Nem könnyű egy nagyhatalom vezetőjének lenni

Napjainkban négy igazi nagyhatalom van: az USA, Kína, India és Oroszország. A kínai elnöknek az lehet a rémálma, hogy mi történne, ha összeomlana a nemzetközi kereskedelem, és nem tudná etetni a körülbelül 1,4 milliárd lakosát. Az USA gondja, hogy túlköltekezik, és az államkassza hiánya tetemes, tehát az országnak január 1-jétől a következő év áprilisáig úgy kellene termelnie, hogy közben 0 legyen a fogyasztása. India elnöke viszonylag nyugodtan alszik, mert nem tör világhatalmi szerepre, így mindhárom világhatalommal jóban, illetve tűrhető kapcsolatban van, csupán az a gondja, hogy határvitái vannak Kínával (mellyel egyébként kitűnően kereskedik), és hogy a Gangesz meg az Indus vízhozama mennyit fog csökkenni a globális felmelegedés miatt.

Putyin rémálma

Oroszország területe a Szovjetunió felbomlása után is több mint 17 millió négyzetkilométer. Népességét tekintve nem nagyhatalom, hiszen csak 143-145 millió, folyamatosan fogyó lakosa van, vagyis az ázsiai részei szinte üresek, és a gazdasági teljesítménye szerint sem nagyhatalom. Délről Kína mint egy hatalmas kígyó öleli át, és a Szovjetunióból kivált köztársaságokban is jelentős a befolyása. A Kaszpi-tengertől Észak-Koreáig terjed az a terület, amelyet Kína lassan önmagához kapcsol. Nyugat felől viszont a NATO (a hátterében az USA) kerül egyre közelebb Oroszországhoz. Az eddigiekben Lengyelország és Románia támogatta leginkább, de a Balkánon is a NATO-é a terep, csak Szerbia nincs benne (még). Oroszország tehát körbekerítve érezheti magát, és Putyin rémálma az lehet, hogy mi történne, ha a NATO és Kína szorítása tovább erősödne. Az egyetlen aduja, hogy vannak atomfegyverei, melyek a világ atomfegyvereinek majdnem a felét teszik ki. És Putyin rémálma kezdett valóra válni, amikor Ukrajna is a NATO-hoz közeledett. Ezt az orosz elnök túlreagálta, elveszítette a fejét, és szégyent hozott magára, valamint Oroszországra. Egy nap alatt tönkretette — és azóta is rombolja — saját és országa hírnevét.

Putyint az ukrajnai támadás előtt erőskezű, hidegvérű, jó vezetőnek tartották, aki mindig jó lépéseket tesz. Kirángatta Oroszországot az oligarchák uralmából, véget vetett a csecsen háborúnak, a Kaukázus vidékén pedig valójában mindenki döntőbíróként ismeri el. Fehéroroszország a kontrollja alatt áll, ám Ukrajnában a független léte alatt állandóan az oroszbarát és az oroszellenes erők között folyt a versengés, Zelenszkij személyében pedig sikerült olyan rossz elnököt választani, aki még annyira sem tudott egyensúlyt tartani, mint az egyáltalán nem kiemelkedő elődei.

Kanadásítás

Viccelődés közben gyakran szoktam mondani, hogy Kanada a Nyugat Szibériája, az ország lakosságának több mint 90%-a az amerikai határ mentén lakik, és a népsűrűsége is kisebb, mint Oroszországnak. Mégis biztonságos állam. A lakosság nagy része USA-beli tévécsatornákat néz, közös jégkorong- és kosárlabdaligájuk van Amerikával, a kanadaiaknak nem hiányzik semmijük, sőt, azt mondják, náluk humánusabbak a viszonyok, mint az USA-ban.

Oroszországnak talán érdemes lenne önmagával foglalkoznia, ahelyett, hogy a szuperhatalmi státuszt erőlteti, mert nincs meg hozzá a gazdasági ereje és a népessége sem, csak a fegyverei. Érdemes lenne az ország déli határvidékébe beruházni, bekapcsolódni a kínai selyemútba, valamilyen USA—NATO különleges egyezményt aláírni, és mindenkivel kereskedni. Az atomfegyverek biztosítékként működnének, hogy senki se támadja meg Oroszországot, a déli határ feltőkésítése és a lakosság bevonzása, illetve átrendezése pedig ugyancsak biztonságot adna. Az oroszoknak nem kellene részt venniük a nagyhatalmi játékokban, ezt az USA-ra és Kínára kellene hagyni, Oroszország pedig egyszer az egyiket, máskor a másikat támogatná, de végül a győztes mellé állna. Emellett figyelmet fordíthatna az egyetemi oktatás máris jó színvonalának emelésére, az IT-szektorra és mindenre, ami erősíti az államot, illetve növeli lakosainak számát.

Az emberek el fogják viselni, ha nem szuperhatalmi státuszú országban élnek, de jól. És nem mellesleg az orosz elnöknek is kellemesebb álma lenne.