Vajdaság több településéről — Topolyáról, Óbecséről, Temerinből, Botosról, Muzslyáról és Nagybecskerekről — érkeztek a képzőművészek, akik mindannyian legalább egy alkotást hagytak a házigazdáknak.

Tóth Margit az alkotásai előtt

Az idén, rendhagyó módon, tárlatmegnyitóval indult a program, a topolyai Tóth Margit ugyanis Az akvarell szerelmese címmel mutatta be a munkáit. Az egybegyűlteket Jenovay Lajos, az egyesület elnöke köszöntötte, és kiemelte, B. Szabó Györgynek, a Petőfi első titkárának emlékét többféleképp őrzik.

— Emléktáblája van a székhelyünk udvarán, régebben B. Szabó György Napok keretében emlékeztünk meg róla, majd egynaposra szűkült a rendezvény. Mivel B. Szabó György amellett, hogy irodalmár volt, a Magyar Tanszék tanára, valamint igen ismert festő, grafikus is, aki Becskereket is sokszor örökítette meg az alkotásain, tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt arra az elhatározásra jutottunk, hogy most egy ideig a képzőművészeti tevékenységére szeretnénk rámutatni, ezért festőtáborral próbálkoztunk.

A témát és a technikát az alkotók maguk választották ki, így mindenki a kedve szerint festhetett tájképet, csendéletet vagy mást. A közönség alkalmi tárlaton láthatja az elkészült képeket.

A táborban „őrségváltás” is történt, Meleghy Zsuzsanna ugyanis az elnöki teendőket átruházta Strajnić Zorica klubtársára, aki ezentúl istápolja majd a képzőművészeket.

— Már második alkalommal vagyok itt önálló kiállítással Nagybecskereken, egyébként pedig ez már a hetedik önálló tárlatom — mesélte Tóth Margit. — A topolyai Ács József Képzőművészcsoporthoz csatlakoztam tizennégy-tizenöt éve, ott kezdtem el az első lépéseket. Egyébként örökmozgó vagyok, mindenbe szeretek belekóstolni, és ami a varráshoz kapcsolódik, szinte mindent kipróbáltam, de a festészet eszembe nem jutott volna. Amióta belépett az életembe a képzőművészet, ezen a téren is mindenféle technikával dolgoztam, de az akvarell volt az, amit nagyon megszerettem. Igaz, nagyon nehéz, még mindig tanulom, és sokat kell gyakorolnom. Járok a táborokba, Nagybecskereken is voltam már többször, és mindig lesem a jó festőket, hogyan készítik a képeket, mert lehet tőlük tanulni, persze, ha elárulják a titkot, mert minden szakmának titka van.

Mivel a drága festékek árát valahogy meg kell keresni, időnként portrékat festek, elég sok megrendelésem van. Mindemellett van legalább ezer virágom, nagyon szeretem őket, ez látszik is a munkáimon, hiszen 80 százalékban virágokat festek. Nagyon szeretném sokáig űzni ezt a hobbit, hogy egy darabig még élvezhessem a színeket, mert annak idején a szüleim anyagi problémák miatt nem tudtak tovább iskolába járatni. Hetedik gyerek vagyok, és nem jutott arra, hogy elmenjek Zágrábba divattervező-iskolába, így a varrásban éltem ki magamat. Most szintén alkotok, sokszor táskát is varrok, a párnákat kidíszítem, nagyon sok mindenbe belefogtam, és élvezettel csinálom. Csak az egészség engedje, mert én nem adom fel. Nagyon örülök, hogy itt lehettem Nagybecskereken, ilyen kedves közönség előtt, hogy láthassák a képeimet.

Tóth Kása Piroska, az óbecsei Szivárvány csoport elnöke elmondta, amikor táborba mennek, mindig az alkotás folyamatát teszik előtérbe, de az együttlét, a barátkozás, az egymástól való tanulás, az eszmecsere is ugyanolyan fontos. Mindenkinek van egy kedvenc, bejáródott technikája, de ha látnak valami újat, akkor azt is meg szeretnék tanulni. Vagyis a festés, a tanulás, a barátkozás a lényege az ilyen táboroknak — szögezte le az óbecsei művésznő, és azt is hozzátette, a Szivárvány csoport igen aktív mostanság, tagjai legutóbb a Tisza-parton alkottak, és szinte az egész nyaruk be van táblázva, táborokban töltik a hétvégéket.

A nagybecskereki Petőfiben megtartott festőtábor munkáit az új évadban lesz alkalma megtekinteni a nagyérdeműnek, amit bizonyára sokan nagy érdeklődéssel várnak. Az egyesületbe látogatók már megszokhatták, hogy sűrűn váltakoznak a nagyterem falain kiállított szebbnél szebb alkotások.