Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége.
Egyszer elment az öreg halász a tengerre halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája, megszólal a ponty:
- Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutalmazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kívánságod teljesül.
Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaengedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:
- No, mit fogtál? Hoztál-e valamit?
- Fogtam egy nagyon szép pontyot.
- Hát miért nem hoztad haza?
- Könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kívánságunkat teljesíti.
- Hát akkor eredj vissza hozzá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat szeretnék.
Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján.
Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:
- Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat!
Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal:
- Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad!
Hát ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott, egy ideig nagyon boldog volt. De csak megint azt mondja:
- Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk!
Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja:
- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem!
Felbukkan a hal, azt kérdi:
- Hát mit akar a feleséged?
- Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk!
- Eredj haza, úgy van, amint kívánta!
Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba.
- Most már csak meg vagy elégedve? - kérdi a halász.
A felesége nagyon boldog volt.
Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony:
- Hallod-e? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni.
A szegény halászember, mit volt mit tennie, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja:
- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Előjön a hal, és kérdi:
- Hát most mit akar a te feleséged?
- Királyné szeretne lenni, palotában lakni!
- Eredj haza! Úgy van, amint kívánta!
Hazaér a szegény ember, s a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét:
- No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?
- Meg - feleli az asszony boldogan.
Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony:
- Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek.
Addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan:
- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem.
Zavaros lett a tenger, hullámzott, és csak sokára jött elé a ponty mérgesen:
- Hát mit akar a te feleséged?
- Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek.
- Igaz, hogy ezért sem dolgozott - mondja a ponty -, nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta!
Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt.
- Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz!
Az asszony boldognak is látszott. De másnapra kelve azt mondja az urának:
- Eredj vissza a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy leboruljanak az emberek előttem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen!
Hiába tiltakozott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan:
- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem.
Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukott a hal.
- Mit akar a te feleséged?
- A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.
- Jól van - mondja a hal -, ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok.
Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját, és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.