Könyv-Kép-Művészet címszavú programsor kezdődött a Dobó Tihamér Képtárban a Kapitány László alkotásaiból összeállított In memoriam című kiállítással, melyet Virág Gábor, a szervezőbizottság tagja, a Forum Kiadó igazgatója nyitott meg. Hangsúlyozta az alkotó érdemeit a könyvborítók tervezésében, közszemlére bocsátotta az életművet. Könyv és illusztráció témájában Maurits Ferenc és Lackó Lénárd beszélgetett az Art Caféban. Írás és kép hogyan kommunikál egymással? Egyáltalán kell egymással kommunikálniuk, vagy hatásosabb, ha a szöveg és az illusztráció külön értelmezhető egy könyvtesten belül? Ilyen kérdéseket vitattak meg Patócs László moderálásával.

Az idén sem maradt el a vajdasági magyar könyvkiadók legfrissebb kiadványainak bemutatása. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet képviseletében Kaszás Angéla és Juhász Gyula szólt Bodor Anikó Széles a Duna című posztumusz kiadványáról, mely Kupuszina (Bácskertes) népzenei hagyományainak gyűjteményét tartalmazza. A Forum Kiadó elhozta Maurits Ferenc Bukott angyal ablaka című könyvét. Rizsányi Attila lényegre törő kérdései közepette méltatták mint utazásélményeket, melyek központi témája az emberi test. Külön érdekesség, hogy a könyvben láthatóak a szerző kép- és fénykorrekciói is. Lénárd Róbert Skizopolisz című, a társadalom peremére szorult emberek világát a dráma eszközeivel megjelenítő, egyedi hangvételű kötetéről Berényi Emőke és Patócs László értekezett. Az Életjel Kiadó igazgatója, szerkesztője, Dévavári Beszédes Valéria egy gyűjteményes kötettel és két tanulmánygyűjteménnyel prezentálta munkájukat. Fekete J. József Ami átjön című és Idegenség/érintettség címmel kiadott „vajdasági magyar olvasókönyveit” ismertette. Büszkeséggel szólt még Gulyás József Összegyűjtött verseinek első számú kötetéről. A zEtna Kiadó igazgatója, szerkesztője két friss kötetről értekezett a szerzők és a műveik közreműköd(tet)ésével. Beszédes István igazgató, szerkesztő Verebes Ernő Externál című könyvét, Celler Kiss Tamás Anyaméh című verseskönyvét és Lennert Móger Tímea Innensemerre szigetecske című kötetét mutatta be, helyek, terek, kép, szöveg, kép-szöveg kontextusában.

A tábor második napjának hivatalos programja rendhagyó irodalomórákkal kezdődött. Az írók a magyarkanizsai, az adorjáni, az oromhegyesi, az oromi, a horgosi és a kispiaci iskolákban próbálták közelebb hozni a tanulókhoz az irodalmat, az írás folyamatát, az olvasói állapotot.

Délután bemutatták a tábor Hol tartasz? Hol tartunk? elnevezésű programpontja szövegeinek gyűjteményét. A Blaskó Árpád és Pesti Emma által készített szemrevaló kiadvány szerzői Balogh István, Aaron Blumm, Bogdán József, Bognár Antal, Bordás Győző, Brenner János, Fehér Dorottya, Gerold László, Jódal Rózsa, Kőrösi Zoltán, Pomogáts Béla.

A Szemtől szembe író-olvasó találkozóra az idén Magyarkanizsa Széles utcájában, a Mezőgazdasági és Műszaki Szakközépiskola előtt került sor. Patócs László nyílegyenes kérdéseinek sortüzét ezúttal Benedek Miklós, Komáromi Dóra, Lennert Móger Tímea és Oláh Tamás állta. Szó esett példaképekről, inspirációról, (kötelező) olvasmányélményekről, témaválasztásról, helyről, helyiségről — Kanizsa „olvasatában” is.

Dormán László felvételei

Az idei írótábor díszvendége Darvasi László József Attila-díjas költő, pedagógus, író, újságíró, szerkesztő volt. A gyermekregények, drámák, elbeszélések, tárcák sorának szerzője elmondta, számára is fontos a képiség, azaz hogy lássa a mondatot.
— Munkával lesz a mondat, még ha úgy tűnik is, mintha csak kiugrott volna a bokorból, mint egy színes kis nyuszi, szájában répával... — mondta, és olyan merész kijelentést is tett, hogy minden emberben lakozik egy regény, mindenki megírhatná saját élete regényét. A tétet a második és a további könyvek „teszik le” egy-egy író életében, mely során felmerül a kérdés, miért ír az ember. Félelemből! (?)

Ebben az évben is téma volt a Hol tartasz? Hol tartunk? körkérdés. A tábor részvevői vacsora előtt a Tisza-parti Békavárban vitatták meg, hol tart egyénileg és közéleti szinten az író, ha vajdasági magyar.

Ez az alkalom, a másnap délelőtti, a folyamatos kötetlen beszélgetések, valamint a generáció- és véleménykülönbségeket áthidaló találkozások sora is megerősíti az írót, hogy korok múlnak, rendszerek és rendszertelenségek jönnek-mennek, de az írás marad. Nem beszélve az íróról, aki persze hogy kortalan.