* Az emberiség vélhetően az ősidők óta követi az időjárás változását. A meteorológia világnapja kapcsán azonban mindenképp felmerül a kérdés, hogy vajon mióta tesszük ezt intézményesen. Hogyan lehetne röviden felvázolni az időjárás mérésének történetét?

— A hazai meteorológia történetét ismertető tanulmányok szerint Ferenc József 1870. április 8-án ellenjegyezte a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet alapító okmányát. Az intézet első igazgatója Schenzl Guidó volt, aki fő feladatként a meteorológiai mérések szervezését, állomáshálózat-fejlesztését és a mérések kiértékelése mellett az ország éghajlati viszonyainak feltárását határozta meg. 1873-ban kiadták az első évkönyvet, mely visszamenőleg 1871-től tartalmazza a meteorológiai és fenológiai megfigyelések eredményeit. Konkoly-Thege Miklós igazgatói kinevezésével 1891-től naponta térképes „időjárási sürgöny jelentést” adtak ki. 1900-ban 765 meteorológiai állomás működött az akkori Magyarország területén, melyek közül 146 napi három időpontban észlelt. Az 1920-as évek végétől a repülésmeteorológia kiszolgálását célzó magaslégköri megfigyelések fejlődése, valamint a balatoni viharjelző szolgálat létrejötte új lendületet adott az intézetben folyó munkának. 1952-ben átadták Pestlőrincen a Marczell György Obszervatóriumot, de az ország számos más területén is létesültek obszervatóriumok, például Siófokon, Keszthelyen, Kékestetőn, Pécsett, Kecskeméten, Szarvason és Martonvásáron. 1993-ban az Országos Meteorológiai Szolgálat jelentős modernizációs programot hajtott végre, melyben a megfigyelőhálózat és az informatikai rendszer korszerűsítése, valamint az európai nemzetközi meteorológiai szervezetekhez való csatlakozás töltötték be a legfőbb szerepet.

dr. Szépszó Gabriella (Fotó forrása:tir.web.elte.hu)

* Az utóbbi évtizedekben az ütemes technikai fejlődés folytán jelentős mértékben megváltoztak azok az eszközök, amelyeket a meteorológusok használnak. Milyen különbségek vannak egy jelenlegi és egy fél évszázaddal ezelőtti mérőállomás között?

— Az úgynevezett szinoptikus mérések többsége néhány évtizeddel ezelőtt a hőmérőházban és a műszerkertben elhelyezett mérőeszközökkel, azok ember általi óránkénti leolvasásával, az adatok kézzel könyvbe, majd később számítógépre való rögzítésével történtek. Az adatok a korban megszokott távközlési csatornákon jutottak el a központi adatbázisba. Ma ezeket a méréseket a legtöbb helyen automata állomások váltották fel, és az infokommunikációs hálózat fejlődésével mára tízperces gyakoriságú adatok is nagyon gyorsan bekerülnek a globális telekommunikációs rendszerbe. A korábban kézzel indított ballonos szondákat hazánkban is autoszondázó berendezések vezérlik. A meteorológiában elsősorban a csapadékrendszerek követésére használt időjárási radarokból a ’90-es években Magyarországon három működött, míg jelenleg az OMSZ öt — Doppler-, duálpolarizációs technikán alapuló — radart üzemeltet. A légkör magasabb rétegeinek nedvességi és áramlási jellemzőiről nyújtanak információt például a lézeres felhőalapmérők, a szélprofilmérők, a cseppméreteloszlás-mérők, melyek néhány éve, évtizede segítik a meteorológusok munkáját.

* A mérőműszerek pontossága milyen mértékben fejlődött? Gondolok itt elsősorban arra, hogy bármennyire is modern a műszer, a szakemberek szerint sem lehet néhány napon túl hajszálpontos előrejelzést nyújtani.

— A megbízható előrejelzések készítésének kulcsa a légkör és a felszín aktuális állapotának leírása. A légkör hosszabb időtávon mutatott jövőbeli viselkedése ugyanis nagy fokú érzékenységet mutat a jelen állapotára: kis eltérések lényegesen különböző légköri állapotokhoz vezethetnek néhány órán vagy napon belül. Az időjárási folyamatokat szimuláló számítógépes modellek ugyancsak hordozzák a kaotikus rendszerek eme tulajdonságát. Az előrejelzések kezdeti állapotának leírásához többféle információt használunk. Egy konkrét időpillanatban uralkodó légköri jellemzők kézenfekvő leírását adják a mérések, melyeket néhány órás előrejelzésekkel ötvözve állítják elő a kiindulási feltételt. A felhasznált mérési információk származhatnak felszíni mérőállomásokról, rádiószondákról, repülőgépekről, távérzékelési (pl. műhold, radar) eszközökről vagy egyéb forrásból. A felszíni mérőállomások a talajról, illetve a légkör felszínhez közeli rétegéről adnak legalább óránként információt, és a kontinenseken nyújtanak jó térbeli lefedettséget. Ballonos rádiószondákat általában naponta két—négy alkalommal engednek fel, és ezek egy konkrét földrajzi hely felett végeznek méréseket a légkörben felfelé haladva. A repülőgépek is hasonló információt szolgáltatnak a felszállási és a leszállási pályájuk során, valamint az utazómagasságukban. Fontos információforrások még a műholdak, melyek olyan területekről és magasságokban is adnak nagy térbeli és időbeli felbontású adatot, ahol ritkán állnak rendelkezésre konvencionális mérések.

* Végül következzen a kérdés, melyre bizonyára sokan kíváncsiak: a következő évtizedekben is egyre szélsőségesebb időjárásra kell számítanunk?

— Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál készített, illetve az Európában elérhető regionális klímamodell-szimulációk eredményei alapján hazánkban 2021—2050-re 1,1—1,7 °C-kal, míg 2071—2100-ra 2,9—4 fokkal emelkedhet az átlaghőmérséklet az 1971—2000 időszakhoz képest. A hőmérséklet-változás mértéke különösen az évszázad második felében mutat egyértelmű kapcsolatot az emberi tevékenységgel: a gyorsan emelkedő szennyezőanyag-kibocsátást kiindulópontnak véve 2-3 fokkal nagyobb változással kell számolni, mint egy visszafogott antropogén tevékenység esetén. A csupán néhány fokos hőmérséklet-emelkedés jelentős változásokat eredményezhet a hőhullámos napok számában, melyek a következő harminc évben egy—három héttel is gyakoribbak lehetnek, különösen az ország déli, délkeleti területein. A fagyos napok száma egyértelműen csökkenni fog: a múltbeli átlagosan 94-ről számuk 12—23 nappal csökkenhet már az évszázad közepéig. A csapadék jövőben várható változásának iránya és mértéke kevésbé egyértelmű. Az OMSZ modellszimulációi alapján a XXI. század első felében az éves csapadékösszeg jelentős mértékű csökkenése nem valószínű. 2050-ig ősszel, tavasszal és télen a modellszimulációk az országos átlag növekedését jelzik, de lehetnek olyan területek, ahol a múltbeli átlaghoz képest kevesebb csapadék hullik. Nyáron szárazodás és csapadéktöbblet hasonló valószínűséggel fordulhat elő. A hosszan tartó csapadékmentes időszakok, illetve a rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű csapadékok számos területen okozhatnak jelentős károkat. A múltban a leghosszabb száraz időszakok (amikor a napi csapadékösszeg 1 mm alatti) nyáron átlagosan 15 napig, míg ősszel és télen átlagosan 21-22 napig tartottak. A modellszimulációk eredményei alapján a 2021—2050 időszakban ősszel, tavasszal és télen rövidebb száraz periódusra számíthatunk, míg nyáron bizonytalan a változás iránya. A 10 mm-t meghaladó csapadékösszegű napok száma a jövőben növekedni fog. A további részletekért érdemes meglátogatni a klimadat.met.hu oldalt, ahol számszerű képet kaphatunk a hazánkban várható változásokról.