• Ön vallásos családban nevelkedett, így pályaválasztáskor valószínűleg nem volt nehéz eldöntenie, hogy hol folytassa a tanulmányait.

— Igen, neveltetésem az alapja a hitemnek. Hálás vagyok érte, ez ugyanis hatalmas ajándék. A pályaválasztás nem döntés, inkább meghívás volt. A Mindenható több alkalommal is megkért erre a feladatra — megtisztelt azzal, hogy munkás lehetek a szőlőskertjében.

• Több településen hallható, hogy a gyermekek az iskolai hittanóra mellett elhanyagolják a plébániai hittanoktatást. Tiszaszentmiklóson is ilyen a helyzet?

— Örömmel mondhatom, hogy hála Istennek — dicsőség érte! — az általános iskolások közül szinte mindenki részt vesz a hittanórán. Aktívan dolgozunk. Keddenként körbeüljük a plébánia hatalmas asztalát, és addig ismerkedünk az Atyával és a Fiával, amíg el nem jutunk a legmagasabb szintre.

• Úgy tartják, hogy a családból indul minden. Hisz ebben?

— Fontosnak tartom, hogy a szülő a gyermekét kiskorától hitre nevelje. A fiataloknak ismerniük kell a templomot, az ott található szobrokat, a vallási énekeket, és át kell érezniük a szentmisén hallottakat. Ezáltal felnőttkorukban  teljes szívvel tudják megismerni a legnemesebbet. Természetesen vannak felnőtt megtérők is, mégis az a „legigazibb”, amikor valaki gyerekkorától ismeri Krisztust.

• Hogyan tudja meg- és összetartani tanítványait?

— Mint említettem, szívesen jönnek hittanórákra. Sőt új tagokkal is bővült a csoportom. Nekik is sikerült bekapcsolódniuk a munkába, szívvel-lélekkel dolgoznak az órákon, és ezt jó látni. Örömmel mondhatom, hogy már táblánk is van, és idővel újabb felszerelésekkel bővül majd a hittanterem.

• Tapasztalatai szerint a gyermekek ismerik hagyományaikat? Megtartják vallási ünnepeiket?

— Azt mondhatom, hogy igen. Minden alkalommal felhívom a figyelmüket arra, hogy ne csak a néphagyományokra összpontosítsanak egy-egy ünnep alkalmával, hanem annak valódi jelentőségére is.

• Tiszaszentmiklós többnemzetiségű közösség, magától értetődő tehát, hogy itt vegyes házasságok is gyakrabban köttetnek. Milyen arányban őrzik meg ezek a családok a katolikus vallást?

— Nálunk valóban sok a vegyes házasság, és szomorúan kell megállapítanom, hogy a katolikus fél általában lemond a saját vallásáról. Persze akadnak kivételek is. Már most igyekszem megértetni a kis hittanosaimmal és a felsőseimmel, hogy tisztelni kell mások vallását, ám a sajátjuk a legelső, a legszentebb és a legigazibb.

• Mire hívná fel a szülők figyelmét a gyermekek vallásos nevelésével kapcsolatban?

— A szülőknek nagy a felelősségük. A gyermeket nem küldeni kell, hanem el kell vezetni a szentmisére. A felnőttek így mutathatnak példát, és azzal, ha a kicsikkel együtt imádkoznak. Aki kiskorától fohászkodik, magabiztos személlyé válik, tudja ugyanis, hogy sosem marad egyedül a nagyvilágban.

• Az advent időszakában mire készülnek a hittanórákon?

— Én nem a díszeket, a kézimunkát vagy az adventi koszorút, hanem a mi Urunkat, Jézus Krisztust helyezem előtérbe. Ilyenkor a megváltó születésére kell felhívni a figyelmet. Az adventet imádságos várakozással töltjük, hogy Urunkat méltón fogadjuk. Gyakran tapasztalom, hogy a mai világban a különféle jelképek készítése elvonja a figyelmet a valódi szimbólumról, Jézusról.