Az elmúlt héten Putyin orosz elnök minden eddiginél világosabban megfogalmazta és közzétette háborús céljait. Ezek szerint Oroszország megtartja az elfoglalt négy megyét és a Krím félszigetet, valamint Ukrajna fegyvermentes övezet lesz, és lemond a NATO-hoz való csatlakozásról. Ezek a célok már hónapok óta sejthetőek voltak, azzal azonban, hogy így közzétették, megszületett az első háborús tárgyalási alap, melyből ki lehet indulni. Ez előtt Putyin elnök többször is kiemelte, készen áll tárgyalni a békéről. Oroszország számára nem a területszerzés volt a cél, hanem az, hogy a NATO-t a biztonsági övezetén kívül tartsa. Ezt nem akarta belátni Ukrajna saját magától, és ezért indult el a támadás.   

Ukrajna egyébként rendkívül gazdag állam, és ebből, úgy tűnik, az ukránok semmit nem fognak érzékelni. Vélhetően több érdek is ütközik az ukrán vagyon megszerzéséért, és lehet, hogy ezek közül egyes amerikai érdekeltségek egymás ellen is dolgozhatnak — hasonlóképpen nem látni, hogy Kínának pontosan milyen gazdasági érdekei vannak Ukrajnában.

Szalai Attlia rajza

Hogyan alakult át a világ az orosz—ukrán háború körül

A háború csaknem két és fél éve tart, és ez nagy hatással van a világpiacra, a nagyhatalmakra és Európa hanyatlására. Az Európai Unió politikai elitje egy kissé túlbecsülte súlyát, és eddig tizennégy Oroszország-ellenes csomagot hozott. Ezek Oroszországnak nehézségeket okoztak, de képes volt másfelé orientálódni, és a gazdasága viszonylag egészséges maradt. Ezenkívül a háború növelte Kína és India súlyát.

Az elmúlt években világossá vált, hogy az USA elnöke alkalmatlan a funkciója betöltésére. Szinte hetente tett tanúbizonyságot erről. Volt úgy, hogy nem tudta pontosan, hol van, elvesztette beszéde gondolati fonalát, nehezen jár a repülő lépcsőin, ráadásul családi gondjai is vannak (a fiának Ukrajnával kapcsolatban is akadnak kétes ügyei). Ellenfele, Trump viszont egészen jó formában van, és kilóg a lóláb, hogy azért indítanak ellene pereket, hogy megakadályozzák az elnökké válását. Közben az amerikai demokráciát teszik nevetségessé, vagy másként nézve kiszámíthatatlanná az USA-t.

Az orosz—ukrán háború alatt Európa egy politikai törpe lett, miközben a gazdasági ereje is csökken. A helyzet azt mutatja, hogy Európa nem tud meglenni az orosz nyersanyagok és a kínai áruk nélkül, miközben Oroszország új piacokat talált, Kína pedig mindent megtesz, hogy az EU országai, ha lehet, szép szóból megértsék, hogy szükségük van Kínára. Egy Európa—Kína gazdasági háború rossz lenne Kínának és Európának is. Ebben az esetben Kína mozgástere beszűkülne, ami azt eredményezné, hogy Oroszországgal válna még szorosabbá a kapcsolata, és a gazdasági kiszorítósdi még erősebb lenne Afrikában, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten.

A Közel-Keleten az utolsó békés változást Trump elnök és a kínaiak érték el. Trump Izrael és az arab államok között csökkentette a feszültséget, Kína pedig Irán és Szaúd-Arábia között. Közben Irán és Oroszország is egymásra talált.

Ezenkívül 2023 októberétől kitört egy újabb konfliktus a Gázai övezetbe befészkelődött Hamász és Izrael között. Az egészet még tragikusabbá teszi, hogy igen sok a civil áldozat, közöttük számos gyerek. Ezenfelül a háború, úgy tűnik, kezd kiterjedni Libanonra is. Mindez az USA külpolitikáját is áthangolta, hiszen Izrael nagyon közeli szövetségese, és értelemszerűen ez Ukrajnát hátrébb sorolja.

Az ukrajnai háború kezdete után a BRICS+ csoport is megerősödött, az idén öt állam csatlakozott hozzá, mind középhatalom. A tagok józanul akarják saját érdekeiket érvényesíteni és elsősorban a gazdaságukat fejleszteni. Egyúttal a béke bizonyos szintű letéteményesei is, hiszen aki kereskedik, annak nem felel meg a háború.

Az európai parlamenti választás látszólag semmi újat sem hozott. Viszont kialakulóban van egy új jobboldali tömörülés, a szuverenisták platformja, a Patrióták Európáért. Az európai szocialisták és az európai jobboldal immár a múltat képviselik, és azért szövetkeznek egymással, hogy megőrizzék a hatalmat. Ebben nincs semmi meglepő, de abban igen, hogy ők fordították az EU-t arra a vakvágányra, amelyen most éppen vesztegel. Ez az elvtelen szövetség már sok mozgalmat lelassított, eltérített, és nem biztos, hogy ez mindig így lesz a jövőben is.

A NATO-val ma az a gond, hogy szerepzavarban van, hiszen észak-atlanti és nem észak-csendes-óceáni szövetség, pedig a jelen pillanatban az USA biztos szövetségesei Kínával szemben Japán, Dél-Korea, Tajvan, valamint Ausztrália és Új-Zéland.

Az EU-s magyar elnökség

Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem sokat teketóriázott, és már az EU-s elnökségének második napján Ukrajnába látogatott. Előtte, még nem elnöklőként, egyeztetett a nagyokkal (Franciaország, Olaszország és Németország), és tárgyalási lehetőséget ajánlott fel Ukrajnának. Erre az orosz szóvivő úgy reagált, hogy nem kommentálja a dolgot, ami a diplomácia nyelvén azt jelenti, tudomásul vették, hogy valami történik, de a fronton tovább haladnak előre. Ez logikus is, hiszen a június közepén megtartott svájci békecsúcs fiaskó lett, és csak azt bizonyította, hogy a valódi béketárgyalás az lesz, amikor az orosz és az ukrán fél is tárgyalni akar. Erre lesz lehetőség a Szaúd-Arábiában szervezendő következő békeértekezleten. Az oroszok már azt is kijelentették, hogy nem tartják tárgyalópartnernek Zelenszkij ukrán elnököt, hiszen lejárt a mandátuma (május 20-án), és nem volt választás, tehát az ukrán alkotmány értelmében a parlament elnökét tekintik tárgyalófélnek. Íme a diplomácia finom nyelvezetű válasza Zelenszkij verbális kirohanásaira.

Ez újfent rámutat arra, hogy Zelenszkijnek akár szép módon, de az is lehet, hogy csúnyán (puccs vagy anarchia által) kell megválnia a hatalmától és a szerepétől. Ezután kerülhet az asztalra a két fél tárgyalási pozíciója. Az eddig hangoztatott ukrán álláspont, a mindent vissza, és kárpótlást fizetni nem tartható. Egyrészt nem úgy áll a helyzet, hogy az oroszok vereség előtt állnának, hanem úgy, hogy az ukránok nagyon nehezen tudnak új embereket besorozni katonának, és az ő területükön araszolgatnak előre az oroszok. Az ukrán álom az EU-ba és a NATO-ba való bekerülésre a jelek szerint szintén nem tartható, hiszen a NATO-fenyegetés miatt indult az orosz támadás, az EU pedig ellenséges csomagokat hozott Oroszország, de önmaga ellen is. Ebben a helyzetben az a kérdés, hogy Ukrajna meddig bírja, és mikor jut el arra a felismerésre, hogy kegyelmet kérjen.

Minél előbb vége, annál jobb Ukrajnának

A fent vázolt helyzet nem ismeretlen sem az európaiak, sem az ukránok, sem az oroszok előtt. Ukrajnában elkezdtek forrni az indulatok a hadkötelesek ellenkezésével, és lassan a politikai vezetőség is megroggyan, hiszen leváltások vannak. Ráadásul már javában folyik a felkészülés az amerikai választásokra, melyek elvben kétesélyesek. Másként mondva tehát az ukránok továbbra is ezt kaphatják, amit most, vagyis azt, hogy lassan hátrál ki mögülük az USA, miközben az EU tagállamai nem tudják fenntartani a fegyveres ellenállásukat. A rosszabbik eset, hogy az amerikaiak hagyják az egészet, hiszen ők akkor léptek be ebbe a háborúba, amikor akartak, és akkor hátrálnak ki, amikor akarnak.

Azt hiszem, hogy az USA immár túl későn vonul vissza az orosz—ukrán konfliktusból. A helyzet azt mutatja, hogy Oroszország és Kína korrekt partnerek, és Oroszország nem fog megszűnni Kína partnerének lenni akkor sem, ha az USA esetleges konzervatív vezetősége már nem támogatná Ukrajnát, és az erőfeszítéseit Kína felé irányítaná.

Ukrajnának sem pénze, sem motivált embere, sem elég fegyvere nincs a háborúra. Azt hiszem, ilyenkor kell beismerni a vereséget, szebben mondva „határidőhöz kötött tűzszünetet” kérni. Ebben segíthet a magyar elnök Ukrajnának. Persze csak akkor, ha az ukrán vezetőség is ezt akarja. De ha Ukrajnában senki sem tesz lépést a béke felé, akkor teljes lehet az összeomlás.