A péterrévei Bolyos István 25 éve kántor
Az ,,ezüstkántor', Bolyos István péterrévei születésű, aki jelenleg Topolyán szolgál. Már legalább két évtizede ismerjük egymást, hiszen évről évre eljön Doroszlóra, és a Férfibúcsún, valamint a Kisboldogasszony napi ünnepségen az énekkar élén járul hozzá a szentmisék áhítatosságához. Beszélgetésünk során megtudtam tőle, hogy földművesszülők egyetlen gyermeke, szülei, mint mondta, hála Istennek, még élnek, nős, a felesége német nyelv szakos tanár, a péterrévei általános iskolában tanít. Miklós, a fiuk szintén zenével foglalkozik, a szabadkai középfokú zeneiskola másodikosa.
- Az általános iskola befejezése után az egyik énem azt diktálta, hogy pap, a másik, hogy kántor legyek. Bizonyára a Jóisten sugallatára - a kántorkodás mellett döntöttem. 1976-ban, az általános iskola befejezése után beiratkoztam a szabadkai egyházi gimnáziumba. A zenetanárom, akinek sokat köszönhetek, ft. Miocs József, a Paulinum mostani igazgatója volt. Tanulmányaimnak a hittudományi egyetemen való folytatása helyett 1982-ben, miután letöltöttem a katonai szolgálatot, ft. Brasnyó Ferenc, jelenleg kishegyesi plébános hívására Gunarasra menten kántornak. Egy kicsit gondban voltam, mert a meghívás előtt Adán beiratkoztam a műszaki középiskolába, s fémesztergályos-technikusi oklevelet szereztem. Mondom, gondban voltam, ezért egyelőre csak egy hónap kántorkodást, majd kettőt vállaltam, amiből aztán végül 13 év lett. Hála Istennek, a kántorkodásom nem ment a tanulás kárára. Péterrévéről naponta utaztam Gunarasra és vissza. A térségünkben uralkodó nehézségek miatt többek között nehezen lehetett üzemanyaghoz jutni, 1995 július elsejétől, elfogadva ft. Fazekas Ferenc plébános kérését, Zentára, a Szent Ferenc-plébániára kerültem kántornak. 1991. szeptember elsején ft. Fazekas atyát áthelyezték Topolyára, így kerültem én is oda.
* Mióta jár a doroszlói kegyhelyre orgonálni?
- Doroszlóra én már gimnazista koromba is eljártam, a Férfibúcsúra. Aztán az 1970-es években Topolyán helyettesítettem a kántor-nővért. Ft. Brasnyó Ferenc akkor ott Topolyán káplánként teljesített szolgálatot, s ismerte ft. György Jánost, Doroszló akkori plébánosát. Évente eljártunk a kegyhelyre. Tataroztuk a templomot és a melléképületeket, rendeztük a kegyhely környékét. Szívesen tettem eleget a meghívásnak, s hiszem, hogy Mária közbenjárásával sok szép dolgot kaptam az élettől, amiért nagyon hálás vagyok a Jóistennek. Örülök, hogy itt lehettem és lehetek. Büszkén mondhatom azt, hogy mi akkor is jöttünk és szerveztük a buszokkal való idejövetelt, amikor itt a környéken, pár száz méterre a kegyhelytől, tankok voltak beásva. Sokan féltek, hogy mi lesz, de mi akkor is itt voltunk, és hála Istennek, hogy ma is itt lehetünk. S mint az évszámokból is kiderül, immáron 25 éve vagyok kántor s járok Doroszlóra.
* Mondhatjuk, hogy ,,ezüstkántor'-i évét szolgálja?
- Mondhatjuk - bólint mosolyogva, s hozzáteszi, hogy szinte alig van szabad ideje. Reggel és este van mise, délutánonként temetések, a délelőtt folyamán az irodában dolgozik, amikor az egyházközösségi járulék megfizettetését végzi, a szentmise-rendeléseket veszi át, s egyéb feladatokat intéz. Odahaza a gyümölcsösben szorgoskodik, s egy kicsit kertészkedik is.