Az országlakók és a nemzet sorskérdései

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Az országlakók és a nemzet sorskérdései

GRUIK Ibolya fotójaA nyolcvanas évek elején olyan alkotások fűződtek Koltay Gábor budapesti filmrendező nevéhez, mint A koncert vagy az István a király, később a Honfoglalás, a Sacra Corona, legutóbb pedig a Trianon, amely iránt senki sem maradt közömbös. Azóta már elkészítette a Néma kiált...

GRUIK Ibolya fotója

A nyolcvanas évek elején olyan alkotások fűződtek Koltay Gábor budapesti filmrendező nevéhez, mint A koncert vagy az István a király, később a Honfoglalás, a Sacra Corona, legutóbb pedig a Trianon, amely iránt senki sem maradt közömbös. Azóta már elkészítette a Néma kiáltás című dokumentumfilmjét is, amely az abortusszal mint nemzeti sorskérdéssel foglalkozik. Koltay Gábor Zentán a Tudomány egy órában rendezvénysorozat vendége volt. Az után a két órán át tartó lenyűgöző előadása után készült vele az alábbi beszélgetés, amelyben arra a kérdésre próbált választ adni, hogy filmkészítő emberként miért érdekli a történelem.
* Felfigyeltem arra a gondolatára, hogy az anyaországban élők nem úgy viselkednek, mintha nemzethez tartoznának, inkább csak országlakók. Ez azt jelentené, hogy a határon kívül élő magyarok a nemzet ,,igazi” tagjai?
- Ezt a fogalmat Nemeskürty István tanár úr használja. Ő mondta ki, hogy magyar nemzet hosszú ideje nincs, csak nem vettük észre, és országlakosokként élünk egymás mellett. Legutóbbi könyve, az Életműsorozatban megjelent tizedik kötet a Kisebbségben saját hazánkban címet viseli. Ezzel is jelezni akarta, hogy azok, akiknek a magyarság sorsa, jövője fontos, akik nem egy fogyó, elerőtlenedő nemzetet vizionálnak a 21. században, azok egyelőre kisebbségben vannak. December 5-e azt is megmutatta, hogy az anyországban szétzilált tudatban élő állampolgároknak, országlakóknak történelemszemlélet, nemzettudat vonatkozásában van mit tanulniuk a határon kívül élőktől. Egy erdélyi néni csodálatosan és számomra egyértelműen fogalmazta meg ezt a lelki együvé tartozást. Azt mondta, őket az tartja életben, hogy tudják: az anyaországban élők nem feledkeztek meg róluk. Az erős, összetartó anyaország azonban, amely minden eszközzel megpróbál segíteni, már csak egy illúzió, amellyel le kell számolni. Az elszakított nemzettesteknek sokkal többet jelent egy jó szó, mint bármilyen anyagi támogatás. Mi ezt szalasztottuk el megpecsételni, megerősíteni december 5-én. Ha az ember elmegy az országhatáron túlra, akkor azt látja, hogy nagyon erőteljesen próbálják a 85 éve tartó trianoni folyamatot lassítani. Függetlenül attól, hogy ott is fogy a magyarság, beolvad, asszimilálódik. Van mit tanulni a határon túli magyaroktól!
* Az előadásában gyakran hallottuk az elhallgatás, a hazugság, az agymosás kifejezéseket. Ezek kulcsszavak az Ön tevékenységében?
- Kulcsszavak, mert az ember rádöbben bizonyos könyvekre, írásokra, gondolatokra, életművekre, történelmi eseményekre, amelyek a novum erejével hatnak, amelyeket most fedezünk fel magunknak. Verseket, könyveket, szellemi teljesítményeket töröltek ki a magyar köztudatból. Nem élhet úgy egy nemzet, hogy az értékek nem öröklődnek tovább nagyapáról fiúra, fiúról unokára. Újra kellene teremteni az elsorvadt, szétesett családokat olyan társadalmi környezet, jövőkép és perspektíva felvázolásával, amelyet az emberek elhisznek, beláthatónak, megélhetőnek gondolnak. Talán furcsa, hogy egy filmrendező beszél ezekről a társadalmi-politikai kérdésekről, de én azért készítem ezeket a filmeket, mert szeretnék hozzájárulni a sorskérdések tudatosításához. Szerencsés történelmű, jól működő, nagy demokratikus múltra visszatekintő nyugat-európai országokban erre kevésbé van szükség. Kelet-Európában az értelmiséginek, a művésznek, a filmesnek kell ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia. Ahhoz, hogy a helyzetünket és a lehetőségeinket világosan érzékelni tudjuk, legyen egy belátható, bejárható, megteremthető jövőképünk, és ne vágyálmokat kergessünk, el kell tüntetnünk a történelmünk fehér foltjait. A sok-sok titok és hazugság után őszintén kell a kérdéseket feltenni, hogy tisztába jöjjünk a múltunkkal, mert csak akkor tudjuk értékelni a jelenünket. Engem mostanában a ,,trianonozással” szoktak vádolni. Azt mondják, itt az Európai Unió, kitágult a világ, váltogathatjuk a tévécsatornákat, óriási az információrobbanás, erről beszéljünk, gondolkodjunk. De mi áramlik felénk? Ez valóban segíti a mi szellemi, lelki önépülésünket, vagy fogyasztói barommá zülleszt le minket? Én azt gondolom, az utóbbiról van szó.
* Trianonnal foglalkozó filmje után nem az építőjellegű vita, beszélgetés indult meg, hanem a támadás.
- Mély meggyőződésem, hogy a legkülönfélébb kisebb-nagyobb közösségekben szerte az országban és országhatáron kívül, beszélgetések kezdődtek meg. Más kérdés, hogy a sajtó és a média Magyarországon és általában ebben a térségben kiszolgálja azokat az agymosó világfolyamatokat, amelyek mögött nagyon erőteljes és világos, kimutatható, felfedezhető politikai szándék van. Nevezetesen: ne foglalkozzunk a történelmünkkel, hanem örüljünk annak az anyagi jólétnek és boldogulási lehetőségnek, amelyet kvázi felvázol ez az egész új világ. Habár egyelőre ennek csak a reménye van velünk elhitetve, ugyanis a tízmillió magyarból ötmillió a létminimum határán, nagyon nehéz anyagi körülmények között él. Olyan nagy jólétet nem hozott számukra az elmúlt 15 esztendő. Én akkor lennék inkább bajban, ha a filmem semmilyen formában sem tudna az emberekhez eljutni. De levetítették otthon is, máshol is, ami ugyebár egy diktatúrában nehezen képzelhető el. Ha ez nem is olyan demokrácia, mint amiről álmodoztunk, használjuk ki a lehetőségeit. Ez a film az én kérdéseim, vélekedéseim gyűjteménye, azon emberek közreműködésével, akiket én különböző okoknál fogva fontosnak tartok. Ebben a világban élünk, ne csodálkozzunk, a 20. század ilyen zűrzavart hagyott maga után.
* A Néma kiáltás című filmjét még nem is láthattuk, de már elolvashattuk róla, hogy miért éppen azokat az embereket szólaltatta meg, akik helyet kaptak az alkotásban. Ez azt jelenti, hogy máris a pártpolitika szintjére próbálják lezülleszteni?
- A Néma kiáltás a népességfogyásról szól, és ez a Trianonnal összefüggő kérdés. A családokban 1,3 tized a gyermekátlag, 50 ezer abortusz jut egy évre, ami ugyebár igencsak kétes dicsőség. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tessék valamiféle 50-es évekbeli törvényt bevezetni, vagy megszüntetni az abortuszt. Nem erről van szó, de arról igen, hogy ismerjük fel ezeket a tendenciákat és mondjuk ki, jó ez így, ezt akarja a magyar nemzet? Hogy 2050-ben 6-7 millió lélekszámú legyen? Én azok közé tartozom, akik szeretnék ezt a tendenciát megállítani, és lélekszámát, lelkiállapotát tekintve egy emelkedő nemzetet képzelnek el a 21. században. De ehhez rendkívül mély és nagyon sokoldalú társadalomépítő tevékenységre van szükség. Természetes, hogy ez a film sem fog tetszeni azoknak, akiknek nagyon jól van ez így, ahogy van. A nyilvánosság előtt nem mernek vitába szállni az én Néma kiáltás című filmemmel, inkább mindent elkövetnek, hogy ne vetítsék. Hova jutottunk? Hiszen nem a Kádár-rendszerben, nem a szocializmusban és nem a diktatúrában élünk! Pontosan tudom, hogy a tervezett Wass Albert-filmem is olaj lesz a tűzre.
* Milyen jövőképet képzel el az anyaországi és a határon túli magyaroknak?
- Én természetesen azt szeretném, ha egy nagy, erős és összetartó anyaország létezne. Ekkor lehetne előrehaladni a nemzeti önrendelkezés és bizonyos autonómiák kérdésében is. Magyarország kezdjen el újra a nagy kérdésekben egyetértő nemzetté válás útjára lépni. A határon túli magyarság sorsán elsősorban ez segíthetne. Akkor tud egy ország nagyon sokoldalúan, de mindenekelőtt erkölcsileg és lelkileg segíteni, majd az követően anyagilag is, ha önmagával tisztában van. Az mesebeszéd, hogy ha majd eltűnnek azok a bizonyos bódék a határokról, akkor minden megoldódik. Ez csak akkor következik be, ha a magyarság bízni kezd abban, hogy magyarként is felépítheti a jövőjét magának, mert ebben most nem hisz. Ha egy szétzilálódott, szétesett anyaország van, akkor ugyanez a sors jut az elszakított nemzetrészeknek is, minden hősies erőfeszítésük ellenére.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az országlakók és a nemzet sorskérdései
Riport
Az országlakók és a nemzet sorskérdései
Nemzetpolitika
Facebook

Támogatóink