Az idősek nemcsak hogy megették már a kenyerük javát, hanem éhesek is maradtak. Nemhiába mondja róluk ékesen a költő: „Ezüst hajukban sok-sok tél felejtette ott fehérségét.”
A legszegényebb országokban mindmáig él az ősi kötelezettség, mely szerint az emberek gondoskodnak öreg szüleikről, rokonaikról. Az öreg ember számukra szent, aki teremtőként hozta létre utódait. A közepesen fejlett országok szolidáris alapon álló nyugdíjrendszerükkel egy ideig meg tudták oldani az idősekkel kapcsolatos problémáikat, de bekövetkeztek a gazdasági válságok, s a társadalmak és a polgárok is elszegényedtek. A gazdag okosok viszont még a nyugdíjból is tekintélyes összeget faragnának le. Sőt a gazdag országok egy része is úgy szabadulna meg az öregektől, hogy „átpasszolja” őket olyan országoknak, amelyek náluk olcsóbban nyújtanak számukra teljes ellátást.
De lássunk néhány példát!
A gazdag svájciak csak egy-két évtizeddel ezelőtt tették kötelezővé a nyugdíj- és egészségügyi biztosítást, mivel az emberek jól keresnek, tudják miből gyógyíttatni magukat, s eleget spórolhatnak öreg napjaikra. A kínaiaknak nem volt miből szolidáris nyugdíjrendszert kiépíteniük, minthogy gazdaságuk egykor igen szegény volt. Most tehát törvénnyel kötelezték a családtagokat, hogy tisztességes ellátásban részesítsék az idős hozzátartozókat. Az okos japánok azt javasolják, hogy az a nyugdíjas, aki újításokkal, találmányokkal foglalkozik, kapja meg a neki járó ellátmányt, a pénz felét pedig fizessék be a nyugdíjalapba, hogy ne rövidüljenek meg a kisnyugdíjasok. Németország a közép-európai országoknak kínálja fel koros polgárait, mert az ő gerontológiai otthonaikban jobban, figyelmesebben, lelkiismeretesebben látják el őket, és persze jóval olcsóbban is, mint a németországiakban. Franciaországban a nyugdíjasok egykori fizetésüknek csak a felét kapják meg nyugdíjként, ha ennél többet kívánnak, biztosítást kell kötniük egy magánintézetben.
Van néhány ország itt Európában, amely eladósodott, ezért nemcsak hogy csökkentette a járadékot, hanem megvonta a kedvezményeket is a „nagynyugdíjasok”-tól. Kedvezményt kaptak például utazásra, rádió- és tévé-előfizetésre, fűtésre, ivó- és melegvíz-fogyasztásra. Ezek között az országok között nemcsak a szegényedő Spanyolország szerepel, hanem a gazdaságilag még erős Nagy-Britannia is. Görögország ugyancsak köztük van, minden nyugdíjasnak csökkentette a járadékát, a „nagynyugdíjasok”-at meg is adóztatja. Az angoloknál egyre erősödik a következő jelszavú reklámhadjárat: „Ne siess nyugdíjba! Csak akkor kérvényezd, ha valóban teljesen munkaképtelen vagy!”
Mi van az oroszokkal és az amerikaiakkal, a hidegháború nagy költekezőivel? Az előbbiek makacsul igyekeznek megtartani azt a rendszert, amely a szocializmusukban működött. Ez egyre nehezebb nekik, mivel az ő lakosságuk is elöregszik, a modern technológia pedig kiszorítja az utcára a munkásokat. Az oroszok legutóbbi rendelkezése szinte klasszikusnak mondható: a befizetett járulékokkal a nyugdíjasok szövetsége gazdálkodik, jövedelmet valósít meg, az ország egyik legerősebb tőkése lett, sikeres lobbizásával pedig sok pénzt juttat az államkasszába.
A szabadkai nyugdíjas-egyesület a minap tartotta meg a már-már kötelezővé vált, de mégis kedves Napsugaras Ősz elnevezésű központi rendezvényét, remek programmal, kicsik és nagyok, amatőrök és profik fellépésével. A helyi közösségekben működő szervezetek is ünnepelnek ezen a napon. Műsoraik vendégszereplői a területükön működő óvodák, iskolák és művelődési egyesületek növendékei. Minden kedves idős társunknak kívánjuk, hogy kellemesen töltse ezt a néhány órát ezen a nekünk szentelt napon.