Ez sokszor jóval nehezebb, mint gondolnánk. Egyrészt azért, mert a feldolgozás sokszor ismertebb lesz, mint az eredeti, másrészt az eredeti és a feldolgozás között néha annyi idő telik el, hogy az új generációnak esélye sincs ismernie a régi változatot. Érdekességként most rántsuk le a leplet néhány olyan dalról, amelyről talán sohasem gondoltad volna, hogy feldolgozás.

Natalie Imbruglia: Torn

1997-et írtunk, amikor egyszer csak megjelent Natalie Imbruglia Torn című dala, mellyel világhírnévre tett szert. A dallam lágy, az énekesnő elragadó és szimpatikus, a refrén könnyen dúdolható volt. Egyszerűen jó volt az összkép. Olyannyira, hogy nemcsak a slágerlistákat hódította meg, hanem Natalie még Grammy-díjat is kapott érte. Az már csak hab a tortán, hogy — mint az idő múlásával kiderült — egy olyan slágerről van szó, amelyet még húsz év elteltével is szívesen játszanak a rádiók.

Az egész érdekessége csupán annyi, hogy ez eredetileg nem az ausztráliai énekesnő dala. A szerzők Scott Cutler, Anne Preven és Phil Thornalley voltak,

s az első változatot egy dán énekesnő, Lis Sørensen rögzítette Brændt címmel. Ezután egy amerikai csapat, az Ednaswap is felvette a saját változatát 1993-ban. Mindennek ellenére mégsem általuk lett világsláger, hanem egyszerűen Natalie győzött.
 

Whitney Houston: I Will Always Love You

Ki ne emlékezne a Több mint testőr című filmre 1992-ből. Ez már attól is izgalmas volt, hogy a főszerepet Whitney Houston játszotta, amiből logikusan következett, hogy a filmzene is az ő nevéhez fog fűződni — ez így is lett. A mozi hatalmasat ütött a világban, a hozzá írt dalok pedig hihetetlen népszerűségre tettek szert, kiemelten a Run To You és az I Will Always Love You. A számban Whitney olyan magas hangokat énekel ki, amelyek hatalmas kihívásnak számítanak megannyi énekes számára, így nem meglepő, hogy a manapság oly divatos tehetségkutató versenyeken sokszor éppen ezzel debütálnak a ringbe szállók. Szóval a dal eszméletlen gigasláger lett, pedig ez sem egy Whitney-szerzemény.

Az I Will Always Love You eredetileg 1974-ben jelent meg Dolly Parton neve alatt, lényegesen lassúbb tempóban, és szó se róla, az Egyesült Államokban sikeres volt. Sőt, Dolly egy film, a The Best Little Whorehouse in Texas kedvéért 1982-ben újravette, de világslágerré akkor is Whitney tette.
 

Sinead O’Connor: Nothing Compares 2U

Mi jut eszünkbe, amikor meghalljuk azt a nevet, hogy Sinead O’Connor? Nos, egyrészt a mindössze néhány milliméteres haj, másrészt a Nothing Compares 2U című dal. Az énekesnő karrierjének egyértelműen a zeneszám 1990-beli megjelenése volt a csúcsa, pedig ez is egy feldolgozás.

Az eredeti változat a különc énekes és zenész, Prince nevéhez fűződik, aki a szerzeményt a The Family nevű saját együttese számára írta. Aztán — úgy szól a fáma — nem volt tisztában azzal, hogy készül egy O’Connor-féle verzió is, és azt sem gondolta, hogy ekkora sláger lesz belőle. Prince ezt egy közös interjúban nem a legmegfelelőbben kezelte. Főleg azért volt mérges, mert az énekesnő nem vele közösen készítette el az új változatot. Az interjú végére állítólag összevesztek, és csúnya szavakkal illették egymást.

Ezekből a példákból is látszik, hogy nem mindig az eredeti elképzelés válik be, hiszen lehet, hogy rosszkor jelenik meg a dal, vagy olyan valakinek az előadásában, aki nem elég híres vagy közkedvelt, avagy egyszerűen csak nem áll jó neki a szám. Nos, itt jönnek a képbe a mai modern producerek, akik hangsúlyosan foglalkoznak azzal, hogy a megfelelő dal a megfelelő módon legyen felvéve a megfelelő előadóval. Így igyekeznek elérni, hogy a befektetett energia minél több slágert hozzon!
 

A nyitóképen: Natalie Imbruglia (beat.com.au)