Az euró bevezetésének számos előnye és kockázata is van
Talpai Lóránt
2022.01.17.
LXXVII. évf. 2. szám
Az euró bevezetésének számos előnye és kockázata is van

Csaknem negyed évszázada nagyjából ez idő tájt vezették be az eurót Európa-szerte. Vajon milyen hatása volt az ikonikus pénznemnek a kontinens pénzpiacára, egyes országok gazdaságára és egyáltalán az európai polgárok életére? Minderről dr. Regős Gábort, a Századvég intézet vezető gazdasági elemzőjét kérdeztem.

* Hosszú, szinte egy évtizedig elhúzódó előkészület után, 1999. január 1-jén megvalósult az euró bevezetése. Az euróérmék és -bankjegyek azonban csak 2002-től kerültek forgalomba. Erre a csaknem negyed évszázadra visszatekintve mit lehetne kiemelni? Milyen hasznot vagy nehézséget hozott az euró Európára nézve?

— Az euró egyaránt hozott hasznot és nehézséget az elmúlt húsz évben. A mindennapi életben az euró előnyeit megtapasztalhatja az, aki gyakran utazik, vagy azok a vállalatok, amelyek részt vesznek a nemzetközi kereskedelemben: megszűnő tranzakciós díjak, illetve árfolyamkockázat, nagyobb kényelem. Ez mindenképp előny, és ez elég széles körben érzékelhető is. Az elmúlt húsz évben azonban előjöttek a hátrányok is, különösen a 2008—2009-beli válság idején. A közös valuta nem tudta minden szempontból segíteni a válságkezelést. Bár kétségtelen, hogy egy védőháló volt a bajban lévő országoknak (elsősorban a déli államoknak), de esetükben lehetetlenné tette a valutájuk leértékelését, ami a válságból való kilábalás elhúzódását eredményezte sok más tényező mellett. Ezzel szemben Németország számára például kedvező volt, hogy az euró összességében gyengébb volt, mint a német márka lett volna. Az euróövezet akkor tud optimális övezetként működni, illetve elősegíteni a tagországok fenntartható növekedését, ha rendelkezésre állnak az egyes országokat érintő aszimmetrikus sokkokat kezelő eszközök. Ilyen például a közös fiskális politika, kérdés azonban, hogy ez mennyire működne, mennyire lenne előnyös a tagországok számára. Fontos hangsúlyozni, hogy várhatóan rövid távon ezek az eszközök nem fognak rendelkezésre állni, valamint azt is, hogy az új belépő tagállamok sem segítenék az övezetet.


Dr. Regős Gábor (fotó: You Tube)

* Ha közvetlenül térségünkre tekintünk, akkor Szerbia nemcsak az eurótól, hanem az uniótól is távol van, Horvátország azonban felkészült arra, hogy 2023. január 1-jén bevezesse az eurót, legalábbis a horvát kormányfő szerint. De mi a helyzet Magyarországgal? Meggyőző érvek vannak az egyik, illetve a másik oldalon is. Melyek azok, amelyek a bevezetés mellett, és melyek azok, amelyek ellene szólnak?

— Magyarország az euró bevezetését uniós csatlakozásakor vállalta, így ennek csak az ideje kérdéses. Ehhez teljesíteni kell a maastrichti kritériumokat (ezeket lehet bírálni, hogy megfelelőek-e, de most ezek a csatlakozás kritériumai), melyek azonban most nem teljesülnek, bár korábban volt rá példa, hogy nagy részük teljesült, mégsem léptünk be az eurózónába. Az eurózónához való csatlakozást jól át kell gondolni, társadalmi konszenzusra van szükség, hiszen a csatlakozás után nincs visszaút. A csatlakozásnak meg a kimaradásnak is vannak előnyei és hátrányai is. Az sem igaz, hogy a csatlakozás minden problémát megold, és az sem, hogy ördögtől való. A csatlakozás számos előnyt nyújtana, mint például a csökkenő tranzakciós költségek, a megszűnő árfolyamkockázat, az egyszerűbb élet. Egyúttal számos kockázata is van: az ország ezzel feladná gazdasági önállóságának egy részét, nemcsak a monetáris politika terén, de például a fiskális önállóságban is, hiszen ekkor szigorúbb szabályok vonatkoznának rá. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a csatlakozást csak addig halogathatjuk, amíg a régió több más országa is így tesz, ellenkező esetben ez növelné a sérülékenységünket.

* A kelet-közép-európai régióban mely országok teljesítettek a legjobban vagy éppen a leggyengébben az euró bevezetése óta?

— A térség eurót már használó államai sem azonos időpontban vezették be a közös valutát. Szlovénia 2007-ben, Szlovákia 2009-ben, Észtország 2011-ben, Lettország 2014-ben, Litvánia pedig 2015-ben. Ha csak a 2015 és 2019 közötti időszakot nézzük, Szlovénia gazdasági teljesítménye 16,6, Szlovákiáé 11,8, Észtországé 18,3, Lettországé 12,7, míg Litvániáé 16,4 százalékkal bővült. Ezzel szemben a magyar gazdaság bővülése 17,4, a románé 22,3, a lengyelé 19,3, a horváté 14,0, a csehé pedig 14,7 százalék volt. Ez alapján tehát semmiképp sem állítható, hogy az eurót használó országok növekedése gyorsabb lett volna az elmúlt időszakban, sőt, a román és a lengyel növekedés lehagyta a vizsgált eurózónatagokét. Ha csak a 2020. évet nézzük, amikor a koronavírus minden gazdaság teljesítményére negatívan hatott, a kép akkor is vegyes: az euróra áttért országok közül Szlovénia visszaesése 4,2, Szlovákiáé 4,4, Észtországé 3,0, Lettországé 3,6, míg Litvániáé mindössze 3,1 százalék volt. De a régión kívül nagyobb visszaeséseket is láthatunk — kiemelve például a spanyol 10,8 százalékot. A régióban maradva viszont Magyarország gazdasági teljesítménye 4,7, Csehországé 5,8, Lengyelországé 2,5, Romániáé 3,7, míg Horvátországé 8,1 százalékkal csökkent — utóbbi azonban vélhetően a turizmus nagyobb súlyára vezethető vissza. Itt sem mondható tehát, hogy valamelyik országcsoport jobb vagy rosszabb teljesítményt nyújtott volna, bár itt talán az eurót használók voltak előnyben. Összességében tehát euróval és anélkül is látunk példát jó vagy rossz teljesítményre.

* Az idei esztendő rögtön egy, az euró bevezetése óta nem látott fordulatot hozott, hiszen a teljes nemzetközi pénzügyi rendszernek új kamatmutatókra kell átállnia. Szakértők szerint mindez az utóbbi évek legnagyobb változásait hozhatja el a nemzetközi pénzpiacokon. Mit jelent mindez közgazdaságtani nyelven, és milyen változások várhatóak?

— Valóban, a jegybankok egy része megkezdte monetáris politikájának szigorítását az infláció visszaszorítása érdekében. Ez alól azonban éppen az Európai Központi Bank a kivétel, ahol még nem történt kamatemelés, az infláció e pénzintézet szerint átmeneti jelenségnek tekinthető, nem kell rá reagálni. Az olcsó pénz korszaka azonban várhatóan véget ér — ki tudja, meddig marad így. Fontos viszont hangsúlyozni: nem biztos, hogy a 0 százalékos alapkamat a normális, inkább egy néhány százalékos reálkamat tekinthető annak. A magasabb kamatok előnyösek a megtakarítóknak, már persze ha a magasabb kamat nem csak a hiteleknél jelenik meg. A magasabb hitelkamat hűti a gazdaságokat, csökkenti a hitelfelvételi hajlandóságot és így a beruházások mennyiségét is. Ez továbbá pozitívan hat a valuta árfolyamára, és ezáltal segít visszafogni az inflációt.

* A súlyosbodó európai adósságválság kapcsán egyre többen tartanak az eurózóna szétesésétől. Elképzelhető akár egy ilyen forgatókönyv is a jövőben?

— Nem tartom valószínűnek. A piacok most valamivel nyugodtabbak, mint a 2008. évi válság idején, és bár nem könnyen, de akkor is sikerült egyben tartani az eurózónát. Szétesése egy beláthatatlan sokkhatás lenne, ezt senki sem kockáztatná meg.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..