Azzal, hogy szövegeit a nagyvilág felé fordította, újszerű irodalmi ismeretekkel gazdagította prózaírásunkat.

A Szirmai Károly Irodalmi Díjat a múlt héten adták át a temerini Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ képtárában. Bányai János a döntés indoklásában elmondta, a zsűrinek nem volt nehéz feladata, hiszen Nagy Abonyi Árpád műve „egy érett írónak a kiforrott, jól megszerkesztett és átgondolt novelláskötete”. Az elbeszélőről megállapította, sokfelé járt, és sokféle emberrel találkozott, közöttük olyanokkal, akik valamilyen módon hozzájárulnak a kalandos életviteléhez. Ezekből a szituációkból nagyon érdekes és izgalmas novellák születtek.

Nagy Abonyi Árpádnak eddig három kötete jelent meg, mindegyik a zentai zEtna Kiadó gondozásában. A Tükörcselek című novelláskötete, melyért 2004-ben vette át a Szirmai-díjat, úti élményekből táplálkozó, már-már beszámolószerű prózákat, elvontabb, asszociációkból összeálló írást és elbeszéléseket tartalmaz. A könyv első felének prózáiban egymás után bukkan fel az elbeszélő Európa legkülönbözőbb pontjain. Az útleírások érdekes helyszínekre kalauzolják az olvasót: hegyi kirándulás az Ardennekben, séta Palermóban és Amszterdamban vagy éppen az Etna tűzhányó gázkitörésekkel tarkított lejtőin, hajóút Norvégiából Dániába. Regényében, a Budapest, retourban a kilencvenes évek elején a balkáni őrület elől a nagyvilágba (elsősorban Magyarországra) menekülő nemzedék történetéből mutat be szegmenseket. Hősei önmagukkal meghasonlott, egzisztenciájukat megtalálni képtelen, olykor az öngyilkosságot egyedüli lehetséges megoldásként megélő emberek. A Kolumbusz és én elbeszéléseiben olyan szereplők bukkannak fel, akik életük főszereplői szeretnének lenni, de az irányítás folyton kicsúszik a kezük közül, és lehetetlen helyzetekbe keverednek. „Az olvasó érzi a nagyváros lüktetését, hallja a forgalom zaját, szinte még a szmogot is beszippanthatja. S miközben lassan, ráérősen hömpölyögnek a történetek, mégis átitatja őket valami hallatlan dinamika” — írja Szögi Csaba a könyvismertetőjében.

Az új kötet ismét regény lesz

* Egyik szenvedélyed az utazás, a másik az irodalom, és a kettőt általában össze is kötöd. A Tükörcselek című köteted is tartalmaz „útleírásokat”, vagy úti élményekből táplálkozó prózát, a Kolumbusz és én hét novellájában pedig egy-egy európai nagyvárosba kalauzolod el az olvasót, Brugge-be, Párizsba, Brüsszelbe, Barcelonába, Amszterdamba, Velencébe és Lisszabonba. Azt nem kérdezem, hogy szeretsz-e utazni, mert ki ne szeretne, inkább arról érdeklődnék, mit jelent számodra az utazás, az útra kelés?

— Az útra kelés nagy öröm és izgalom. Az ismeretlen rám mindig élénkítően hat. Az ember kilép a komfortzónájából, a megszokásaiból, és új helyszínekre, új helyzetekbe kerül, melyekben újra és újra kipróbálhatja magát. Más kultúrával, szokásrenddel ütköztetheti a sajátját, és sokszor meglepő eredményre juthat. Az utazás számomra mindig egyfajta önismereti próba is, hiszen a miénktől eltérő értékrend sok mindenre ráébresztheti az embert.

* Jártál már a Kolumbusz és én című köteted minden városában? Ha igen, akkor mennyi időt töltöttél ott? — mert egy-két nap „turistáskodás” bizonyára nem elég a hangulat hiteles visszaadásához.

— Igen, a kötet minden városában jártam, mielőtt megszülettek ezek az elbeszélések. Ezalól az utolsó történet helyszíne, Lisszabon a kivétel, ahová már csak az elbeszélés megírása után jutottam el. Jó alkalom volt ez arra is, hogy ellenőrizzem, vajon a város és a helyszínei leírása, hangulatának ábrázolása hiteles-e. Örömmel tapasztaltam, hogy nem tévedtem. Természetesen nem egy-két napról van szó, hiszen olyan város is szerepel a könyvemben, ahol évekig éltem. Hogy mennyi ideig tartózkodtam egy-egy helyen, az azt hiszem, nem túlságosan meghatározó az elbeszélés szempontjából. A történetek ugyanis sokszor jelentéktelennek tűnő apróságokból nőnek ki, ezek idézik elő az írói asszociációkat, indítják be a fantáziát, mint például amikor egy hirtelen feltámadó fuvallat elmozdítja valaki hajtincseit, vagy ahogyan egy nő egy férfi vállára teszi a kezét...

* Tudom, azt is meg szokták kérdezni tőled, mennyi igaz ebből a könyvből. Gondolom, a szereplők nem valódiak... Mégis, mi köti össze a őket a városokkal?

— Valóban megkérdezik néha, hogy mennyi igaz ezekből a történetekből, és én ilyenkor mindig azt szoktam válaszolni, hogy a fele sem. A szereplők és a helyszínek nem felcserélhetőek, valamiképpen ugyanis kiegészítik egymást. A történetek szerves része az adott város atmoszférája, az illata, az utcái, a terei, a dinamikája vagy éppen a nyugalma, de akár a rezignáltsága is. Mindezek befolyásolják a szereplők hangulatát, döntéseit, sőt, bizonyos pillanatokban teljesen ki vannak szolgáltatva ezeknek a tényezőknek. Nyilván más a latin és a germán világ, és, mondjuk, azonos helyzetek könnyen mutathatnak eltérő folytatást az egyik és a másik világban. 

* Hova szeretnél még eljutni?

— Nem sok olyan nyugat-európai ország van, ahol még nem jártam, úgyhogy az iránytűm lassan a tengeren túli helyszínek felé mutat. Remélem, ha az anyagiak és az egyéb tényezők is megengedik, meg is valósíthatom ezeket a terveket. A két évvel ezelőtti New York-i utam valójában bevezetés volt ezekbe a leendő utazásokba. 

* Az egyik novellád címe: Esti Kornél hazatér. Hollandia, Budapest után te is hazatértél, sőt, úgy tűnik, meg is állapodtál Zentán, hiszen már huzamosabb ideje itt vagy. Pedig Zenta nem hasonlít azokhoz a nagyvárosokhoz, amelyekről általában írsz. Ezt most már állandó állapotnak tekinted, vagy csak egy pihenőnek az újabb utazások előtt?  

— Zenta valóban nem hasonlít azokhoz a városokhoz, amelyekről általában írok, de azok a városok sem hasonlítanak Zentára, és ez mindent megmagyaráz.

* Dolgozol-e újabb köteten? Ha igen, az is az utazásról szól majd?

— Az újabb kötet ezúttal egy regény lesz, most a felkészülés fázisában vagyok, hamarosan nekikezdek. Nem gondolom, hogy a díjazott kötet, a Kolumbusz és én az utazásról, az utazásokról szólna. Igaz, hogy a történetek európai városokban játszódnak, és az elbeszélések főszereplői gyakran megérkeznek, de ez csupán a kerettörténet része. Ebben az értelemben az újabb kötet sem fog az utazásról szólni, de az utazás motívumai valószínűleg megtalálhatóak lesznek benne.