home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Az itthon. tárgyai az otthonodba valóak
Szerda Zsófi
2021.03.25.
LXXVI. évf. 11. szám
Az itthon. tárgyai az otthonodba valóak

Szalai Bálint és Király Adrienn a budapesti MOME — Moholy-Nagy Művészeti Egyetem frissen diplomázott formatervező művészei. Éltek Londonban, Barcelonában, Amszterdamban és Kiotóban. Az ott szerzett tapasztalataikat most induló, saját tervezőstúdiójukban szeretnék kamatoztatni. Ez az itthon. Tárgyaikban a helyi értékeket és a szaktudást vegyítik a kortárs dizájn eszközeivel. Letisztult formák, s ahogy ők fogalmaznak, az otthonba simuló használati tárgyak az itthon. alkotásai. Egy-egy termék létrehozásánál helyi, vajdasági mesterekkel dolgoznak, jelenleg egy faesztergályossal, egy kerámiamanufaktúrával és egy kosárfonóval, de ezt a jövőben bővíteni szeretnék.

* Itthon. stúdió és kollekció. Hagyományos technikák, friss, új ötletek és használati tárgyak, melyek Budapesten pattannak ki a fejetekből, majd itthon, Vajdaságban készülnek el.

Sz. B.: — Bizony. Amikor Amszterdamban voltunk gyakorlaton, az ottani munkahelyen arról beszéltek, hogy amikor terméket fejlesztenek, akkor egy meghatározott olasz gyárral dolgoznak, tehát fontos szempont, hogy amit lehet, azt Olaszországban készítsék. Később, amikor Japánban voltam fél évet mint kutatódiák, ott megismertem olyan projektumokat, amelyek egy közösség erőforrásait használták fel, s ezáltal az érintett közösség jövőjét is úgyszólván megszépítették. Hát ezek indítottak el ezen a vonalon. Ez volt a motiváció. A közösségépítés.

K. A.: — Én Budapesten nőttem fel, Bálint ugyebár Adán, és mesélte nekem, hogy mennyire jó dolog, hogy a Vajdaságban ha valami elromlik, vagy ha valamit meg kell csinálni, arra rögtön tudnak az emberek legalább egy mestert. Ráadásul Adán nagy múltja van a kisiparosságnak is, tehát ott az a sok érték és a még több értékes ember, mester.

Sz. B.: — Érdekes, hogy ezt akkor ismertem fel, amikor a világot jártam. Megszületett az igény, a vágy, hogy én is valahogy így szeretném csinálni, úgyhogy a diplomamunkámban már megjelent, hogy olyan dolgot szeretnék létrehozni, amely a szülővárosom, Ada közösségének segíthet egy picit. S a segítség szó lehet, hogy nem is a legjobb, talán jobb úgy fogalmazni, hogy a javára válhat. Mivel a diplomamunkának tárgyiasult formája is kell hogy legyen, a projektumba bekapcsoltam néhány adai mestert. Ezt csináljuk most már Adrival közösen.


A szerző felvétele

* Ezt hogyan kell elképzelni? Ki mit csinál, hiszen mindketten elsősorban formatervezők vagytok. Hogyan oszlik el a munka?

K. A.: — Mindenki csinál mindent. Nagyon organikusan alakulnak a dolgok. Mindketten ugyanazt tanultuk, ez igaz, de egyelőre a nyár óta még háttérbe szorul a terméktervezés, inkább a brandépítés és a fejlesztés kerül előtérbe, tehát a kommunikáció, a pályázatok, az üzleti oldal kiépítése. S ebben sokan segítettek is bennünket, külső támogatók, mentorok, úgyhogy a vállalkozás operatív része folyik, a meglévő tárgyak Bálint diplomamunkájára születtek.

Sz. B.: — Azért Adrinak is volt minderre ráhatása, hiszen egy szobában élünk, láttuk egymás folyamatait, azóta pedig már született egy-két közös tárgy is. 

* Akkor nehezebb ez a része egy új cég, új brand indulásakor?

K. A.: — Mi nem tudtuk, mi vár ránk, s egyáltalán nem értettünk az üzleti részhez.

Sz. B.: — Alábecsültük, hogy mennyi idő lesz mindez. Én azt hittem, néhány hónap alatt beletanulunk. Hát nem.

K. A.: — Én viszont azt gondoltam, hogy egy-két évre lesz szükség, ahhoz képest viszont sokkal kevesebb lett. (Nevet.) Először decemberben jelentünk meg a tárgyakkal, addig csak a négy fal és néhány barát látta őket. Elég nehéz volt kitartónak maradni. Kimerítő volt az előttünk lebegő cél felé haladni. A nyáron sokat voltunk Adán, követtük a mesterek munkáját, hogy a gyártás valóban úgy alakuljon, ahogyan szeretnénk, de ez egy visszavonultabb időszak volt, visszajelzések nélkül, és nem tudtuk, hogy eladható-e az, amit készítünk. December volt a próbaidőszak, egy galériában állítottunk ki, s itt meg is lehetett vásárolni a tárgyakat. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, ami azért nagyot lökött rajtunk. Azóta felszabadultabban dolgozunk.

* Hogyan jellemeznétek ti magatok az első kollekciót?

K. A.: — A visszafogottság mindig jelen van a tárgyainkban.

Sz. B.: — Lakáskiegészítőket és használati tárgyakat csinálunk az emberek otthonába. A következő kollekciókban szeretnénk még funkcionálisabb darabokat megalkotni. Az itthon. tárgyai az otthon tárgyai. Letisztultak, s az esztétikájuk is visszafogott. Elbújnak, belesimulnak az otthonunkba.


A szerző felvétele

* Használati tárgyak és művészeti alkotások is egyúttal. Az ember szinte sajnálja őket használni, olyan gyönyörűek.  

Sz. B.: — Mi pedig éppen annak örülnénk, ha a vásárlók bátran használnák őket. Hiszen ezért készülnek. Ráadásul a használat során, úgy gondolom, csak még értékesebbek lesznek. Például van egy fekete kulcstároló, mely szerintem ahogy kopik, még izgalmasabbá válik. Aki tőlünk vásárol, az a voksát amellett is leteszi, hogy tudja, amit vásárolt, az honnan származik, milyen anyagból, ki által készült. 

K. A.: — Ezzel pedig a támogatónkká válik.

* Az egyedi művészeti tárgyak másik oldalán ott vannak a nagy bútoráruházak…

Sz. B.: — És ezeknek is megvan a saját helyük. Mi igyekszünk az itthon.-nal a saját értékeinket képviselni, és azt felkarolni, ami igazán személyes, léleksimogató. Esetünkben fontos a személyes kötődés. De például annak, hogy egy IKEA-hoz hasonló méretű gyár foglalkozik a fenntarthatósággal, fontos véleményformáló jellege van. Nagyobb hatást érhet el, hiszen üzenete rengeteg emberhez jut el világszerte.

K. A.: — Lényeges kiemelni, hogy nem szándékunk versenyre kelni a sorozatgyártott termékekkel, de egyébként nem is tudnánk. Mi most egy történetet szeretnénk elmesélni, egy régiót és közösséget megmutatni a szélesebb közönségnek, mely fogékony az ilyen tartalmakra.

* Miért lettetek formatervezők?

K. A.: — Én sokáig azt gondoltam, hogy azért, mert a nagyapám építész volt, körülvett és tetszett ez a tervezői létforma. Most viszont azt válaszolnám, hogy azért lettem formatervező, mert világéletemben nagyon sok mindent akartam csinálni, s itt megvan erre a lehetőségem. A tervezés mellett most brandet építünk, fotózunk, szöveget írunk, filmet készítünk, s ez egy sokszínű folyamat, tele kihívással, ráadásul szórakoztató is.

Sz. B.: — Én pedig művészeti középiskolába jártam, kerámia szakra, már ott formáltunk tárgyakat, igaz, még kezdetleges módon, de ebből egyenesen következett, hogy tárgytervezéssel szeretnék majd foglalkozni. Így alakult, aztán beleszerettem. Engem is megfogott ez a változatosság. Főleg, ha megrendelésre dolgozunk.


A szerző felvétele

* S amikor megrendelésre dolgoztok, azt hogyan kell elképzelni? Valaki szeretne különleges kilincset a házába, s megkeres benneteket?

Sz. B.: — Ilyen is van persze, de kevés. Inkább cégek keresnek meg bennünket. De a formatervezés még nem annyira értelmezhető szakma nálunk. S ez azért is érdekes, mert például Adán ugyebár van hagyománya a kisiparosságnak, viszont maga a tervezés inkább egy szükséges rossz a mesterek számára. Kevés új dolog születik. Követik a jól megszokottat, viszont nagyon örülnénk, ha a vajdasági réteg is felismerné a dizájnnak ezt a hozzáadott értékét.

K. A.: — Nem szigorúan csak tárgyakat tervezünk. Az egyetemünk ilyen szempontból jó választás volt, mert eléggé széles spektrumon készített fel bennünket a való világra. Éppen azért, mert Magyarországon ennek még nincs kiépített útja, az egyetemen sokféle feladatot kellett megoldanunk. Egy cég szervezeti működését megérteni, a felmerülő problémákra választ adni… Sokkal rendszerszintűbb gondolkodást tudtunk elsajátítani, nem csak azt tanultuk, hogy egy pohár fala milyen vastag kell hogy legyen, vagy milyen magas legyen a szája. Mi a miértekre kerestük a választ: miért ez a pohár?, miért éppen olyan magas?, honnan jön?, stb. S így már nem csupán a pohártervezést tudjuk megoldani, a nagyobb képet látjuk. Ezért izgalmas az itthon. is, mert nemcsak egy tárgy készül, hanem a tömegtermelés problémáira is kínálunk egy választ. 

Sz. B.: — S ez a válasz sok embernek szól. Például a mestereknek, akikkel dolgozunk, s akik ebből próbálnak megélni, valamint azoknak is, akik ebből vásárolnak, és szeretnék egyedi, otthonos termékekkel berendezni otthonukat, vagy azonosulnak az általunk képviselt értékrenddel.

* A mesterek hogyan fogadták a felkérést? És hogyan jutottatok el hozzájuk?

Sz. B.: — Az első körben főleg családi ismerőseink által kerestünk mestereket. Elmentem hozzájuk a műhelybe, megnéztem a technológiát, s ami fontos, hogy engem nagyon érdekelt az emberi oldal is. Végigjártam a zentai vásárt is, ez igen tanulságosnak bizonyult, hiszen a helyszín tele volt kézművesekkel, kisiparosokkal. Itt következett be gondolkodásomban egy nagy fordulópont. Rá kellett például döbbennem, hogy a kosárfonónak milyen hosszú idő elkészíteni a tárgyait, hiszen ő az alapanyagot is maga termeszti. Az elkészült terméket aztán egy pokrócon árulja a vásárban, ahol sok ember próbálja lealkudni az árat — ami persze a piacozás sajátossága, szerintünk viszont fontos része a megbecsültségnek, hogy a mester tisztességes díjazásban részesüljön a munkájáért. Tehát itt van ez a néhány ember, aki még érti ezeket a régi szakmákat, de nincsenek kellően megbecsülve. Lehet, hogy a mi termékeinket inkább a nyugati vásárlók engedhetik meg maguknak, de ha csak annyit sikerül elérnünk, hogy a helyiek egy picit jobban felismerik a tárgyalkotók, a kisiparosok értékét, és rendelnek majd tőlük, már azt nagyon jó eredményként élném meg.

K. A.: — Amikor megkerestük őket, nem is tudták, mi ez a szakma, amellyel mi foglalkozunk. Ők megrendelőként tekintenek ránk, akinek különleges kérései vannak. Próbáljuk éreztetni, hogy mennyire fontos nekünk a minőség, és van, aki erre igen nyitott volt, például a faesztergályosunk. Idővel szeretnénk bővülni, s minél több mestert bekapcsolni, újabb technológiákkal újabb tárgyakat készíteni. Jelenleg is ezen dolgozunk.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..