home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Az ököl
Börcsök Erzsébet
2014.11.05.
LXIX. évf. 45. szám

Egy ököl emelkedett a levegőbe. A széltől repedezett bőrön megduzzadtak az erek, s az ujjakat görcsösen szorította össze az indulat. Az ököl mögött egy férfikar meredezett, s a kidagadt izmokat egy csavargó rongyos kabátja takarta.

A folytatása, az ember egyedül ült, kívül a falun, egy régi kert kidőlt kerítésén. Kinyújtott lábain a nedves bakancsok belelógtak az olvadó hólépocsolyába. A kitaszítottak gyűlölete árkolta körül szemeit, s úgy nézett körül a szürkületbe vont pusztaságon ütésre hajszolt öklével, mintha az egész mindenségre készülne lecsapni.

Mögötte falu, előtte falu. Elmúlt és eljövendő megaláztatások. A hideg befurakodott a testébe, az éhség tűzkarikákat táncoltatott előtte, s a meggörnyedt hátat kiegyenesítette a tehetetlenség dühe. Elég volt! Minden ideg, miden izom a bosszúállást követelte. S a fenyegető ököl kirobbanó energiával emelkedett fel; mindenki ellen, az egész világ ellen.

A gonosztevők születési órája ez; s a vajúdó érzés megpecsételése egy ilyen ökölcsapás. Az áldozat, amely fölött kiterjeszkedett, nem a puszta föld volt, hanem egy korán kisarjadt virágcsomó. A kerítés mellett, a szétmálló hó alól egy itt felejtett ibolyagyökér lombosodott ki a kerti ibolya hosszúszárú levelei közül. Mint a tavasz ígérete nyúltak ki üdén, kedvesen a lila színű virágok. Az elvakult szemek nem is látták.

Köröskörül hóval tarkított rideg fehér-fekete foltos földhát, meztelenné vált száraz gallyak és kórók. Köröskörül vigasztalan üresség, s egy darab színes folt a csavargó ökle alatt az életet hirdette. A gyenge illat felkúszott az orrába, és odavonzotta a dühtől fátyolos szemeket.

Az ököl megakadt egy pillanatra. Gyűlölettől elvakultan meredt áldozatára. Egy ilyen semmiség csak nem fogja visszatartani? Ha már pusztulni kell, ez már igazán nem számít. Miért irgalmazzon? Őt talán megszánja valaki? A szél azonban megbolygatta a virágszálakat és a szétvált lombok közül két félénk szem csillogott elő könyörgően.

Egy kicsi nyúl kuporgott ott. Alig néhány napos. Gyönge kis élet a csavargó lesújtó ökle alatt. Két tekintet mélyedt most egymásba.  Csodálatos pillanat volt, amíg élet az élettel szembenézett. Abban a forrongó, gyilkolásra kész emberi agyban egy érzés szikrája indult el. Akarat nélküli, ösztönszerű érzés, feltartóztathatatlanul.

A szemek lecsukódtak az önkéntelen ijedtségtől. Hiszen az öklöt már elindította a fékevesztett indulat. Megállítani nem lehet, de mire lehullott az ibolyák fölé, az ujjak engedtek görcsösségükből, az inak elgyengültek, s a kéz, az ökölbe szorított, gyilkolni kész kéz kinyílott, mint egy simogató, védelmező tenyér.

Talán maga sem tudott róla. Úgy ült ott gondolkozásra képtelen dermedt percekben; nem is tudta, hogy az ujjai simogatják a parányi állatot. Nem tudott gondolkozni; nem mert gondolkozni. A lélegzet rendetlen sípolással tört elő a tüdejéből. Lassan felállt, ösztönszerű mozdulattal összébb hajtotta a leveleket az ibolyafészek fölött, s kiegyenesedve, zavart, révedező tekintettel nézett maga köré. Dühe csodálatosan elszállt. Vállai visszagörnyedtek az átélt percek súlya alatt. Azután lehorgasztotta a fejét, s lassú, megnyugvó meneteléssel elindult a falu felé elölről kezdeni mindent.

(A Mi Irodalmunk, 1930—1931)


Börcsök Erzsébet további novellái a Hét Nap honlapján:

Tragédia a baromfiudvarban

Az örök gyermek

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..