home 2024. március 19., József napja
Online előfizetés
Bajmokon a vándorbölcső
Balázs Szilvia
2021.08.22.
LXXVI. évf. 33. szám
Bajmokon a vándorbölcső

Tavaly indította el az Agrár Vándorbölcső Programot a magyarországi Agrárminisztérium. Ennek keretében célzottan a külhoni magyar, agráriumból élő, gyermeket váró családokat keresték fel, az adományozást a tárca Kárpát-medencei Együttműködések Főosztálya szervezi, külhoni magyar civil agrárszervezetek közreműködésével. Zenta, Nagybecskerek, Ada és Óbecse után a két, Vajdaságban „vándorló” bölcső egyike Bajmokon, a Forcek családnál lelt új, ideiglenes otthonra.

A bölcső éppen üresen állt, amikor megérkeztem Forcek Tibor és Valentina takaros, szépen felújított házába. A vándorbölcső új, ideiglenes tulajdonosát, a június 4-én napvilágot látott Deniszt éppen az udvarban próbálta elaltatni a fiatal édesanya. Nem sok sikerrel: az alig 5 kilós fiatalember is szeretett volna aktívan részt venni a beszélgetésben, így aztán anyukája ölelésében szemlélődött, amíg a szülei elmesélték, hogyan is kerültek be az Agrárminisztérium programjába.

— Nagy öröm volt nekünk, hogy megkaptuk a vándorbölcsőt — kezdi a történetet Valentina. — Nem is tudtam erről a programról, nem értesültem, hogy nálunk is körbejár. Faragó Erika bajmoki falugazdász hívott fel bennünket, hogy megkérdezze, mit szólnánk, ha hozzánk kerülne, elfogadnánk-e. Bevallom, nagyon megörültem neki, nemcsak a megtiszteltetés miatt, hanem azért is, mert már a babavárás idején is nézegettem az interneten a bölcsőket. Láttam hirdetést, hogy van, aki még készít ilyesmit, és mindjárt mondtam is, hogy ez milyen szép dolog, éppen, mint régen, a nagymamáinkat is bölcsőben ringatták, biztosan érdekes lehet a babának. De amikor az árát megláttam, drágának tartottam, meg úgy gondoltam, úgyis nagyon gyorsan kinövi, ezért lehet, nem is költenénk rá. Szóval alábbhagyott a lelkesedésem, de amikor Erika hívott, hogy van ez a lehetőség, nagyon-nagyon megörültem, óriási meglepetés volt.

* Megszületett a fiatok, itt a bölcső, házat vettetek. A Forcek család tehát otthonra lelt, letelepedett? Nem merült fel bennetek, mint annyi fiatal párban, hogy külföldön próbáljatok szerencsét?

— Nagyon régen, a Prosperitati megjelenése előtt ez is megfordult a fejünkben — veszi át a szót Tibor. — Mi a házat, a földműveléshez szükséges gépezetet is ezeknek a pályázatoknak a segítségével tudtuk megvenni. Ez nagyon sokat segített, így itt maradtunk. Hiszen már megvan a ház, most már csak dolgozni, élni kell.

* A földműveléssel valójában a családi hagyományt folytattad?

Tibor: — Igen, ez családi dolog, de őszintén, én nem gondoltam, hogy ezt fogom majd csinálni. Autószerelőnek tanultam, de nem vettek fel sehova, mert nem volt munkatapasztalatom. Így édesapámmal jártam ki a határba, és így történt, hogy soha nem is foglalkoztam mással.

* Mivel is foglalkoztok pontosan?

Tibor: — Most van kukorica, napraforgó, a gabonafélék közül pedig árpa, búza. A repcét még nem próbáltuk, de lehet, hogy idővel majd azt is… Meglátjuk, hogyan alakul a jövő.

* Tehát a külföldre való távozás már fel sem merül bennetek?

Tibor: — Most már eszünkbe sem jut, hogy kimenjünk.

Valentina: — Amíg ilyen a helyzet, amíg látjuk, hogy vannak törekvések arra, hogy a mezőgazdaság fejlődjön, addig egészen biztosan maradunk. Közben itt van az ipari zóna is, ha az nincs, én is nehezen találtam volna munkát. Én is ki akartam menni külföldre az elején, mert ugyanazt a munkát ott sokkal jobb fizetésért végezhettem volna, de megismerkedtem Tibivel, és láttam, hogy neki ez az élete, nem hagyhatja csak úgy itt az egészet. Elkezdett fejlődni, fejleszteni, úgyhogy én is maradtam, így elegendő lesz az a fizetés, amelyet a munkámért kapok, és együtt tudunk majd tovább haladni.

* A nagyvárosi lét sem vonzott benneteket?

Tibor: — Nem.

Valentina: — Éppen arról beszélgettünk, hogy mindketten falun nevelkedtünk, és nekünk ez nagyobb szabadságot ad, mint a város. Ez is nagy kérdés volt számunkra, hogy ha kimennénk külföldre, megszoknánk-e, megszeretnénk-e azt a környezetet. Azért az ott mégiscsak zajosabb, pörgősebb, és legalább kezdetben biztosan lakásban élnénk. Mindketten megszoktuk a kertes házat, ez már önmagában egy hatalmas szabadság. A karantén idején is láttam az interneten, hogyan szenvednek az emberek bezárva a lakásokba. Mi itt azért sokkal könnyebben elviseltük, kiülhettünk az udvarba, a friss levegőre.

Tibor: — Azért azt is hozzá kell tennünk, hogy a család sokat segített, mindkettőnk részéről, mindenben. Jó tudni, hogy mindig van kire számítanunk.

Az elhangzottakat Faragó Erika bajmoki falugazdász a következő gondolatokkal egészítette ki:

— Nagyon fontosnak tartottam, hogy kis falunkba, Bajmokra is eljusson az Agrár Vándorbölcső. Amikor megtudtam, hogy Tiborék babát várnak, nagyon megörültem, hiszen ők eleget tettek a feltételeknek: mezőgazdasággal foglalkozó, magyar család, pici babával. A bölcső hat hónapig marad náluk, hiszen a kisgyermek elég hamar kinövi. Azonnal megkérdeztem őket, és vállalták is, így került hozzájuk. Tibiéket egyébként régóta ismerem, falugazdászként sok nyertes pályázat megírásában segítettem nekik, és örülök, hogy ebben is közreműködhettem. Remélem, hogy a szülőknek sikerül majd úgy nevelniük Deniszt, hogy mindig büszke legyen a származására, hogy megismerje a hagyományainkat, és később ő is ennek szellemiségében tevékenykedjen.

Fényképezte: Balázs Szilvia

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..