Burány Hajnalka polgármester felszólalásában rámutatott, a zentai zsidótemető néma sírkövei között mintha megállt volna az idő, a hely pedig nemcsak az emlékeket, a fájdalmas hiányt is őrzi. 
– Azért gyűltünk ma össze, hogy fejet hajtsunk azok előtt a polgártársaink előtt, akiket a történelem legsötétebb korszaka ragadott el tőlünk. A zentai zsidóság deportálásának évfordulója nem csupán egy dátum a naptárban, ez egy mély seb a városunk testén, amely arra figyelmeztet bennünket, hogy az emberi méltóság törékeny, a közömbösség pedig halálos veszélyt jelent. Polgármesterként kötelességemnek érzem, hogy ne hagyjuk e neveket elfeledni, a történetüket a múlt ködébe veszni. Az emlékezés a feldolgozhatatlan fájdalom megélése mellett felelősségvállalást is jelent. Felelősségvállalást egymásért, közösségünkért és emberi méltóságunk megőrzéséért. Éppen ezért ma, amikor itt állunk, egyben tanúságot is teszünk arról, hogy nem felejtünk, a kimondatlan történeteknek hangot adunk, a néma hiányt pedig közös emlékezetté formáljuk. 
Burány Hajnalka szót ejtett arról is, hogy Zentán megújult a kis zsinagóga. 
– Míg itt, a temetőben a múlt veszteségei előtt tisztelgünk, addig a felújított zsinagóga a jövőnek szóló üzenet. Azzal, hogy közös erővel megmentettük és felújítottuk ezt a szakrális teret, kijelentettük, Zenta megbecsüli és őrzi a zsidó közösségének örökségét. A sírkövek a múltat beszélik el, a megújult falak pedig a jövőt hirdetik. Egy olyan jövőt, ahol a pusztítás felett győzedelmeskedik az értékmentés és az élni akarás – emelte ki Burány Hajnalka, és hozzátette, mindennap tenni kell azért, hogy a város igazságosabb és befogadóbb otthon legyen mindenki számára.

Az emlékezés folytatásában Szabados Róbert, a szabadkai zsidó hitközség elnöke is szólt a jelenlévőkhöz, és arra kért mindenkit, emlékezzenek valamennyi zentai zsidó mártírra, a mindennapjaikra, terveikre és vágyaikra, de ne feledkezzenek meg az esztelen gyűlöletről sem, amely a kínhalálukhoz vezetett, és ami jelen van napjainkban is. 
– Kötelesek vagyunk példát mutatni, és emlékezni arra, ami 1944 áprilisában történt itt Zentán, hogy a jövő nemzedékek tudatában legyenek, ha nem figyelünk oda, a történések megismétlődhetnek, és ez nem csak a zsidókra, másokra, bárkire is vonatkozhat. 

Az elhunytakért az emlékimát Kovács Róbert, a szabadkai zsidó hitközség előimádkozója mondta el. Az alkalmi műsorban Gordán Blanka, a Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola tanulója Kertész Imre Sorstalanság című regényéből olvasott fel egy részletet, Györe Szabolcs csellóművész Bach II. csellószvitjének D-moll prelúdiumát adta elő. 
A zentai zsidóság deportálásának 82. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés a zsidótemetőben kegyeletteljes koszorúzással fejeződött be.

A rendezvény a kis zsinagógában folytatódott, ahol rendhagyó irodalomórán vehettek részt az érdeklődők a holokauszt zentai áldozatainak emléknapja alkalmából. Az est vendégművészei Török Tünde előadó és Rozványi Dávid katolikus író, költő, a Boldogságbolt-trilógia szerzője voltak. Az eseményen jelen voltak a szabadkai zsidó hitközség tagjai, a zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola, valamint az Egészségügyi Középiskola diákjai.