainak egyik oldalán szerbül, a másikon magyarul legyen olvasható a szöveg, képekkel illusztrálva. Lehet, hogy ez megvalósíthatatlan álom, de szeretném, ha mindenki megértene, hiszen kétnyelvű közösségben élünk, a múltunk összefonódott. A nagy történelmi viharok ellenére az egymás mellett élőket nem befolyásolták a történések, az emberek egymás szomszédjai maradtak, egymáshoz vannak kötve. Én annak a híve vagyok, hogy a múltunkat ismernünk kell, mert a tudatlanságból nézeteltérések fakadhatnak. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy egyoldalúan írnak, csak egy nemzet szakkönyveit olvassák. Ezt elkerülendő én mérlegelek mind az egyik, mind a másik oldalon. Szerintem csak úgy jöhetnek létre színvonalas írások, ha reálisan megvilágítjuk a történteket. Írásaimban nemcsak történelmi témákat dolgozok fel. Vannak családtörténeti, gazdasági és művelődéstörténeti kutatásaim is: mert minden, ami ezen a tájon történt, fontos a számomra.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..