Azóta az úgynevezett információs társadalom világa teljes mértékben kiteljesedett. Manapság az információ előállítása, terjesztése és használata legtöbb esetben fontosabb, vagy legalábbis azt a látszatot kelti, hogy értékesebb, mint az emberi társadalom bármilyen egyéb javai, termékei.

Mindezt a mindennapokban és a világraszóló krízishelyzetekben is ugyanúgy tapasztalhatjuk. Egy nagyobb háború, politikai megmérettetés, járvány, energiaválság vagy természeti katasztrófa esetében az információ hatalmi tényezővé vált évtizedek óta. A hatalom manapság egyre inkább azé lett, aki termeli és elosztja az információkat. Nem véletlenül nevezte Jan van Dijk holland kommunikációkutató az információs hálózatokat a társadalom idegrendszerének.

A különféle szociális hálókkal körbefont és szinte megfojtott társadalom — vagy precízebben fogalmazva hálózattársadalom — pedig napjainkban már oda jutott, hogy a mesterséges intelligenciától vár menekülési útvonalat vagy további útmutatást a jövő irányába. Sokan ugyanis azt szeretnék, ha a mesterséges intelligencia tervezné újra az évszázados vagy évezredes diskurzusokat. A hálózatok és a mesterséges intelligencia mögött azonban a fő információelosztó központok húzódnak meg, melyek ezt a bizonyos idegrendszert már teljes mértékben összeroppantották. Mivel az információs manipulációik véráramlat-szerűen működnek a különféle közösségi, illetve modern informatikai, valamint technikai eszközök által.

Ezáltal a legvalószínűbb jövőbeli forgatókönyv, hogy ez a több mint fél évszázada jelentős ütemben zajló társadalmi „újraelosztás” a mesterséges intelligencia utolsó érintésével és „áldásos” tevékenységével posztindusztriális apokalipszisbe torkollik.