Május 23-án a szerb kormány — néhány város kivételével — megszüntette a rendkívüli helyzetről szóló döntést. A hír hallatán bizonyára sokan fellélegeztek — még mi is, akiket nem érint közvetlenül a tragédia —, hiszen ez azt jelenti, vége a veszélynek, a víz lassan eltűnik, az élet visszatér a rendes kerékvágásba. Legalábbis azok számára, akiknek megmaradt a házuk.
Persze, a károk felbecslése és elhárítása, a fertőtlenítés, a lakóépületek rendbetétele még hátravan. Hosszú időbe telik, amíg az árvíz sújtotta területeken újra be nem köszöntenek a normális, talán egy kissé unalmas hétköznapok. Csakhogy a félelem minden bizonnyal marad. A sötét gondolatok, hogy ez bármikor ismét bekövetkezhet. Nagyon nehéz lesz ezzel a tudattal mindennap munkába indulni, a gyereket óvodába, iskolába küldeni, csevegni és kávézni a szomszédasszonnyal.
A szakemberek szerint ugyanis az árvízvédelem és a megelőzés elég alacsony szinten van Szerbiában. Talán ezzel kellene leginkább foglalkoznia a kormánynak, miután abbahagyja saját maga fényezését. Rendben van, jár neki öt perc hírnév, amikor elmondhatja, az állam kifogástalanul végezte a munkáját, csakhogy a polgárok nem voltak kellőképpen együttműködőek. Obrenovacon ugyanis a katasztrófa előtt 48 órával figyelmeztették a lakosokat, hogy el kellene hagyniuk az otthonukat, de ezt a lehetőséget sokan visszautasították. Pedig nem kell ezen olyan nagyon csodálkozni! Az emberek többségének nincs milliós vagy több százezer eurós bankszámlája, amellyel bárhol és bármikor újrakezdhet mindent. Érthető, hogy nehezen válnak meg a házuktól, ingóságaiktól, amelyeket gyakran egy egész élet munkájával teremtettek elő. Mert a remény — hogy a legrosszabb esetleg mégsem következik be — mindig erősebb.
Az árvíz a veszély elmúltával is sok témát szolgáltat. Olvashatunk például arról, hogy a belgrádi rendőrség több személyt rendelt be meghallgatásra, mert fennáll a gyanú, hogy a rendkívüli helyzet alatt a közösségi oldalakon rémhíreket terjesztettek. Azt írták például, hogy százával, ezrével úsznak a holttestek Obrenovacon. A kommentelők közül viszont jó néhányan megjegyezték, nincs rendjén a téves információk terjesztése, de azon sem kell meglepődni, hogy sokan bedőltek a bizonytalan és ellenőrizetlen forrásoknak, hiszen a hivatalos média meglehetősen eljátszotta a szavahihetőségét.
Arról is lehetne beszélni, hogy némely tájékoztatási eszköz ezt a természeti csapást is igyekezett a saját népszerűsége, olvasottsága növelésére fordítani, és szenzációhajhász, gyakran a jó ízlés határát is súroló fotókat jelentetett meg. Sőt, szívfacsaró, ámde hamis felvételeket is. Az a fénykép például, amelyen egy kisfiú látható nyakig vízben, amint egy kiskutyát tart a feje fölé, 2013 óta kering a világhálón. A cicával a hátán úszó kutya az idei év februárjából való, azt a kutyust pedig, amelyik megpróbál felkapaszkodni egy jármű lépcsőjére, 2012-ben örökítették meg Bangkokban.
