Széchenyi-dombormű Szarapka Tibor alkotása - Szabó Attila felvétele

A XX. század végéig magyar tannyelvű iskolaként jegyzett tanintézményünk kettős ünnepet tartott június 6-án, fennállásának 150. évfordulóján. Egyrészt ünnepélyes évzáró műsorral búcsúztatták a ballagó nyolcadikosokat, másrészt viszont leleplezték a jubileum alkalmából az iskola utcai homlokzatán elhelyezett bronzdomborművet. A Széchényit ábrázoló dombormű - habár az ünnepségen nem hangzott el - Szarapka Tibor alkotása, Antal Mihály öntőmester műhelyében készült, és remélhetőleg most már végérvényesen a helyén marad, hiszen Széchenyi szellemiségének hirdetése a jellemformálás, a haladás és kultúra hirdetése is, amellyel a tanintézményben megvalósulhat a valós érték: az iskola, a család, az egyház társadalmi harmóniájának összefüggő folytonossága.
Az iskola jubileuma és évzáró ünnepsége nagyszámú közönségének soraiban képviseltették magukat a magyarországi testvériskolák, dr. Zilahi László, a Magyar Oktatási Tárca Határon Túli Magyarok Főosztályának vezetője, Szabó Brigitta konzulasszony, Németh Ágnes, Németh László író leánya, valamint Szabadka önkormányzatának képviselői, tartományi művelődési és társadalmi szervezeteinek tisztségviselői.
A tanintézmény jubileumán mondott köszöntőjében KUCSERA Géza polgármester a kettős ünnep jelentőségét méltatta, és azt kívánta a végzősöknek, lépjenek bátran az elébük táruló életbe.
- Érjétek el mindazokat a célokat, amelyeket szárnyaló lelkülettel szívetekben melengettek - tanácsolta a polgármester, az iskola tanárait pedig arra biztatta, hogy szeretettel neveljenek tovább ebben a szélesebb körben is legszebb, legfelszereltebb oktatási intézményben.
- Gróf Széchenyi István a nemzet felemelkedését segítette elő, azt, amit ez az iskola is 150 éve kitartóan folytat. A politikum feladata megteremteni azokat a feltételeket, amelyek elengedhetetlenül fontosak, hogy a diákok és pedagógusok méltó körülmények között küzdjenek boldogulásukért - emelte ki üdvözlő szavaiban PÁSZTOR Bálint, a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságának elnöke.
- Nem véletlenül vagyok itt. Édesapámnak, Németh Lászlónak szoros kapcsolatai voltak a délvidéki írókkal és a Kalangya folyóirattal. Emellett pedig drámát írt Széchenyiről, amelynek első kiadásából egy példányt ajándékba hoztam - mondta nagy írónk leánya, NÉMETH Ágnes, majd a ballagó diákokhoz fordult és kérte őket, gyökereik érdekében ne szakítsák meg kapcsolatukat az iskolával.
A saját és más nemzeti közösségek kultúrájának megbecsülését, az iskolában tanult rendszeretet, pontosság mindenkori megtartását és betartatását ajánlotta a fiataloknak Kasza József pártelnök.
- Az eltelt nyolc év alatt egyszer sem adatott meg számotokra a késés lehetősége anélkül, hogy azt ne kérték volna számon rajtatok. Ha majd egyszer miniszteri funkcióba kerültök, ne engedjétek meg magatoknak a késést, mint teszi azt most Slobodan Vuksanoviæ, Szerbia jelenlegi oktatásügyi és sportminisztere, aki háromórás késésével lebecsüli a történelmi múltunkat, a 150 évet, amelyet ezek a falak őriznek. Az iskola történelmi múltja, akárcsak a Széchenyi-dombormű leleplezése számunkra nagyon fontos esemény, mert a nemzet felemelkedésén munkálkodó személyiségnek állít emléket. Büszkék vagyunk kultúránkra, másságunkra, ugyanakkor tiszteljük a velünk együtt élőket is, de a tiszteletet magunknak is megköveteljük. Ne akarjanak bennünket megsemmisíteni úgy, hogy ünnepeinket mellékesnek tartják, amelyről akár késni is lehet - emelte ki a VMSZ elnöke. Ezt követően az iskola igazgatója, dr. Kocsis Mihály felkérte az ünnepség résztvevőit, vonuljanak az iskola elé, és Kasza József leplezze le a domborművet, másfél óra múlva pedig, amikor az oktatásügyi miniszter megérkezik, az iskolaszék elnökével, Árpási Róberttel hármasban adják át a hat végzős osztály legjobbjainak az elismerő okleveleket.
- Azzal a nem titkolt reménnyel avatjuk fel a domborművet, hogy ne csak ünnepélyes külsőségként kifelé díszítse a homlokzatot, hanem Széchenyi szellemisége hassa át az intézmény tagjait is, hogy továbbadhassák azt a jövő nemzedékeknek - fogalmazott lényegre törően Kasza József.
Az ünnepség befejeződése után egy órával megérkezett a belgrádi oktatásügyi és sportminiszter, Slobodan Vuksanoviæ is, és megkezdődött a ballagás második felvonása, amikor az új cipők kínzó szorításától eltikkadt 149 végzős tanuló ismét eljátszotta a búcsúzás magasztos pillanatát. A miniszternek láthatóan kedvére volt a számára megismételt különműsor, és különösebben nem zavartatta magát, hogy a tanintézet jubileumára meghívott vendégek már nem várták meg érkezését. Mielőtt átadta a Vuk-okleveleket és a nemzedék két legjobbjának járó elismerést, meglepetésének adott hangot, mondván, hogy itt normális tanárokat és diákokat talált.
- Mint ahogyan az iskola névadója, aki merész álmokat álmodott, elindította a gőzhajózást, a művelődést szorgalmazta, úgy legyetek ti is a haladás támogatói, hogy elmondhassuk, Európának ebben a térségében is két civilizált nép él egymás mellett - mondta Vuksanoviæ gondosan ügyelve arra, hogy Széchenyi nevét azért ne ejtse ki.