Már meg sem lepődünk a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat tükröző adatokon, hiszen tudjuk, hogy az ország lakossága évente 30-40 000 fővel csökken. Ez olyan, mint ha egy Topolya vagy Óbecse méretű kisváros lakosságát egyszerűen elnyelné a föld.

Az Európai Unió területén közvetlen és közvetett támogatások formájában a GDP 2,6 százalékát fordítják családtámogatásra. Bizonyos államok még ennél is többet költenek ilyen célokra: Ausztria az összbevétele 3 százalékát, Magyarország pedig több mint a 4 százalékát. Szerbiában ez az arány tavaly még nem érte el a GDP 1 százalékát. Az összességében kirívóan negatív demográfiai irányzatot jól szemlélteti, hogy országunk lakossága 2002-ben még 7,5 millió, 2017-ben már alig 7 millió volt. A demográfiai trendek előrevetítésével megállapítható, hogy a nem is olyan távoli 2040-ben országunkban minden negyedik lakos 65 évnél idősebb lesz. Az átlagéletkor pedig 47 év lesz, ami annyit tesz, hogy a legtöbb ember már túl lesz a biológiai reprodukcióhoz ideális korhatáron. Ilyen perspektívákból nézve, úgy látszik, ez az utolsó pillanat a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megállítására — vagy legalább lassítására.

A demográfiai trendek a hosszú távú gazdasági-társadalmi folyamatok egyik legfontosabb meghatározói. Ha egy-egy folyamat már pályára állt, nagyon nehéz, többnyire lehetetlen azt megváltoztatni. A demográfiai helyzet változása nagy fejtörést okoz a közép-európai országok vezetői számára. Általában borúlátó, lehangoló előrejelzések formájában, egyfajta önbeteljesítő jóslatokként képesek befolyásolni a közhangulatot. Akik viszont mindenben az üzletet látják, azok számára az elöregedés is lehetőségekkel kecsegtet. Néhány évtizeden belül a 65 év felettiek adhatják a régió országai népességének jó részét, ami egyúttal új fogyasztási igények felmerülését is eredményezi. A vállalkozók pedig a saját hasznukra is fordíthatják ezeket a trendeket, ha megfelelő módon választják ki a hosszú távon is sikeres szektorokat.

A világszerte élő 65 év felettiek száma jelenleg több mint 600 millióra tehető — ez a teljes népesség 8 százaléka. Az ENSZ előrejelzései szerint azonban 2050-ben már 1,5 milliárd 65 év fölötti ember él majd a Földön. A fejlett országokban pedig nagyságrendileg az emberek egyharmada fog ebbe a korosztályba tartozni. Amíg 1955-ben a várható élettartam globálisan mindössze 49 év volt, addig egy-két évtizeden belül ez eléri a 77 évet. Az ilyen demográfiai változások jelentős gazdasági hatásokkal járnak majd. Japán már most egy iskolapéldája annak, hogy a kormányzatok számára — elsősorban a nyugdíjrendszert és az egészségügyet illetően — ez mekkora kihívás. Ám akár úgy is gondolhatunk ezekre az egyébként kedvezőtlen és reményeink szerint megállítható, sőt, visszafordítható folyamatokra, mint egy befektetési lehetőségre.

Az idősek növekvő száma bizonyos szektorok cégeinek látványos növekedést hozhat az üzleti lehetőségek területén. Több helyen már csak befektetési megatrendként hivatkoznak az elöregedő társadalomra. Az idősebb generációk növekvő vásárlóerőként jelenhetnek meg a piacokon. A cégeknek, ha hosszú távra terveznek, számítaniuk kell rájuk. A trendek szerint a vagyon jelentős része is náluk összpontosul. Az idősebbek azonban más igényekkel, más összetételű fogyasztói kosárral jellemezhetőek. A most felismerhető demográfiai változások jó hátszelet adhatnak az egészségügy, az egészség megőrzésével kapcsolatos iparágak és a gyógyszeripar számára. Viszont az orvostudomány, a biotechnológia, valamint a robottechnológia fejlődése az idősek helyzetét is gyökeresen megváltoztathatja.