— Szólóban történő zenéléssel igazából már régebb óta foglalkozom, mint zenekari, közös játékkal, így az a része nem volt nehéz, sőt, jobban is fekszik, és ebben jobban fel tudom találni magam, hiszen nem kell rajtam kívül még négy-öt ember idejét összeegyeztetni. Maga az utcazenélés egyrészt kíváncsiságból jött, meg mindig is érdekelt, mi van a következő utcában, mi van a házak mögött, kik laknak ott. Aztán amikor feltérképeztem a saját környezetem, akkor érdekelt, mi van a következő városban. Így próbáltam kiterjeszteni a „világomat”. Ebből született meg ez az ötlet is. Másrészt pedig a komfortzónámat is szerettem volna felrúgni.

* Ez a része is sikerült?

— Persze, azzal, ha az ember megindul egyedül a nagyvilágnak, nem tudhatja előre, mire számíthat. Az, hogy egyedül zenélek, nem volt feltétlenül problémás, hanem az, hogy egyedül utazom, mindent egyedül kell megszerveznem, idegen terepre megyek.

* Tehát a környékről indultál el ezen az úton.

— Igen, az első ötletem, melyet végig is vittem, az volt, hogy az exjugoszláv országokat sorra vegyem, aztán szélesedett a kör az egész Balkánra, ez volt az első nagyjából egy évben. De ha megtetszik egy város, akkor általában ott maradok két-három hónapot, ha viszont nem, akkor továbbállok egy-két nappal később, ebben tehát számomra valóban nincs szabály.

* Mely városokra esett a választásod az exjugoszláv államokban?

— Főleg fővárosokra, Zágráb, Ljubljana, Szlovénián belül még Koper, volt egy kis kitérő Olaszországba is, de jártam Szarajevóban és más bosnyák városokban, Montenegró, ezen belül Herceg Novi is útba esett. Itt megjegyezném, hogy a zenén kívül a földrajz is mindig érdekelt, így ebből a szemszögből is érdekesek voltak ezek az utazások, és persze történelmi szempontból is. Ez is segített abban, hogy utcazenélésbe kezdjek, és utazzak is.

* Hogyan tervezel meg egy ilyen utat?

— Szerencsére nem vagyok olyan típusú ember, akinek fontos az a fajta biztonság, hogy előre eltervezzek valamit. Mindig csak egy lépéssel előre járok ebben. Viszonylag egyszerű ezt megoldani így, hogy csak magamnak szervezem az utamat. Mindenhol vannak hostelek, de lehet CouchSurfinggel is találni embereket, akik akár ingyen adnak szállást, és ez arra is nagyon jó módszer, hogy lokális emberekkel ismerkedjek meg, a hostelek pedig arra jók, hogy megismerkedjek más világutazókkal. De közben az egyedül utazásnak van egyfajta magánya is, mely persze egy szükséges magány is, fontos tehát ez a része is.

* Alakult ki szorosabb, maradandóbb kapcsolat is helyiekkel?

— Általában az az első kapcsolat, hogy ha valahol leülök zenélni, akkor előtte körbesétálok, és megpróbálom megismerni a helyieket, a várost, meg kell ismerni az utcazenélésre vonatkozó szabályokat is. Ennyi utazás után pedig azt tudom mondani, hogy nagyon támogató az utcazenészközeg, nem nagyon volt eddig rossz élményem, ezzel szemben viszont a zenekariban korábban igen. Az egy kicsit mindig toxikusabb környezet.

* Hogyan, milyen járművel jutsz el ezekre a helyekre? Kocsiba ülsz, vonatra, esetleg repülőre?

— Vannak olyan applikációk, amelyeken mindig lehet fuvart találni, vezetni nem tudok. De meg lehet oldani vonattal, busszal is, viszonylag olcsón, ezzel sosem volt gond. Még ha ilyen utolsó pillanatos tervezésekről is van szó, nagyon gyorsan meg lehet tudni, hogy mivel, mikor és hova lehet eljutni. Ez szerintem csak addig félelmetes, amíg az ember ki nem próbálja, és akkor egyszer csak ott vagy Európa másik felén, és rájössz, hogy ez valóban ilyen egyszerű.

* Mit viszel magaddal? Sokat kell cipekedni?

— Gitárt, erősítőt és a hátizsákom, mely kevesebbet nyom, mint a hangszereim. Néha megerőltető tud lenni, de így kondíciót is szerzek.

* Milyen a fogadtatása egy utcazenésznek külföldön?

— Ez is az egésszel járó bizonytalanságnak a része. Nem tudok átlagot leszűrni. Nem csak város- vagy országfüggő, attól is függ, hogy éppen milyen nap vagy akár napszak van. Kiülhetek ugyanoda, ugyanabban az időben egy városban két különböző napon, ugyanazokat a dalokat játszva, és mindig más lesz valami. Ami egy nap nem működik, az másnap igen, szóval ez nagyon bizonytalan. Persze vannak olyan városok, ahol főleg pozitív élményeim voltak. A Balkánon belül, ami nagyon megfogott, az Bulgária, ezen belül is Plovdiv. Az volt a kedvenc városom. Ott is maradtam három-négy hónapig. Az egyik legrégebben lakott város a világon, és emellett nagyon szép, hangulatos is. Az egész szféra és az emberek is olyanok voltak, hogy maradtam volna, és anyagilag is ott érte meg a legjobban. Ez mindig így van: ha az egyik kerék működik, akkor a többi is. Legutóbbi utazásaim pedig a balti államokban történtek, Észtország, Litvánia, Lettország is nagyon pozitív élmények voltak, annak ellenére, hogy nem tudtam, mire számítsak, hiszen ezekről a helyekről nem sokat tudunk, vagy keveset hallunk. Számomra pedig ez izgalmas, hogy olyan helyekre jussunk el, amelyek egy kicsit kívül esnek a látószögünkből.

* Mit játszol az utcán? Milyen műsort viszel?

— Valószínűleg én vagyok az az 1 százalék ebben a műfajban, aki nem ragaszkodik ahhoz az általános repertoárhoz, amelyet mindig lehet hallani az utcazenészektől, bármely városban. Eleve csak gitározom, nem éneklek, tehát csak instrumentális és általában teljesen improvizatív a repertoár. Egy-egy pillanatban ami jön, ezt próbálom feszegetni, kitapasztalni, hogy mennyire működik.

* Nyilván nem lehet bárhol utcazenélni, hiszen szabályozzák, megvannak a feltételei. Kerültél már bajba emiatt?

— Egyszer büntettek meg, Krakkóban, Lengyelországban, ott figyelmeztetés nélkül küldték a számlát. A legtöbb városban van valamiféle erre vonatkozó szabályozás, hiszen ez is nyílt téri produkciónak számít, és emiatt kellenek hozzá bizonyos papírok vagy valamilyen engedély, de az esetek nagy százalékában ezt a rendőrök sem veszik komolyan, hacsak nem jelent fel valaki csendháborítás miatt. De általában látják, hogy nem teszek kárt ezzel, az embereknek is tetszik, így az esetek többségében a hivatalos személyek sem problémáznak. Inkább csak figyelmeztetnek, ha nem szeretnék, hogy ott legyek, és nyílt téren zenéljek.

* Jut időd a dalszerzésre is?

— Utazás közben is szoktam ezzel foglalkozni, ilyenkor sem hagyom abba, szerencsére a stúdiótechnika már olyan szinten van, hogy hordozhatóvá is vált, ezért bárhova megyek, ott is foglalkozhatok a saját zenéimmel, írogatok, fel is veszem, és időnként publikálom is őket. Itthon nyilván egy kicsit többet foglalkozom ezzel, úgyhogy az alkotás még mindig nagyon érdekel. Olyan dolog, amely leköt, és ki tudok benne teljesedni, úgyhogy azt mindenképp folytatom.

* Hol lehet ezeket hallani?

— Bármelyik social media felületemen, főleg Instagramon, illetve YouTube-on is. Próbálok azért heti szinten új dallal előállni, ha pedig átdolgozásokról van szó, azokat továbbra is szeretem a magam képére formálni, saját magamra, műfajomra szabni. Ezekből bizonyos részleteket az utcazenélés során is bele szoktam játszani a dalokba.

* Melyek a következő célállomásaid?

— Furcsa, hogy előbb a keleti blokkot vettem célba, így a következő terv most a másik félteke, Nyugat-Európa, a tervek szerint egészen Portugáliáig. De konkrét terveim még nincsenek. Most jó itthon, erre is szükségem van. Vannak emberek, helyzetek, akik/amelyek miatt ez is fontos.