A Hernyák-Vicei házaspár gyermekestül - Szabó Attila felvétele

Hernyák György rendező, az újvidéki Színművészeti Főiskola tanára:
- Nem Csantavéren, hanem a Róbert-soron születtem, s ez nagy-nagy különbség. Tanyán nevelkedtem nyolcéves koromig, ahol a fiúknak-férfiaknak szombatonként az volt a szokásuk, hogy eljártak a Texas kocsmába, s természetesen ,,folklorisztikai hagyományként verekedtek (is). Egy legény nem mehetett úgy haza, ha nem próbálta ki az erejét. Akkor nem is vették emberszámba. Én apámtól örökségbe egy bokszert kaptam, amit még most is magammal hordok. A másik kabátzsebemben pedig egy kés van...
(Az első késgyűjteményét akkor vettük le a falról, amikor megszületett a lányunk. Talán csak nem úgy kezdi az életét az az apró teremtés, hogy minden alkalommal, amikor felnyitja a szemét, kést lát...)
Vicei Natália színművésznő, a szabadkai Népszínház magyar társulatának tagja. Zentán született:
- Minden régióban sajátságos mentalitású emberek élnek. A zentaiak nagyon klassz emberek! Lokálpatrióták ugyan (ha Tokióban élnek, akkor is zentaiak), de nyitottak. Zentán a szerb ajkú polgár magyarul köszön a magyar szomszédjának, és fordítva, a magyar szerbül.
AJTÓT NYITOTTUNK. Azaz: AZ EGYMÁSRA TALÁLÁS TÖRTÉNETE
- Balázs Béla: Mosolygó Tündér Ilona meséje című művével versenyeztem 1981-ben a KMV-n, s Gyuri volt az egyik zsűritag. Nem én lettem az első, de amikor vége lett a díjátadásnak, Gyuri odajött hozzám, s azt mondta: ,,Én neked akartam adni. Hát jó...
(Dehogy! Eszembe se jutott az udvarlás. Én már érett férfi voltam, ő meg még csak pisis kislány!)
- 1987-ben harmadéves akadémistaként szerepet kaptam Kopeczky László Kádár Katájában. Ugyanebben a darabban Gyuri muzsikált. A rendezővel, Soltis Lajossal való beszélgetés közben egyszer szóba kerültek a fiúk. Lehet, hogy panaszkodtam is, hogy egy rendes sincs közöttük, nem tudom, mindenesetre Soltis arra biztatott, nézzek csak jobban körül, például itt van ez a Gyuri... Abban az évben elkezdtünk járni, s 1989. augusztus 12-én összeházasodtunk... Mindig ő vesz ajándékot az évfordulónkra, én meg is feledkezem róla... Anyám figyelmeztetett a korkülönbségre, de mint minden gyerek, én is fittyet hánytam szülőm aggályaira. Eleinte nem is zavart az a tizenhárom év, csak mostanában kezdem érezni azt, hogy Gyuri már egy másik életszakaszba lépett.. Ő már a megnyugvás felé halad, én meg most kezdek magamra találni, ahogy a lányok nőnek. Zsóka 14, Kata 7 éves... - meséli Natália.
(Sosem voltam nyüzsgős típus. Engem nem érdekelnek a vetélkedők, a fesztiválok. Ő csak menjen! Én saját magamból építkezem, nem érdekel, mit csinálnak mások. Szóval ellustultam, ez az igazság. Vagy csak fáradt vagyok...)
ROTYOG AZ EBÉD. Azaz: VÁLASZ A MIÉRT SZERETEM?-re
- Te most latin-amerikai szirupos sorozatot akarsz írni az életünkből?! - áll meg Nati kezében a kés hagymaszeletelés közben.
(Csak talk-show, anyám, csak talk-show...)
- Azért zúgtam belé, mert más volt, mint a többi. Olyan bohém. Hosszú haj, kalap, meg egy 26 kilós nemez katonakabát (tudod, az a sinyel), aztán a viselkedése sem volt hétköznapi. Míg én este tizenegykor a megadott találkahelyen szobroztam, ő egy kapualjból leste, hogyan reagálok a késésre...
(Ne mondd, ilyet csináltam?!)
- Az első ajándék, amit tőle kaptam a névnapomra, egy bicska volt...
(Amit elveszítettél.)
- Aztán egyszer dagadt képpel jött fel hozzám. Nem szólt semmit, csak elmutogatta, hogy fáj a bölcsességfoga, és kér egy csíptetőt. Azt a szájába dugta, s azzal ,,tágította az állkapcsát, hogy beszélni tudjon...
(Te jó ég! Mikre nem emlékezel...!)
- Tizenhét évnyi házasságunk alatt még egyetlenegyszer sem szólított a nevemen. Először Cunyi voltam. Aztán mivel más nőket is így hívott, leszoktattam róla. Akkor átváltott a fiamra. Zsóka születése óta csak anya vagyok. De a gyerekekkel is így van, egyiket sem szólítja a nevén. Igazad van, akár el is maradhatott volna a keresztelő. Azaz majdnem el is maradt. Amikor terhes lettem, megegyeztünk, Kata lesz a lányunk. Közben megszületett Zsóka... Szóval úgy történt, hogy egy éjszaka (már csaknem kéthetes volt a gyermekünk, s végre hivatalosan is be kellett jelentenünk az anyakönyvvezetőnél) izgatottan le-fel járkálva tanító bácsisan előadta nekem, hogy a Katák mind magasak, szikárak, feketék, s ez a név nem illik a mi babánkra, aki szőke, pufók és csücsöríti a száját. Ő csakis Zsóka lehet... - tart szóval még mindig Nati.
MEGSÓZTAM AZ ÉTELT? Azaz: MIT JELENT A CSALÁD?
- Nekem nagyon fontos. Csak dolgozik, meg dolgozik az ember, s egyszer csak azt veszi észre, már nem fiatal. Nem úgy hajlik a dereka, mint régen, s nincs is olyan tempója, mint egykoron. Öregszik, döbben rá fájdalmasan, s ilyenkor olyan jó elbújni a világ elől, megnyugodni otthon. Hancúrozni Katával, végignézni a blőd tévésorozatokat Zsókával, olvasgatni... Vagy csak nem csinálni semmit. Pihenni békésen. Lehet, hogy majd nyugdíjaskoromban - amikor kirepülnek a gyerekek - veszek egy szaxofont, és a zene fog feltölteni új energiával, vagy pedig nekikezdek a fafaragásnak, nem tudom... Most egyelőre ők adnak nekem életerőt... - mondja Gyuri, mielőtt elsietne a munkahelyére. Az előbb harangozták a delet, még nem ebédelt.
Az ajtóból visszaszól:
- Mobilon elérhető leszek...!
Nati folytatja:
- Az anyaság minden nőt megváltoztat. Attól a perctől kezdve, hogy egy nő szült, átértékelődnek életében a dolgok, s egészen más szemmel tekint a világra. A mindennapi apróságok töltik ki napjait, azok gazdagítják érzelem- és gondolatvilágát. Ha most megkérdeznéd, melyik férfiba voltam igazán szerelmes, nem tudnám neked megmondani. Viszont mindkét gyerekemet az első pillanattól kezdve imádom. S egy nő melyik férfinak tudja megbocsátani a hűtlenséget? S mit nem tud megbocsátani egy anya a gyerekének?! Pedig ők is próbára teszik az embert...
KATA ÉHES, UNATKOZIK. Azaz: MI AZ, HOGY MŰVÉSZHÁZASPÁR?
- Együtt dolgozni Gyurival azért jó, mert fél szavakból is megértjük egymást. Megadja a kulcsszót, s utána én már felépítem a figurát.
(Tudom, hogy a feleségem jó színésznő, s ez a tudat megszabadít mindenféle lelkiismeret-furdalástól. Rábízhatok fontos és kevésbé fontos szerepeket is, biztos vagyok benne, hogy tökéletes partnerem lesz a munkában.)
- Együtt dolgozni Gyurival azért rossz, mert akkor mindketten egyszerre vagyunk távol, s nem tud itthon helyettesíteni. Nekem ilyenkor is főznöm, mosnom, takarítanom kell, mert a gyerekek nem érezhetik meg azt, hogy művészházaspár csemetéi. Nálunk rendnek, fegyelemnek kell lennie, mint minden más polgári családban.
(Ilyenkor kibelezzük egymást, s a vita, sajnos itthon is folytatódik, mert a feleségem feszültebb a szokottnál. Dehogynem, segítek neki, amiben csak tudok: bevásárolok, hozom-viszem a gyerekeket, meg is főzök, ha kell, de porszívózni, mosni már nem fogok...)
- Nem tudom, mi lenne, ha nem szakmabeli lenne az élettársam. Nem tudom, hogy érezném magam, ha egy színpadi csókot meg kellene magyaráznom valakinek... Néha fáj, hogy velem kevesebbet törődik Gyuri, míg másokkal órákig beszélget a szerepről...
(Van, akinek meg lehet mondani kertelés nélkül az igazságot, van, akinek sohasem...)
THE END. FOLYTATÁS NINCS. CSAK AZ ÉLET MEGY TOVÁBB.