Az esemény helyszínéről ez alkalommal is a Jókai Színház és színitanodája gondoskodott. Az ünnepélyes megnyitóra péntek este került sor, a részvevőket Fekete Péter, a színház igazgatója, valamint Seregi Tamás rendező, a színház igazgatóhelyettese és a Színitanház szakmai vezetője köszöntötte, amit az ötödik évforduló apropójából tűzijáték követett. Az eseményen három ország hat színiiskolája vett részt. Magyarországot a helybeli Harruckern János Közoktatási Intézmény Színitanházának tanulói, a Kaposvári Egyetem hallgatói, valamint a Gór Nagy Mária nevét viselő színitanoda növendékei, Ukrajnát a zaporizzsjai Színművészeti Főiskola egy osztálya és a kijevi Színház- és Filmművészeti Egyetem egy csoportja, míg Szerbiát az Újvidéki Egyetem Színművészeti Akadémiájának másodéves hallgatói képviselték, akik, mint megtudtuk, már a kezdetektől, 2011 óta részt vesznek az eseményen. A nyolc magyar és kilenc szerb tanulót tanárai kísérték el a háromnapos rendezvényre.

Újságírói kérdésre Seregi Tamás elmondta, hogy a SZINT abból az elképzelésből jött létre, hogy tanuljunk egymástól:

— Az a tapasztalatom, mivel megfordultam és rendeztem is az érintett országokban, hogy Ukrajnában is más a színházi stílus, a színházi módszer, a színházi szemlélet, gyakorlat, és Szerbiában is. Mindkét országban van magyar nyelvű színjátszás, és ezeken a helyeken az is magán viseli az ország sajátságos jegyeit, s ez természetesen az oktatásban is megjelenik. Szerintem ez nagyon érdekes jelenség, melyre érdemes odafigyelni. Mi másfajta módszer szerint tanítunk, bár el kell mondani, hogy az utóbbi időben Magyarországon is sokféle módszer honosodott meg, nálunk ez elsősorban személyfüggő. A többi országban is sokat számít a tanár személye, de úgy látom, hogy ott egy koherensebb rendszer szerint tanítanak. A legegyszerűbb módja annak, hogy ezt megismerjük, ha a külföldiek idejönnek, és eljátsszák a vizsgaelőadásukat, mely igencsak tanulságos, hiszen abban mutatják meg, hogy mit sajátítottak el tanulmányaik során — mondta Seregi.

A találkozón délelőttönként különféle workshopokat tartottak. Olyan periferiális foglalkozásokat igyekeztek megszervezni, amelyek nem tartoznak szorosan a színészmesterség oktatásához, mégis érintkeznek annak gyakorlatával. A korábbi években volt például lovaglás is, az idén akrobatika- és bohócworkshopot szerveztek. Emellett színészmesterség-órák is folytak, a szervezők ugyanis minden évben felajánlják egy-egy vendégiskola tanárának, hogy tartson órát, melyen bemutathatja a saját módszerét. Tavalyelőtt László Sándor újvidéki tanár tartott ilyen órákat, tavaly az ukrajnai vendégtanár, az idén pedig Kovács Dénes Gábor, a Gór Nagy Mária Színitanoda tanára, aki távol-keleti mozgáskoordinációs gyakorlatokat mutatott be, melyeket érdekes módon ötvözött a Sztanyiszlavszkij-módszer alapjaival. Az idő rövidsége miatt természetesen nem lehet elmélyülni az újdonságokban, de Seregi kifejezte abbéli meggyőződését, hogy aki nagyon elhivatott, és nagyon akar tanulni, az magáévá tehet olyan dolgokat, amelyeket később hasznosítani tud.

A bohócworkshopokat Gelencsér Tünde, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány csoportjának tagja tartotta, aki arról beszélt, hogy a színésztanulók számára a legnagyobb kihívás, hogy hogyan legyenek állandó kapcsolatban a közönségükkel, hiszen a bohóc folyamatosan megoszt mindent, ami vele belül történik. A bohóc nem játssza, hogy bohóc, hanem önmaga létezésében az. Alapállapota az állandó készenlét, a bohóc nyitott a közönség és a külvilág reakcióira, elesik, de mindig feláll.

A vendégcsoportok mindegyike egy-egy előadást tartott, melyben prezentálta az iskolákban elsajátított ismereteket. Ebből a szempontból talán a kaposváriak előadása bírt nagy jelentőséggel, tanáruk, Eperjes Károly ugyanis állandó interakcióban volt hallgatóival, újraindított egy-egy jelenetet, és más-más szereposztásban is kipróbálták ugyanazokat a részleteket. A bemutatott jelenetekkel a klasszikus görög dráma elevenedett meg, Médeia és Iaszón kettőse, Antigoné Kreón előtt, valamint a Trójai nők egy részlete. Eperjes szerint a görög dráma adja a színészmesterség alapjait, meg kell tanulni. „Aki már jól játszik görögöket, később valamivel finomabban fog játszani Shakespeare-t vagy Moliére-t” — mondta, és egyfajta tanítói ars poeticát is megfogalmazott, amikor arról beszélt, hogy a tanulók az alkotótársai, de soha nem szabad lemondani a tanári felelősségről. Kérdésünkre válaszolva azt is megtudtuk tőle, hogy a nyárra az osztályával egy szakmai látogatást szervez Szabadkára és Újvidékre.

Szombaton került sor az újvidékiek előadásaira. Kora délután a szerb csoport hallgatói mutatták be vizsgadarabjukat, melyhez az átvezető szövegeket maguk írták, és tanáruk, Ljuboslav Majera állította őket össze. Ezek a szövegek egy-egy festményhez kapcsolódtak. Talán ezért is adták darabjuknak a Keretes történet címet. A magyar osztály 1 x V., hol nem V. tour/retour című darabja a mesék világába vezetett bennünket. La Fontaine és Andersen történeteit, valamint a magyar népmeséket gyúrták át, dolgozták át saját ízlésük szerint. A közönség vastapssal és hangos nevetéssel jutalmazta a nem mindennapi produkciót.

A jó hangulatban eltelt találkozót a helybéli színitanoda Musical Mánia szekciójának darabja zárta, melynek A Világ körül című előadására teljesen megtelt az Ibsen-színpad nézőtere, hiszen a színiiskolásokon kívül e gyönyörű délkelet-magyarországi város musicalkedvelő közönsége is tiszteletét tette a rendezvényen.