„Az eredetit nem lehet rekonstruálni”
Szerda Zsófia
2022.08.16.
LXXVII. évf. 32. szám
„Az eredetit nem lehet rekonstruálni”

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet az idén tizedik alkalommal szervezte meg a Művészet és Műemlékvédelem nevű művésztelepet. Ottjártamkor már mindenki javában készült az eseményt záró kiállításra, a végső ecsetvonások, az utolsó szöveg is fel- és bekerült a helyére, a mestertanárok terepszemlét tartottak, a diákok pedig bőszen dolgoztak. A tábor művészeti vezetője Raffay Endre, a mestertanárok Soltis Miklós és Lipkovics Péter voltak. Mindhárman a Pécsi Tudományegyetem oktatói.

Raffay Endre a zentai városháza oszlopcsarnokában várt, éppen terepszemlét tartottak.

— Itt vagyunk ebben a csodálatos térben, melynek nagyon erőteljes az architektúrája. Ez Kovács Frigyes építész főműve. Dór oszlopok, magyaros, szecessziós motívumokkal díszített fejezetek, neobarokkos, áttört mellvédek, kockás padló, rácsos ablakok. Szóval nem egy tipikus kiállítótér. Azért választottuk mégis ezt, mert néhány éve itt már volt tárlat, és tudtuk, hogy bár markáns az architektúrája, remekül tud benne működni egy kiállítás. S az idén is helyspecifikus installációval készülünk. A művésztelepen a Pécsi Tudományegyetem és az újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói vettek részt, s amikor megérkeztek Zentára, sétáltunk egy nagyot a városban, ismerkedtünk vele, így a városházára is benéztünk, hogy felmérjük, milyen műtárgyak elkészítésére nyújt teret, inspirációt. Tehát a kiállítótér ismeretében alkottak a fiatal művészek a tíz nap alatt. Persze amikor a kiállítást rendezzük a mestertanárokkal, azzal szembesülünk, hogy alkotás közben elkanyarodnak a művészek, nem minden passzol úgy, ahogy passzolhatna, tehát a nehézségekre a rendezés során derül fény.

* Művészettörténész vagy, ismered az épületek apró részleteit. A város minden fontos épületéről tudsz?

— Természetesen a legfontosabbakat ismerem, de az a szép ebben, hogy én sem tudok minden épületről, így a séta során is mindig találunk valami új, felfedezetlen műemléket, padlást, pincét, egyéb kincset. Tavaly az egyik lepusztult homlokzatú épület kapuja nyitva volt, így be tudtunk jutni, s csoda szép fakapukat találtunk az udvarában. De olyan is történt már, hogy eltűntek épületek…

* Téged, aki imádod a régi épületeket, gondolom, ez azért igen rosszul érint.

— Nyilván bánt, különben nem is gyakorolnám a műemlékvédelmet élőben, csak vetítgetnék és beszélnék róla. Szerintem mindenkit zavar, aki szereti a szépet, tiszteli a régit. De a legtöbben, azt hiszem, csak nyugtázzák: Ó, már nincs itt ez a ház? De kár… Azt nem tudják, hogy annak a bontásnak nem feltétlenül kellett volna megtörténnie. Persze vannak javíthatatlan épületek, de onnan is ki lehet menteni ezt-azt, mielőtt a végső enyészetté válna. Legalább dokumentálni. Fotózni, filmre venni, lerajzolni. Az eredetit nem lehet rekonstruálni. Ez egy óriási tévedés. S műemléket nem lehet „csinálni”, valami csak műemlékké válhat. Újjáépíthetünk betonból akármit, ha nem bántjuk az eredetit. Vannak erre jó példák itt, Zentán is. A gimnázium homlokzata szépen fel lett újítva, de ott sem értem, miért nem folytattak széles körű szakmai konzultációt, melyből kiderült volna, hogy az eredeti díszítést a párkányokon nem szabad leverni. Mert így már nincs köze Lajtha Bélához. Remélem, a tűzoltóotthonnal nem történik hasonló. A múzeumok klimatizálva vannak, ott óvjuk a festményeket. Az épületeket is őrizni kell, csak azok nem helyezhetőek üvegbúra alá. De foglalkozni kell velük. Még a piramisokkal is, melyek ugyebár az öröklét számára készültek.

A beszélgetés a kávézóban folytatódik, kiszakítva a két mestertanárt az igen aktív munkából.

* A művésztelep idei témája az ajtó, ezen belül határoztatok meg néhány egyéb hívószót. A munkába mennyire szól bele a mesterségtanár?

Lipkovics Péter: — Már azzal, hogy még jobban szűkítettük a tematikát, egy picit irányítottuk az alkotást, de egyéni konzultációk történnek a művésztelep alatt. Igyekszünk minél kevesebbet beleszólni, inkább belehelyezkedünk abba a képi világba, amelyet a hallgató elkezdett, emellett egy picit ki is kell őket mozdítani az egyensúlyukból. Egy művésztelep célja szerintem az, hogy a hétköznapi, megszokott alkotórutinból kibillentse az embert. És ha más környezetben van, akkor ez a billenés automatikusan meg is történik. Ha pedig még további befolyásoló tényezők is jelen vannak, ebben az esetben mi, a mestertanárok, valamint a művészettörténeti adalékok, akkor ez akár új irányba is terelheti a hallgatót. Most is volt olyan érzésünk, mintha valóban léptek volna magukhoz képest másfelé. Másrészt itt nincs az a formális kötöttség, amely egy egyetemen vagy középiskolában igen. Van is most egy zentai résztvevőnk, aki szeptemberben már nálunk kezdi az egyetemet Pécsett. Ő már belekóstolt a művészlétbe, de csak jövőre lesz belőle egyetemi hallgató. Itt most találkozott diákokkal, néhány tanárral, ez már a szocializáció megindulása. Szerintem kibillent a középiskolai közegből, találkozott olyan véleményekkel, amelyek nem biztos, hogy illeszkednek az eddigi tapasztalataihoz. Az egyik hívószó a művésztelepen a hiba volt, azaz hogyan lehet kapcsolni a műemlékvédelmi tapasztalatokat mindehhez.

* Érdekes, hogy éppen a hiba lett hívószó. A művészetben mi számít hibának? 

L. P.: — A hiba fontos kiindulópontja az alkotófolyamatnak. Eleve ha a festészetet nézem, ott van előtted a fehér vászon, és már az első ecsetvonás egy hiba, melyet folyamatosan javítani kell. Ily módon egy alkotói metódus a hiba kezelése, újrakomponálása, s minden újabb ecsetvonásnak már-már újra kell építenie az egész rendszert. Ha látunk egy félkész munkát, ott már nehéz beavatkozni. Ha párhuzamot kellene vonni a két terület között, akkor talán ez lenne, hogy a kezdés és a befejezés az egyik legnehezebb pont. A diákok a tíz nap alatt a mi kisebb vitáinknak is fültanúi, amikor arról beszélünk, miről szóljon, miről ne szóljon egy munka, s azt is látják, hogy ezek nem olyan dolgok, amelyek csak úgy kipattannak az ember fejéből Pallasz Athéné módjára. Rengeteg információ, saját — akár már sztereotippé vált — megfontolás is van a dologban, melyet vagy ő, vagy a másik tanár felül is tud írni, hogy tisztuljon a kompozíció. Mert az egésznek az a lényege, hogy mi a munkáért vagyunk itt, s a műtárgyért, melyet létrehozunk, nemritkán csapatmunkával. 

Soltis Miklós: — Számomra két dolog fontos. Először is, hogy mindenki kimozduljon a komfortzónájából. A résztvevők azzal, hogy próbáljuk ösztönözni őket arra, hogy itt olyan ötleteik kerekedjenek, amelyek olyan technikai megvalósítást igényelnek, amellyel eddig esetleg nem találkoztak. És ha felvillan egy bátrabb, vakmerőbb ötlet, akkor támogatjuk, segítjük őket a kivitelezésben, sőt adjuk alájuk a lovat. Így születhetett az idén például egy időkapszula, melynek kivitelezése közben egy csomó új technikai helyzettel találkozott az ifjú alkotó, melyben kipróbálhatta magát. S ezekből a helyzetekből rengeteget lehet tanulni. Másrészt az számunkra is színesebbé, izgalmasabbá teszi a munkát, hogy az ötleteinket szabadabban belevetíthetjük a munkába, kísérletezhetünk. Számunkra is fontos az egésznek a progresszív jellege. A másik lényeges elem pedig a közös alkotói tér kialakítása, ahol egyenrangú partnerekként tudunk dolgozni, közösen, és minél izgalmasabb projektumok szolgálnak tárgyul ehhez, annál jobb. A kereteket néha nehéz belőni, hogy ne vállaljuk túl magunkat, de a végére mindig besűrűsödik, versenyt futunk az idővel, viszont jó látni, hogy a résztvevők élvezik ezeket a helyzeteket.

* Hogyan hat egy ilyen művésztelep az alkotóra magára?

L. P.: — Nem mérhető, mennyire hat vagy nem hat egy ilyen művésztelep az alkotóra, de azt én magam is észrevettem, hogy néha évekkel később villan be valami. Nincs felesleges hiba: bármi, ami hat, az a későbbiekben akár egy szerencsés továbbtörténés is lehet. Vannak tábori műhelykörülmények, melyek egyszerűbb technikai megoldásokat nem engednek, ez pedig arra sarkallja az embert, hogy alternatív utakat járjon be, ami egy friss megoldási kulcsot hoz egy-egy feladathoz.

S. M.: — Ezekbe a munkákba bele van kódolva a kísérletezés mint elem. Örömmel látom, hogy a résztvevők nyitottak, és már eleve olyan ötletekkel jöttek, amelyekben ott a kísérletezés. Ha ez benne van a munkafolyamatban, máris beszélhetünk a hibáról. Jó ezt megtapasztalni, mert tudatosul bennük az élmény, hogy ha valami nem sikerül, az nem mindig azt jelenti, hogy hiba történt.

L. P.: — A hiba egy új csapásnak a kiindulópontja, mely nem született volna meg, ha nem tévesztünk el valamit, vagy nem tudjuk úgy megoldani, ahogy szerettünk volna. Szinte mindig a hiba generálja az újat.

R. E.: — Hozzátenném, ezeket az alkotásokat látva, amelyek a művésztelepen születnek, szerintem az emberek másként gondolkodnak saját városukról, utcaképükről. S a műemlékek megőrzése közös érdekünk kell hogy legyen. A tulajdonosnak, a művésznek, a művészettörténésznek, a műemlékvédőnek, a városnak és a lakosainak is. Gondoskodni kell a városképről. Ha van a városi költségvetésben pénz minden egyébre, akkor homlokzatfelújításra is kell szánni egy keretet.

R. E.: — Felmerült az igény, hogy a művésztelep legyen szélesebb körű, s mozduljunk ki Zentáról, amire már voltak is kísérletek. Tavaly Magyarkanizsán a parkban tartottunk egy műemlékpikniket. A lényege ennek, hogy olyan motívumokat vigyünk vissza a térbe, amelyek eredetileg is hozzátartoztak az épülethez. Zentán volt, hogy egy életveszélyesen romos ház ebédlőjében porcelán étkészletet használva, szépen megterítve megebédeltünk. Ezek úgynevezett műemlékesemények. Az idén a csókai Marczibányi—Léderer-kastélyban volt egy kis komolyzenei hangverseny, illetve Óbecsén a Weinberger-házban egy irodalmi délelőtt.

Fényképezte: Szerda Zsófi

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..